Tévétorrent

Deception

  • Szabó Ádám
  • 2013. április 14.

Tévétorrent

Csinos nőt gyilkolnak meg egy nagyvárosban - ha az eset a játékidő elején történik, biztosan kitalálhatjuk, hogy mi következik; várjuk is a helyszínre Beckettet és Castle-t vagy valamelyik másik nyomozós sorozat hasonszőrű szereplőjét, hogy a negyvenakárhanyadik perc végére már az "én megmondtam" érzéstől diadalittasan, ritkábban csodálkozva lássuk a bűnöst jogai ismertetése közben kurtavasban elvezetni...

A Deception viszont nem kívánja a maga szokványos esetét a szokványos határidő alatt megoldani - elhúzza egy évadig; ha hihetünk a híreszteléseknek, csak a fináléban kerít majd sort a gyilkos leleplezésére. Nyomozó hősnőnk, az áldozat egykori barátnője addig is beépül az áldozat (és a feltételezhető gyilkos) ellenszenvesen gazdag családjába, amolyan dögös-ártatlanul keresni a nyomokat, így azon sincs mit csodálkoznunk, hogy már a mű legelején egy szerelmi háromszög közepén találjuk magunkat, ami egy-egy részben a krimiszál fölé is nő. Így a sorozat hamar kijelöli a maga útját, s a sötét múltat csupán ürügyként használva a szappanoperák mélységeibe rántja történetét - ugyanakkor mégis megmarad valamiféle jó ízlés határai közt. Teszi mindezt a formai újítások mélységes megvetésével: flash backekben elevenedik meg a kavarások sora, így előreláthatólag - a 11 részen át húzódó hajcihő során - mindenki bemocskolódik majd. Mindeközben a tartalom is követi a formát: épp a gyógyszeriparra ráhúzott vizes lepedőnél tartunk, ám az első pár részben mégis van annyira szórakoztató a "bűnös" feliratú labda ide-oda dobálása, hogy fenntartsa az érdeklődést.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.