A TLC nevű freak show fókuszú csatorna műsorainak nagy része ilyen képződményekből áll. Az üzenet többnyire olyasmi, hogy a nagy külső átalakulás természetesen gyökeres belső utazással is együtt jár, az átalakított egyúttal jobb emberré is válik.
2003-ban David Collins előállt egy ilyen átalakítós műsorral (Queer Eye for the Straight Guy), abban öt meleg férfi (gasztronómia, öltözködés, lakberendezés, kultúra, szépségápolás szakterülettel) megszépített egy heteró férfiembert. Ez akkor egy ártalmatlan sztereotípiafesztivál volt, Collins pedig most úgy döntött, ideje egy új „Mesés Ötössel” újraindítani a műsort. Bár az önfeledten felöltött sztereotípiáktól most sem menekülünk, az új show többet markol: a csapat most Atlanta és a setét Közép-Nyugat területén kalandozik, tényleg átfogva a kortárs amerikai társadalom legváltozatosabb figuráit (hétpróbás redneckek, egy tűzoltó, egy hipster georgiai polgármester, egy transz férfi, családapák, mamahotelek lakói és egy imádni való, ráktúlélő fekete néni is).
A Queer Eye tényleg tanítani akar a spontánnak látszó helyzetekkel (noha mindig kísérti a nézőt a megrendezettség érzése): mit szól öt meleg férfi, amikor egy Trump-rajongó szőrmókot kell átalakítaniuk? Miről beszélget egy háromórás autóúton egy rendőr és egy fekete Black Lives Matter-támogató? Az eleinte giccsesnek ható, szájbarágós tanulságok és a fiúk sármja lassan utat találnak a nézőhöz, észre sem vesszük, hogy már nem a ruhákra figyelünk, hanem a ritkán ábrázolt férfiak közti intimitásra, és arra, hogy heterók és melegek végre – egy kis időre – szót érteni látszanak egymással.
