Mit árul el a reprezentatív koronavírus-vizsgálat?

Tesztek és miértek

Tudomány

Kivételes vizsgálatot folytatott le négy hazai orvosegyetem a magyar koronavírus-érintettségtől. A részeredmények még nem győztek meg mindenkit.

Sokan figyelték felfokozott várakozással azt a reprezentatív minta alapján indított, átfogó magyarországi szűrővizsgálatot, amelyből országunk vezetése következtetni próbál a járvány kiterjedésére és az új típusú koronavírussal éppen most fertőzöttek és az átfertőzöttek (azaz a koronavírus-fertőzésen már átesettek) valós számára. A H-UNCOVER fantázianév alatt futó programot a Semmelweis Egyetem vezetésével a Szegedi Tudományegyetem, a Pécsi Tudományegyetem és a Debreceni Egyetem bonyolította le az Innovációs és Technológiai Minisztérium támogatásával és a Központi Statisztikai Hivatal közreműködésével. Május 1-től elméletileg május 15-ig (gyakorlatilag végül május 16-ig) csaknem 18 ezer főt terveztek letesztelni. A minta kialakításánál számoltak azzal is, hogy mindenkit nem fognak tudni elérni, ezért már ennél kevesebb megvizsgált személynél is meglesz a vizsgálatsorozat reprezentativitása. Végül mintegy 10 600 fő (a meghívottak 67,3 százaléka) vett részt bő két hét alatt az országos koronavírus-szűrővizsgálaton, melynek eredménye a vizsgálat vezetői szerint így éppen reprezentatív lett. Ahhoz, hogy a felmérés valós képet mutasson, és a 14 éven felüli lakosságra reprezentatív legyen a minta, legalább 10 500–11 200 fő részvételére volt szükség, azaz rezgett a léc. A legmagasabb, 75 százalék felett részvételi arány Veszprém, Nógrád és Pest megyében mutatkozott, míg a legjobban teljesítő megyeközpont Salgótarján lett, 77 százalékos részvétellel.

Elvileg még a felénél sem tartott a vizsgálat (már ami a mintába kijelölt személyek tesztelését illeti), amikor Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora ismertette a részeredményeket. Május 12-éig a KSH által kiválasztott 17 787 fő 49,2 százaléka (8744 fő) vett részt a nemzetközileg is kivételesként beharangozott felmérésben, és az addig kielemzett 8276 orr- és szájgarat-mintavételen alapuló PCR-vizsgálat közül mindössze kettő (!) bizonyult pozitívnak. Ennek alapján a fertőzés aktuális becsült gyakorisága 2,4 lenne 10 ezer főre vetítve. A statisztikai becsléseknél szokásos 95 százalékos konfidencia-intervallum (a becsült változó alsó és felső korlátja) pedig 100 000-ből 3 és 100 000-ből 90 közé esik. Magyarul 95 százalékos a valószínűsége annak, hogy a fertőzöttség valós értéke ebbe a meglehetősen tág intervallumba essen, és 5 százalék az esély arra, hogy mégse – amennyiben ez egy egyszerű, véletlen reprezentatív minta lenne (a tájékoztató alapján akkor még nem volt az!). Ez annyit is jelentene, hogy a minta kijelölésénél számításba vett 8 284 165 (14 évesnél idősebb) lakos közül 243 és 7230 közé becsülhető az akkor éppen fertőzöttek száma.

A vírusfertőzés nyomán a szervezetben termelődő IgG (immunglobulin G) antitestek vizsgálatát célzó, a PCR-vizsgálattal párhuzamosan végzett szerológiai tesztek közül május 12-ig csak 1524 készült el, ezek közül pedig csupán 9 volt pozitív: ez 0,6 százalék. Amennyiben ez volna a teljes reprezentatív minta, akkor ez a 14 évnél idősebb lakosságra vonatkozóan azt jelentené, hogy az átfertőzöttség gyakorisága 95 százalékos biztonsággal a 2,7 ezrelék és az 1,1 százalék közé esne, azaz 22 399 és 92 624 között van az átfertőzöttek becsült száma.

 

Panelprogram

Az országosan csaknem 500 települést érintő vizsgálatban kulcsfontosságú a reprezentatív mintát összeállító KSH közreműködése. A mintavételes statisztikai adatgyűjtések tervezése a felhasználói igények felmérésével indul. Az induló elvárások azt is meghatározzák, hogy a felvételből milyen szinten, milyen bontásban lehet majd megbízható becsléseket közreadni. Ezeket a felvétel mintavételes jellegéből adódóan előre meghatározott hibával becsülhetik. A most kiválasztott minta valószínűségi abban az értelemben, hogy az ország 14 évnél idősebb, bejelentett lakcímmel vagy tartózkodási hellyel rendelkező, magánháztartásban élő népessége minden tagjának volt esélye (valószínűsége) bekerülni. (Az ún. intézeti háztartások – munkásszállások, idős- és szociális otthonok, stb. – tehát nem kerültek be a mintába, jóllehet a fertőzés tekintetében ezek fontossága kiemelt. A KSH reprezentatív felméréseinél csak kivételes esetben, például a mikrocenzusoknál vonják be a mintába az intézeti háztartásokat.) Az eredmények országosan, regionálisan, nagyobb korcsoportos bontásban reprezentatívak, így eme bontásokban elvben megbízható becslést adnak az ország fertőzöttségére és átfertőzöttségére.

A mintába került minden egyes személy a népesség egy előre meghatározott részét reprezentálja. Ez az alapja annak, hogy a teljes sokaság egy kis hányadának megfigyelésével következtetéseket tudjunk levonni a teljes sokaságra vonatkozóan is. A következtetések természetesen akkor a legpontosabbak, ha minden kiválasztott részt vesz a felvételben, elvégre – a KSH szemléletes, kicsit didaktikus magyarázata szerint – a részvétel esetleges elutasítása nyomán nem csupán az ő teszteredményét veszítjük el, hanem mindazokét (vagy ötszáz további emberét), akiket képviselnek.

Arra, hogy miért csak a 14 éven felüliek kerülhettek be a mintába, a gyermekkorúak tesztelésének jogi, technikai nehézségein túl magyarázatot adhat az is, hogy a nemzetközi tapasztalatok szerint a 14 éven aluliakat viszonylag kevéssé érinti a Covid-járvány. Legalábbis áprilisban még ez volt a konszenzus – a gyermekeket érintő, Covid-fertőzéshez kötődő érrendszeri szövődmények gyakoribbá válásáról éppen májusban kezdtek szélesebb körben is terjedni az információk (és nem biztos, hogy az újabb keletű fejlemények felülírják majd a korábbi vélekedést). Persze az is igaz, hogy egyszer majd valamiféle, akár reprezentatív vizsgálatnak választ kell arra is adni, hogy a fiatalok között mennyire terjed (akár jórészt tünetmentesen) a járvány. Arra pedig, hogy mennyire nehéz egy jól működő mintát kiötölni, jó illusztráció, hogy a május 12. állás szerint a reprezentatív mintába kijelöltek 10,5 százalékát (1875 személyt) egyszerűen nem tudták elérni, így a kapcsolatfelvétel kapásból meghiúsult, 2,8 százalékuk pedig ideiglenesen vagy végleg külföldre költözött (esetleg már elhunyt).

 

Mit jelentenek az adatok?

Az adatok elemzésekor – elvégre mást úgysem tehetünk – fogadjuk el tényként, hogy az alkalmazott tesztek megbízhatóak voltak, zömmel megtalálták a pozitív eseteket, ahogy jelentős számban hamis pozitív esetekkel sem szolgáltak (a kettőből, illetve a kilencből – ez inkább ironikus megjegyzés lehet itt). Ugyanakkor a felvétel során keletkezett és már korán bejelentett, publikált részadatokat sokan némi hitetlenséggel fogadták – akadtak, akik ennél nagyobb fertőzöttséggel, illetve átfertőzöttséggel számoltak, még a konfidencia-intervallumok felső határait tekintve is. Ahhoz képest ugyanis, hogy a hivatalos koronavirus.gov.hu adatai szerint az igazolt aktív esetek száma a mintavétel idején napi 2000 körül, majd az alatt mozgott, látszólag még a valószínű felső becslési határaként tételezhető 7230 fertőzött is nagyon kevésnek tűnik. Bár a regisztrált és a valós fertőzések közti szorzót mindenütt csak becsülni lehet, az alig több mint háromszoros arány a várakozásokhoz képest kétségtelenül alacsony, de valójában nem is tudjuk, hogy éppen mely járványfázisban tartunk. Az átfertőzöttek számára vonatkozó vizsgálati részeredmény már közelebb jár az előzetes, habár kevés empírián, sok spekuláción alapuló kalkulációkhoz. Az eddig elemzett szerológiai tesztek – mint fentebb láttuk – durván 22 ezer és 94 ezer közé valószínűsítik az átfertőzöttek számát. Ezzel csak az lehet a gond, hogy a becslési intervallum egyelőre annyira tág, hogy az eredmény önmagában nehezen alapozhat meg – adott esetben regionálisan célzott – járványügyi intézkedéseket (e tekintetben megvárnánk, hogy a 10 600 vizsgálati alanytól vett vérminták milyen számokat szolgáltatnak). A becslések tág határa egyébként abból is következhet, hogy a mintán belül is igen csekély volt a pozitív leletek száma. Márpedig a nagy sokasághoz képest viszonylag kis elemszámot nehezen lehet pontosabban becsülni – a statisztika a nagy számok esetében jobb, minél kisebb elemszámból kell becsülni, annál nagyobb a bizonytalanság. Felvetődhet az is, hogy azért is nehéz fülön csípni a járvány kiterjedtségét, mert az csak bizonyos, még mindig felderítés alatt álló gócokban, illetve csomópontok mentén terjedt, és a kevés rendelkezésre álló kemény adat (az intenzív ellátást igénylők vagy a fertőzés nyomán elhunytak száma) e terjedési útvonalakhoz köthető.

Ám eddig egyetlen (járványügyi, virológus, infektológus stb.) szakértő sem kérdőjelezte meg az eredményeket, pláne azok irányát, és azt sem tartották valószínűnek, hogy a teljes, immár reprezentatív minta tekintetében majd relevánsan más eredmény adódik. Erre utal a Semmelweis Egyetem május 18-i közleménye is, amelyben az azóta keletkezett, a részeredményeket megerősítő összesítésekre is utalnak. Aki pedig úgy véli, hogy ez a minta, merő balszerencséből, mégsem reprezentálta – legalábbis a járványterjedés szempontjából – a magyar népességet, annak számára biztató, hogy Merkely Béla ígérete szerint a vizsgálatot (nyilván újabb mintákon) a járvány során még kétszer megismétlik. Ha valami nem stimmelt volna, akár a minta kialakítása, akár más technológiai hiba, torzítás miatt, később ez is ki fog bukni.

Határozott következtetésekre mindenesetre az eddig közölt részadatok nemigen adnak módot – csak remélni tudjuk, hogy a május végére ígért teljes anyag nagyobb és pontosabb tudással szereli majd fel a kormányt és a lakosságot a magyarországi járvány természetéről, s hogy a vizsgálatra elköltött pénz és energia nem vész kárba. Egyelőre annyit szűrhetünk le a vizsgálatból, hogy a fertőzést szinte biztosan sokszor annyian kapták el (és zömmel élték túl, ráadásul kórházi kezelést biztosan nem igénylő szimptómákkal vagy azok teljes hiányában), mint ahányan a hivatalos adatsorokban szerepeltek, és hogy ennek dacára a nyáj­im­mu­nitástól még messze vagyunk. A felső becslési határon szereplő (még így is 10 ezer alatti) szám ugyan azt jelzi, hogy Magyarországon kevésbé intenzíven tombolt a járvány, mint számos más európai országban (tőlünk nyugatra, keletre vagy délre), de e tekintetben valószínűleg az egész régió hasonlóan teljesített. Nyilván további vizsgálatok tárgya lesz, hogy miért is történt ez így, és hogy szinte az egész régióban miért alakultak ilyen alacsonyan a fertőzöttségi és mortalitási adatok. (Bár az utóbbi nálunk nem oly csekély: a Johns Hopkins Egyetem statisztikái szerint a diagnosztizált esetszámra vetített halálozás globálisan 6,7 százalékra becsült értéke nálunk a hivatalos adatokat használva 13 százalék körüli.) Ha szeretnénk is azt gondolni, hogy egy esetleges második járványhullám sem fogja ennél súlyosabban érinteni az országot, ezt egyáltalán nem vehetjük biztosra. Azt viszont állíthatjuk, hogy a 14 éven felüli magyar lakosság túlnyomó része e pillanatban semmilyen védettséggel sem rendelkezik a koronavírus-járvány újabb hullámával szemben.

Neked ajánljuk