Vadludak Tatán - Innen nem húznak el

  • Linder Bálint
  • 2008. november 27.

Tudomány

A Tatai Vadlúd Sokadalom híveket toboroz a természetvédelemnek, az ilyenkor pangó helyi turizmust felélénkíti, és persze üzenet az Öreg-tó partját beépíteni szándékozóknak. Több tízezer vadlúd nem tévedhet. Linder Bálint
A Tatai Vadlúd Sokadalom híveket toboroz a természetvédelemnek, az ilyenkor pangó helyi turizmust felélénkíti, és persze üzenet az Öreg-tó partját beépíteni szándékozóknak. Több tízezer vadlúd nem tévedhet.

A Zsigmond király által létrehozott mesterséges tó a legrégebbi az országban, a körülötte elterülő több ezer holdas mocsárvilágot - ahol sokáig a rózsás gödény, vagyis a pelikán is költött - a XVIII. században, a hazai térképészet megteremtőjének, Mikovinyi Sámuelnek tervei alapján csapolták le. Az Öreg-tó azonban ma is nemzetközi jelentőségű vizes élőhely, amelyhez hűek maradtak a főleg Skandináviából ide járó vadludak. Európában ráadásul egyedülálló, hogy a félénknek ismert szárnyasok városon belül rendezkedjenek be télire.

Párás, szürke hidegben várjuk a parton, hogy a még reggel táplálékszerző körútra kirepült állatok a naplemente előtt "behúzzanak" - több ezer madár érkezése felejthetetlen élménynek ígérkezik. Mellettünk Csonka Péter, a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársa, teleszkóppal és távcsővel. A beszélgetést éktelen károgás szakítja félbe: vetési varjak zavarognak a tavat körülvevő erdőkben. Pár évtizede bő százezer járt át a Szovjetunióból telelni, pusztuló élőhelyei miatt ma jó, ha tizedannyi jön az utódállamok felől. Lúdból viszont már most

tizenhatezret számoltak,

december elején talán kétszer enynyien lesznek. Az előőrs szeptember végén állít be, addigra a halászat miatt elkezdik lejjebb engedni a tó vizét, amely október végére már tocsogósan sekély, ahogy azt az északról jött turisták a legjobban szeretik. Rengeteg köztük a törzsvendég, a megjelölt egyedek évről évre újra felbukkannak. A tundrán a vadludak nem a naptárat vagy a hőmérőt, hanem a napsütéses órák számát figyelik, illetve akkor kezdenek csomagolni, ha hirtelen hó borítja be a földeket. Nem egyetlen óriás bolyban utaznak, családok, kisebb populációk hagyományos gyülekezőhelyeken (például a Nils Holgersson által felkeresett, tóban gazdag Lappföldön) verődnek össze és lépegetnek a tél elől dél felé. Sokan választják a Kárpát-medencét, innen pedig csak akkor állnak tovább a horvát vagy olasz Riviérára, ha a magyar tarlót is vastag hó lepi el, vagy jégpáncél képződik a tavon - ekkor ugyanis a kutyák, a rókák, a korcsolyázó gyerekek és egyéb predátorok is könnyen meg tudják közelíteni a kolóniát. Márciusra mindkét idejáró fajta, a nagylilik és a vetési lúd is visszatér költőhelyére.

Mögöttünk bagoly huhog, a távcsővel különös, bohém tollazatú madarat fogunk be a tavon, amelyről kiderül, hogy egy évekkel korábban elkóborolt és a récék között új életet kezdő háziállat, úgynevezett néma kacsa. A tatai tábor a békés egymás mellett élés európai mintaprojektje. A nagylilik és a vetési lúd mellett több száz nyári lúd (a házi lúd őse), olyan "ritkaságok", mint a vörös nyakú lúd, a kislilik, az örvös lúd, az apácalúd, valamint sok ezer különféle sirály, réce és varjú, szürke gém, kócsag és daru (összesen vagy 40-50 ezer példány) jól megfér egymással. A sekély vízben éjszakázó ludak alvás idején nagy masszát alkotnak, de a jelentős létszám és a frivol, üdülői hangulat ellenére az ornitológusok szerint a tavon szerelmek, alkalmi kapcsolatok nem szövődnek. A lúd a nagy testű ragadozó madarakhoz hasonlóan szigorú monogámiában él.

Erősödő zsivaj hallatszik fentről. A behúzás rendszerint naplemente előtt lezajlik, de mivel tegnap szórakozásból petárdákat robbantottak a tavon, lehet, hogy sokan óvatosságból késnek. Több kisebb csapat után néhány ezres tömb érkezik a víz fölé, ami sötétedéskor is döbbenetes látvány. Nem beszélve a zajról: a vetési lúd a szakértők szerint viszonylag "szűkszavú", de nagy tömegben jelentős hangzavart produkál, míg a nagylilik minden körülmények között "szószátyár". A helyzetmeghatározó jelzés út közben megakadályozza a csapat szétszóródását, ködös időben

a visszhang alapján

a domborzati viszonyokról így tájékozódnak. Most fentről is, lentről is percekig ugyanazt halljuk, Csonka Péter fordít. "Jövök, itt vagyok, merre menjek?" - hallatszik a kérdés a magasból, amire az obligát válasz: "Erre, erre, de ne szállj a fejemre!" A gágogó V betű a tó fölött végül felbomlik, a madarak leejtve magukat, pörögve, forogva, szél hajtotta falevelekként landolnak a vízen. A különös koreográfia örömtánc, mások szerint megtévesztő manőver a ragadozók ellen.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület hét végére szervezett "sokadalma" immár a nyolcadik rendezvény, ahol az egész napos programok fő attrakciója a madarak reggeli indulása és esti érkezése. "Meg akarjuk mutatni ezt a szépséget minél több embernek. Azt is szeretnénk demonstrálni, hogy a természeti értéknek turisztikai vonzereje lehet" - mondja kísérőnk. A holtszezon ellenére ilyenkor szinte lehetetlen a tó közelében szállást találni, a repüléseket több ezren nézik, év közben is számtalan madarász turista, köztük sok külföldi talál ide. A helyiek egy része pedig rászokott arra, hogy a sétájára távcsővel induljon. A területre ugyanakkor jelentős beruházói nyomás nehezedik. A tavat nemzetközi egyezmény védi és az uniós élőhelyvédelmi program része, de a ligetes-erdős partszakasz kapcsán minden évben felmerül valamilyen zöldmezős beruházás - apartmanházak, militarypálya - ötlete, ami a terület ökológiai állapotát, így a vadludakat is veszélyeztetné.

VIII. Tatai Vadlúd Sokadalom. 2008. november 28-29. Program: www.mme.hu

Neked ajánljuk