Truck-trial Sóskúton: Godzilla a kapuk között

  • Czifrik Balázs
  • 2004. szeptember 9.

Tudomány

Az emberek többnyire a teljesen értelmetlen dolgokat keresik, s ha megtalálják, határtalan szenvedéllyel mûvelik. A Truck-trial vagy teherautó-ügyességi verseny is ilyen jelenség. Felismerhetetlen monstrumok próbálnak lehetetlennél lehetetlenebb, és ami nagyon fontos, tökéletesen életidegen feladatokat megoldani.

A tarlón kialakított parkolóból ballagok a tömeg után. A szpíker egy elhagyott Seat-slusszkulcs tulajdonosát keresi. Ahogy hallom, teljesen értelmetlenül, mert már azt a poént is elsüti, hogy majd a végén ott maradt Seat a szervezõké lesz. A hõség elviselhetetlen. Ennek ellenére rengeteg nézõ érkezett, hogy megálljanak egy hatalmas gödör peremén, és nézzék, amint a teherautók a brutális tereppel küszködnek. A hajdan tehergépjármûnek gyártott monstrumok ugyanis csak közvetve küzdenek egymással.

Változatos terepen - például majdnem kilencven fokos falon vagy tengelyig érõ iszapban - araszolgatnak a gépek, mindezt azért, hogy két léckaró - versenynevén kapu - között hibátlanul átszenvedjék magukat. Ilyen kapukból persze sok van. Sóskúton huszonhárom akadályt jelöltek ki a rendezõk. Aki az akadálynál a megengedettnél hosszabb ideig áll egy helyben, vagy ne adj' isten ízzé-porrá tör egy kaput, hibapontot kap. A verseny végén az gyõz, akinek kevesebb hibapontja van.

Maga a verseny nem különösebben pörgõs. Szentes László, a verseny szervezõje elmondta, összesen hét kategóriában indulnak a széria-teherautók és a prototípusok. Egy akadálynál csak egy versenyzõ küszködhet. Hogy milyen szisztéma szerint kerül egy versenyzõ egy-egy akadályhoz, számomra megfejthetetlen maradt.

A verseny háromnapos. Az elsõ nap a gépjármûátvétellel telik. A biztonsági elõírásokat a bírák nagyon szigorúan veszik: azonnali kizárással jár, ha verseny közben nincs bekapcsolva a biztonsági öv vagy a bukósisak szíja. A kispénzû, többnyire magyar versenyzõk ekkor, az átvétel napján még nevezhetnek, igaz, a szerzett pontjaik nem számítanak be az Európa-futamba. Tulajdonképpen ez mindegy is, mert külföldi versenyekre honfitársaink úgyis nagyon ritkán jutnak ki. Miután mindenki benevezett, rituálisan felvonulnak az autók, amikor is a nézõk tátott szájjal nyelik a fekete gázolajfüstöt, de számukra a látvány mindent kárpótol.

Az elsõ éjszaka hatalmas tivornyával zárul, amibõl a versenyzõk sem maradnak ki, sõt. Másnap már elkezdõdik a verseny, de igazából csak vasárnap, a harmadik napon dõl el minden.

Az egybõl lejön, hogy itt mindenki nagyon macsó.

Még a nõk és a gyerekek is. A bennfentes nézõk, fõleg a nagyobb mellû nõk, még a teherautók platójára is fölmehetnek, és teli szájjal vigyorogva gurulhatnak egy kört. A bornírt provinciaparádét recsegés-ropogás zavarja meg: mögöttem egy német versenyzõ rosszul vette a kaput, ezért egy fiatal, három-négy méteres nyárfán gázol át. A fa bosszújából csak visszapillantó-törésre telik. A produkció nagyon tetszik a közönségnek. Hát még az mennyire tetszett volna, amikor egy másik német sporinak szerelés közében átgurult a lábán a többtonnás versenygép. De ez sajnos a depóban történt.

A legtöbb teherautó egyébként Kelet-Európa mûhelyeibõl gördült ki. Jelentõs számban képviseltetik magukat a ZIL-ek, GAZ-ok, de akad Tatra is, és jó néhány kiskategóriájú Mercedes teherautó is okádja a füstöt. Az egykori szovjet gépeket azért választják a versenyzõk, mert olcsóságuk mellett rendkívül jók a tereptulajdonságaik, bika erõsek. Mindezek némiképp feledtetik, hogy fogyasztásuk miatt a tulajdonosnak nem árt egy kisebb olajkúttal rendelkeznie.

Egy-egy könnyebb akadály leküzdése közben az az érzésem támad, hogy ez nem is olyan nagy kunszt. Mintha ki-be tolató teherautókat látnék egy építkezésen. Túl sokat nem tévedtem. A pécsi Bokor Jánostól megtudom, hogy tényleg teherautó-sofõr, öt éve csöppent bele ebbe a versenybe. Most azonban csak beugró lehet társával a Závodi és Fia Truck Team csapatában. Bokorék pécsiek, ott ismerték meg a sportágat, mivel az Európa-futamokat régen egy mecseki bányában tartották. Annak idején a bányavállalat szponzorálta õket: kaptak egy Csepel D-566-ost, amin 2100 órát dolgoztak, míg versenyautó lett belõle. Aztán megszûnt a bánya és vele együtt a versenyzési lehetõség is, saját zsebbõl ugyanis ezt a hobbit nem lehet - legalábbis Bokoréknak - finanszírozni. Egy teherautó felkészítése a versenyre félmillió forintnál kezdõdik.

Bokor János szerint, akit másfél év kihagyás után mind a magyar, mind a külföldi versenyzõtársak örömmel fogadtak, elsõsorban a hangulat számít. "Itt mindenki haver." Amikor edzésrõl kérdezem, Bokor János csak vonogatja a vállát, "kifejezett edzés nincs". Építik a teherautót, aztán ha kész, verseny elõtt mennek egy-két kört. Minek edzenének, ha egész nap vezetnek? A mezõny is inkább a középkorúakból kerül ki. Itt ugyanis a tapasztalat és a rutin számít.

De azt, hogy a közönségnek mi számít, nehéz behatárolni. Van, aki arra kíváncsi, hogy ezek a nagy dögök felborulnak, aztán daruval kell visszaállítani õket, van, aki a hangjukat szereti, van, aki meg csak ezt a föl-le járkálást bírja. Egy biztos: akadály leküzdése után egyszer sem hallok tapsot.

Czifrik Balázs

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.