Földbe döngölték David Attenborough nemváltó halai az X-faktort

  • - palosm -
  • 2017. október 31.

Tévétorrent

A kék bolygó szebb mint valaha.

A vasárnap esti első epizódot 10,6 millióan nézték, ez valamivel több, mint a szigetországban iszonyatosan népszerű Strictly Coming Dancing táncshow 10,4, és jóval több, mint a brit X-faktor 5,5 milliós nézőszáma, írja a Guardian mellett egy raklapnyi újság.

Az óceánok világát bemutató hétrészes természetfilmet a BBC négy évig forgatta, 39 országban jártak a 125 expedíció során.

Vagyis a BBC a méltán népszerű Planet Earth (Bolygónk a Föld) folytatásának sikerét ismétli meg, ezúttal tengeren. Már az első részben bedobják a csoportban vadászó kardszárnyú delfineket, az intellektualizmusukat mókás szörfözéssel kiélő palackorrúakat és a nemét megváltoztató Kobudai-halat, vagyis a minden tekintetben iszonyú szimpatikus, mégis kissé mogorva ábrázatú bütykösfejű sügért.

A színvonal, hangvétel ugyanaz, mint a Planet Earth II-ben volt: minden harmadik másodpercre jut egy lélegzetelállító szuperlassítás egy olyan természeti jelenségről, amiről a nézők túlnyomó többsége még csak nem is hallott, drámai ellenfényben, tökéletes összhangban a zenével és zajokkal — ez utóbbi persze a zajbrigád utólagos munkáját dicséri. A technikai fejlődést ezeken a felvételeken lehet leglátványosabban bizonyítani: nyilvánvaló, hogy ez a tévézés csúcsa napjainkban. De ezeket a képeket látva a mozi mint olyan is felkötheti a gatyáját, mert hiába a húszméteres vászon, ezt az élményt nem lesz könnyű felülütni: a delfinuszony mögött szétfröccsenő apró fehér vízcseppeken szebben játszanak a napsugarak, mint a Transformers-filmek óriásrobotjainak alkatrészein, és a BBC operatőreinek munkáját dicséri, hogy ők nem használhattak CGI-t. Hozott anyagból dolgoztak, úgymond.

false

Ugyanakkor a meneküléseket, vadászatot elmesélő drámai szituációk is pontosan ugyanazok, mint a Planet Earth II-ben: a repülni tanuló kismadár, egyáltalán, minden cuki állat mindig épphogy megmenekül. Holott ez nyilvánvaló engedmény a fiatal nézői lelkületnek, amiért persze nem fogjuk a BBC-t kárhoztatni egy percig sem.

Az állatok humanizáló bemutatása miatt korábban már egyébként bírálták a BBC-t. De most amiatt kritizálták a tévétársaságot, hogy az első epizódot a híradóban is kitárgyalták, ami mondjuk tényleg nem túl korrekt eljárás a fontos világhírek nézőpontjából.

false

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.