Úgy tűnik, Frizelle karakán fellépése hatásos volt, ennek ellenére azok az újságírók, tudósok, akik a vitatható egészségügyi praktikákat alkalmazó gyógyítókat, szervezeteket kritizálják, könnyen kerülhetnek bíróság elé. Jelenleg a neves tudomány-népszerűsítő író, újságíró, Simon Singh néz sok százezer fontos per elé, mert a Guardian egyik cikkében kritizálta a Brit Kiropraktikai Társaságot.
Pofon a kritikusnak
Az érvek helyett jogi módszerekkel "vitatkozó" magatartás nem új. A nyolcvanas évek Amerikájában speciális kifejezést is alkottak rá: strategic lawsuit against public participation (stratégiai per társadalmi részvétel ellen); az angol rövidítés - SLAPP - összecseng a pofon szóval. Eredetileg az állami szervek módszere volt a kritika elhallgattatására, de a lehetőséget csakhamar felfedezték a tőkeerős, jelentős befolyással rendelkező magánvállalatok és szervezetek is. Ebben az időben leginkább környezetvédelmi aktivistáknak kellett szembenézniük nagy költségű hitelrontási, becsületsértési perekkel. Egy hitelrontási per természetesen lehet jogos is; SLAPP-ként akkor minősíthető, ha feltételezhetően a felperes szándéka nem is elsősorban a per megnyerése, hanem az alperes - és a potenciális más jövőbeli kritikusok - megfélemlítése, anyagi ellehetetlenítése.
Az egyik legismertebb eset a nyolcvanas években a brit McDonald's sikeres pere volt két londoni környezetvédelmi aktivista ellen, akik több pontban kritizálták a világcég üzletpolitikáját. Végül húsz év pereskedés után az Emberi Jogok Európai Bírósága mutatott rá, hogy a per SLAPP-nak minősül, és megfordította a döntést. De az ilyen perekkel való fenyegetés a legtöbb esetben eléri a célját; a megfélemlített gyenge fél visszavonulót fúj, nyilvánosan visszavonja állításait, és tartózkodik a további konfliktusoktól, kritikától.
Amerikában felismerték, hogy ez a jogi lehetőség alkalmas a szólásszabadság korlátozására, a polgárok közügyekben való szabad részvételének akadályozására, ezért bizonyos államokban speciális anti-SLAPP jogszabályokat fogalmaztak meg. Ezek értelmében a bíróságoknak nem szabad elindítaniuk a peres eljárást, ha úgy ítélik meg, hogy a felperesnek nincs esélye megnyerni a pert, azaz ha egyértelmű, hogy csupán az alperes megfélemlítésére törekszik.
Angliában és Walesben további körülmények nehezítik az általában magányos alperes helyzetét. A jogi költségek négyszer magasabbak, mint a második helyezett Írországban, negyvenszer magasabbak, mint a harmadik helyezett Olaszországban; 140-szer magasabbak, mint Európa nélkülük számított átlaga. A perköltségek gyakran sokszorta nagyobbak, mint a hitelrontásból feltételezett veszteség. Ráadásul Angliában ezekben a perekben megfordul a bizonyítási kényszer. Míg más államokban a felperesnek igazolnia kell, hogy az alperes állítása rontotta a hitelét, anyagi kárt okozott neki, valamint, hogy az alperes állítása hamis volt, Angliában elég igazolni az okozott hátrányt, s az alperes felelőssége, hogy állítása igazságát bizonyítsa.
És nehogy azt gondolja valaki, hogy ez az angol specialitás őt nem érinti, amennyiben nem Angliában él! Elég, ha a felperes fel tudja mutatni, hogy vannak érdekeltségei Angliában, valamint hogy az inkriminált kijelentést olvashatta vagy hallhatta akár csak egy kis csoport a szigetországban. Ez már elég ahhoz, hogy angol bírósághoz fordulva perelhesse a "becsületsértőt". E speciális jogi háttér oda vezetett, hogy valóságos "hitelrontási jogi turizmus" célpontja Anglia. Olyannyira, hogy az Egyesült Államok kongresszusában jelenleg egy jogszabály kidolgozásán gondolkodnak, amely érvénytelennek minősítené a brit hitelrontási perek döntéseit az USA határain belül.
Alternatív vitamódszer
Az egészségüggyel kapcsolatos témák esetében azt várnánk, hogy a hasonló vitákat szakmai, tudományos fórumokon bonyolítják le. Ez nem minden esetben történik így! A keményen szabályozott és tudományos kutatási háttérrel rendelkező gyógyszergyártó cégek is néha a szakmai viták "jogi útra terelését" választják. Ez a taktika azokon a területeken kerül igazán előtérbe, amelyek gyakorlatilag teljesen kivonultak a tudományos viták fórumairól. Számos szakmai kérdés merül fel például az étrend-kiegészítőkkel és az alternatív egészségügyi eljárásokkal kapcsolatban. A tudományos integráció hiánya miatt nincs mód a szerek, kezelési módszerek elméleti hátterének tudományos fórumokon való megvitatására, a hatékonyság és a biztonság klinikai tesztelésére. A kívülről érkező kritika közvetlenül a gyártókkal, forgalmazókkal és alkalmazókkal (gyógyítókkal) kerül szembe. Ez a felállás vezetett ahhoz a mindinkább eluralkodó jelenséghez, hogy a tudományos bírálatot az alternatív medicina oldalán becsületsértésként, hitelrontásként értékelik, és ennek megfelelően jogi úton reagálnak rá.
A cikkünk bevezetőjében említett jogi esetek nem egyedülállóak. Az 1881-ben alapított holland Sarlatánság Elleni Szövetséget egy doktornő pereli, aki a kiropraktikához, manuálterápiához hasonló ortomanuális medicina kidolgozója. A szövetség sarlatánságnak minősítette az állítást, miszerint ezzel a módszerrel a mozgásszervi problémák mellett anorexiát, autizmust, asztmát, depressziót, cukorbetegséget, ekcémát, szívproblémákat, sclerosis multiplexet és még számos más betegséget lehetne kezelni. Egy lengyel orvos évekig pereskedett egy, a homeopátiát tudományos szempontból kritizáló cikke miatt. A belga Skepp nonprofit szervezet két jó nevű orvos szakértőjét egy bizonyítatlan, nem tudományos módszereket használó kölni "rákcentrum" vezetője perelte be. A két orvos felhívta a figyelmet arra, hogy veszélynek és komoly költségeknek tehetik ki magukat azok, akik a centrumban használt nem hatékony módszerekkel cserélik fel az igazolt hatékonyságú kezeléseket.
2007-ben Matthias Rath német származású orvos beperelte a Guardiant és orvos végzettségű tudományos újságíróját, Ben Goldacre-t több, tevékenységét kritizáló cikk miatt. Rathnak korábban sikerült elérnie, hogy Dél-Afrikában az ő vitaminkészítményeit használják a hatékony antiretrovirális szerek helyett az ott milliókat érintő AIDS kezelésében. Rath végül múlt évben visszavonta a keresetét a perben, amely addigra a Guardiannak félmillió fontjába került.
A Guardianra ebből a szempontból nem jó idők járnak. A múlt évben jelent meg Simon Singh és az alternatív medicina elismert, de kritikus professzora, Edzard Ernst "Trükk vagy gyógyítás - Az alternatív medicina próbája" című könyve. Ennek kapcsán közölte a Guardian Singh kommentárját, amelyben az író nehezményezte, hogy a kiropraktőrök messze túlkínálják portékájukat, és hogy ebben a Brit Kiropraktikai Társaság (BCA) is ludas. A BCA jogi fenyegetését a Guardian egyebek közt válaszolási lehetőség felajánlásával próbálta leszerelni - sikertelenül. Az egy év óta folyó hitelrontási per a következő két mondat értelmezése körül forog: "A Brit Kiropraktikai Társaság azt állítja, hogy tagjaik olyan gyermekbetegségeket is képesek kezelni, mint a kólika (hasfájás), alvási és táplálkozási problémák, visszatérő középfülgyulladás, asztma vagy folyamatos sírás - márpedig erre fikarcnyi bizonyíték sincs. A szervezet a kiropraktikai szakma fő reprezentatív testülete, mégis készségesen pártol ilyen hamis praktikákat."
Potenciális betegként azt remélnénk, hogy ha már szakmai viták helyett a bíróságot választotta a BCA, legalább azt az érdemi kérdést járják körül, hogy a tényleg kissé sarkosnak tűnő "fikarcnyi bizonyíték sincs" állítás igaz-e, vagy sem. A kritikus ezalatt nyilván "tudományosan értékelhető, meggyőző bizonyítékokat" ért, a felperes meg minden bizonnyal "akármilyen bizonyítékként" értelmezné. Még tudományos fórumokon is jó nagyokat lehet vitatkozni például különböző minőségű, nehezen összehasonlítható, ellentétes eredményű klinikai tesztek értékelésén. Azonban félő, hogy a bíróságon inkább a "fikarcnyi" szó szemantikai értelmezésén folyna a vita - mint ahogy a per kezdeti fázisában a jelek utaltak is erre.
A per SLAPP jellege akkor vált nyilvánvalóvá, amikor az előzetes meghallgatás során idén májusban kiderült, hogy a BCA nem igazán kíván foglalkozni azzal, hogy vajon a kiropraktika alkalmas-e a felsorolt kondíciók kezelésére. A bíró által is elfogadott értelmezés szerint a "készségesen pártol ilyen hamis praktikákat" kifejezés a hitelrontó, amennyiben azt sugallná, hogy a BCA tudatosan vezeti félre a közvéleményt. Ettől a pillanattól kezdve a "praktikák" akár lehetnek "hamisak" is; ha a BCA jóhiszemű, akkor máris megvalósul a hitelrontás tényállása.
A bűnösség vélelme
Ahogy már említettük, Angliában az ilyen perek során az alperes felelőssége annak bizonyítása, hogy állítása - amely a felperes szerint hitelrontó - igaz. Épp elég probléma volna a bíróságon tudományos bizonyítékok egymáshoz viszonyított erősségéről vitázni - de szakértők bevonásával megvalósítható lenne. Azonban Singh ennél is nehezebb helyzetben van, hiszen itt nem ez a kérdés. Vagy megváltoztatja a bíróság értelmezését - miszerint ő nem állította, hogy tudatosan vezetik félre a kiropraktőrök a pácienseiket -, vagy bebizonyítja, hogy mi is zajlik egy kiropraktőr fejében, miközben tudományosan nem bizonyított, valószínűtlen hatásmechanizmusú kezelést alkalmaz páciensén. Az alternatív medicina kritikusai általában egyetértenek abban, hogy az igazolatlan módszerek alkalmazóinak, terjesztőinek zöme jóhiszemű. De ez nem jelentheti azt, hogy kritizálhatatlanok lennének, valamint hogy ne lehetne megkövetelni, hogy igazolják módszereiket, és szüntessék be a hatástalannak bizonyuló módszerek használatát.
Eléggé groteszk, hogy éppen az elmúlt hónapokban indított eljárást az angol reklámfelügyeleti hatóság egy kiropraktőr ellen, mert több olyan betegség - többek közt a kólika - gyógyítását ígérte reklámanyagaiban, amelyek kezelésére a felügyelet szerint a tudományos tényanyag ismeretében a kiropraktika alkalmatlan. Kérdés, hogy ha a reklámfelügyelet is úgy értelmezi, hogy a módszer nem alkalmas a gyermekek hasfájásának gyógyítására, akkor miért nem várhatjuk el, hogy ezt a Brit Kiropraktikai Társaságnál is tudják, vagy ha máshogy gondolják, akkor miért nem védik meg kollégájukat?
A brit kiropraktőrök másik nagy szövetsége közben szép csendben e-mailt küldött tagjainak, amelyben - a kritikusok "boszorkányüldözésére" hivatkozva - erőteljesen arra kérte őket, hogy zárják be weboldalaikat, és vegyék le róluk a szövetség színes prospektusát, amelyben hasonló betegségek kezelésére ajánlották módszereiket. Ha ők meg vannak győződve arról, hogy módszereik hatásosak, akkor miért van szükség ezekre a manipulációkra?
Úgy látszik, hogy Simon Singh esete - és az a bátorság, amellyel kiállt az igaza mellett, ahelyett, hogy sokakhoz hasonlóan visszakozott volna - végre megmozgatta a közvéleményt. A Singhet támogató, "Ki a hitelrontási perekkel a tudományból!" jelszavú kampányhoz az elmúlt hónapokban több mint 15 ezren csatlakoztak, köztük neves brit és külföldi személyiségek.
A tudományos vita szabadságának megvédése mellett egyre inkább előtérbe kerül magának az angol hitelrontási per jogi újraszabályozásának a kérdése is, de a probléma természetesen nem korlátozódik Angliára. A SLAPP jellegű perek - kisebb mértékben ugyan, de - másutt is gondot okoznak. Az újságok, folyóiratok szerkesztői a fenyegető perektől tartva mindinkább belső cenzúrát alkalmaznak, és visszatartják újságíróikat, hogy a közvéleményt érdeklő és érintő, de bizonyos üzleti körök érdekeit sértő kérdésekkel foglalkozzanak. Ez pedig a minőségi újságírás halála.
Kiropraktika
A módszer elsősorban a gerincoszlop manipulációjával, masszírozásával kapcsolatos egészségügyi tevékenység. A módszer kidolgozója egy Daniel David Palmer nevű kanadai gyógyító volt a XIX. század végén. Palmer beszámolója szerint egy 17 éves, teljesen süket fiút nyaki csigolyáinak "helyremozdításával" egy csapásra meggyógyított. Hamarosan ezután egy szívproblémákkal küzdő páciensét gyógyította ki bajából csigolyáinak kezelésével. Ezek alapján fogalmazta meg Palmer az elméletét, miszerint a betegségek 95 százalékát elmozdult csigolyák - úgynevezett subluxatiók - okozzák, amelyek akadályozzák az idegrendszerben, a gerincoszlopban a szervezet "belső intelligenciájának" szabad áramlását. Palmer elméletére nincsenek orvosi, anatómiai bizonyítékok, és a gyakorlati, klinikai vizsgálatok sem igazolják, hogy a gerincoszlop manipulációja hatékony volna általában a betegségek kezelésére. Bizonytalan, de pozitív eredmények vannak deréktáji fájdalmak és esetleg egyéb mozgásszervi betegségek kezelésében. Magyarországon gerincmanipulációs tevékenységet csak orvos végezhet. A magyar kiropraktőrök körében nem jellemző a palmeri elmélet elfogadása. Tevékenységük sokkal inkább speciális masszázsterápiát takar, és általában nem ajánlják kezeléseiket mindenféle betegségre.
Doktori fokozatát a Cambridge-i Egyetemen szerezte részecskefizikai témában. Később a BBC tudományos osztályán dolgozott rendezői és produceri munkakörben. A nagy Fermat-sejtés címmel rendezett filmjéért tudományos-ismeretterjesztő elismerésben részesült (BAFTA). Később könyveket kezdett írni, amelyek közül több magyarul is megjelent: A nagy Fermat-sejtés, Kódkönyv, A nagy bumm. Legújabb könyvét Edzard Ernsttel, az alternatív medicina első európai professzorával írta Trick or Treatment? - Alternative medicine on trial (Trükk vagy gyógyítás? - Az alternatív medicina próbája) címmel. Ebben a könyvben összegzik a homeopátia, akupunktúra, kiropraktika és más alternatív gyógymódok hatékonyságát és biztonságát a tudományos információk, klinikai vizsgálatok tükrében.
(A tudományos vita szabadságát és Simon Singh ügyét is felvállaló Sense About Science nevű szervezet felkérte a tudományos élet nemzetközi képviselőit, hogy ezekben a napokban demonstratív célból lehetőleg minél több helyen közöljék Singh eredetileg a Guardianban megjelent cikkét, amelyet jogi okokból minimálisan módosítottak. Magyarul a cikk a Szkeptikus Társaság blogján olvasható: szkeptikus.blog.hu)
