A BBC és a Hulu koprodukciós műremekén bizony érződnek a résztvevők krimi és sci-fi műfajok összeházasítását illető eltérő elképzelései. A BBC erőltetné a védjegyévé vált módszeres, pszichológiai nüanszokra és hangulatokra fogékony stílust (össze nem illő, bizalmatlan nyomozópáros a bűnügyek mellett saját setét múltját is göngyölítgeti), míg a Hulu inkább a lehengerlő high conceptet hangsúlyozná (krimi kormányzati összeesküvéssel és vészesen közeledő halálos napkitöréssel a háttérben). A két koncepció remekül kiegészíthetné egymást, de a sorozat nagy részében inkább a dominanciáért küzdenek furcsa, kaotikus, de mégis hipnotikus masszát alkotva.
A kiváló Luther írója, Neil Cross rengeteget markol (összeesküvés, katasztrófa, traumatikus múlt, korrupció, sorozatgyilkosok), de csak azt képes megfogni, amiben több gyakorlata van: az erős atmoszférájú, kicsit klisés, de lebilincselő krimit. A sorozat látható élvezettel merül el az eltérő elveik miatt folyamatosan szembekerülő, de lojális detektívek cselekményszálaiban (a papírmasé sorozatgyilkosokkal és a szexuális kicsapongásokkal együtt), és tisztán érezhető a kényszeredett vissza-visszatérés a komikusan hatalmasra duzzasztott világvége-háttértörténethez. Idegtépő, ahogyan a Hard Sun pillanatokra felvillantja a fake news, a konteók, a változó média és a terrorizmus összefonódásait, majd elejti ezeket, és inkább tolakodó, ügyetlen napszimbolikával, B kategóriás paranoia-thriller fogásokkal és felesleges vérlocsolgatással lohasztja le nézője épp csak felkeltett lelkesedését. Mégis nehéz levenni róla a szemünket.
