Tévétorrent

Vikings

  • - ts -
  • 2013. április 14.

Tévétorrent

Egy valamiben pártállásra tekintet nélkül is egyetérthetünk: egy jó kis vikinges filmre régóta szüksége lenne a kiművelt emberfők világának.

Mely műben aztán nagy kedvvel és még nagyobb baltákkal választanák el a mondott és kevésbé pallérozott főket a mondott emberektől. Ebbéli egészséges elvárásaink elidegeníthetetlen része az is, ha a tülkösfejűek rendjének új s dicső kiszállását adott esetben egy tévésorozattól reméljük, hisz amúgy is szembeötlő a modern sorozatok és a hagyományos moziműfajok tömeges bagzódása.

false

Nos, a History Channel - intenzív PR-munkával felvezetett - tárgybéli kísérlete kiábrándító lett. Az emlegetett fej ugyan lehull már az első részben, s vér is fröccsen itt-ott, hogy a dühös csatakiáltásokat meg a bősz arckifejezéseket ne is emlegessük, de ez semmi. Gabriel Byrne a rossz öreg király szerepében nevetséges, eljövendő utóda pedig jelentéktelen. A képek rendesen és persze unalmasan barnában tartva, s még külsők is akadnak, az ír tájba rendes skandináv skanzent fabrikált, akinek az volt a dolga, de nem történik semmi érdekes ott, semmi olyan, amit ne láttunk volna már ezerszer. Pedig az előjeleket tekinthettük jónak is, a gyártó utóbbi dobását, a vadnyugat alapmeséinek egyik - Mark Twainnél is megénekelt - legzaftosabbikát, a Hatfield-McCoy viszályt bemutató háromrészes sorozat a halvány színészi teljesítmények ellenére is egy kis gyöngyszem, de a vikingjeiken nem segít. Az pedig kifejezetten nehezíti a dolgukat, hogy nem a többi vikinggel kell megküzdeniük a piacon (mert azok nincsenek), hanem a Trónok harcával. Ahhoz meg kevesek.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.