A Ghostban még kulcsfontosságú volt, hogy a szellem tárgyakat mozgatva és egyéb furfangos módokon jelezni tudja jelenlétét az élőknek, a Beau Séjour ilyenekkel nem bajlódik. Kato, a fiatal lány egy ferde falunap után a helyi, nyitás előtt álló hotelben ébred, pár méterrel a saját holtteste mellett. Nem emlékszik semmire, és azt sem tudja, ő maga szellem-e vagy csak képzelődik, néhány ember kivételével ugyanis senki nem látja őt. A rendőrökkel együtt nyomozni kezd; ha pedig már így alakult, ilyen formában is igyekszik teljes életet élni: motorozik, megjelenik a saját temetésén, és még szerelmi afférba is bonyolódik. A kis belga falucskában, ahol a történet játszódik, úgy néz ki, a szerelem az emberek egyetlen elfoglaltsága: mindenkinek van egy régi, eltitkolt kalandja, egy elhagyott családja vagy be nem vallott gyereke. A sorozat valódi értelme is talán ebben, és nem a krimiszálban keresendő: hogyan alakul egy olyan helység közösségének magánélete, ahol a napsütéses órák száma gyakorlatilag nulla? A szürke égbolt alatt úgy tűnik, mintha mindenkinek lenne rejtegetnivalója a kellemetlen szellemmel szemben – főleg annak a maréknyi embernek, aki nemcsak látja őt, de beszélni, szeretkezni és pofozkodni is tud vele. A külvilág persze ebből semmit sem vesz észre, és a sorozat is jótékonyan szemet huny az ellentmondások felett. Ugyanezt várja el tőlünk is: tekintsünk el a szereplők irreális viselkedésétől, vagy attól, hogy ez az egész nyomozás kínzóan unalmas és érdektelen.
Magyar felirat: Szandii – Dodor
