tévétorrent

Manhunt: Unabomber

Tévétorrent

Paul Bettany újra anarchista deviáns, Sam Worthington meg nyomoz utána – a levélbombás Ted Kaczynski viselt dolgaiból csinált minisorozatot a Discovery. Nevezett 1978 és 1996 között kipostázott bombái 3 embert megöltek, további 23-at megsebesítettek. A jelenleg életfogytiglani büntetését töltő levélbombás matematikus kézre kerítésére pedig a világtörténelem tán legnagyobb hajtóvadászata indult a 90-es években. Ezt a nyomozást mutatják meg nekünk most – minden olyan eszköz bevetésével, aminek készségszintű használata egy izgalmas dokukrimi alkotóitól alapjáraton elvárható.

A történetmesélés persze leválik a dokumentumfilmről, és alapvetően fikciós keretet ad a profilozó nyomozó és a kimagasló IQ-jú terrorista macska-egér harcának. Ilyenformán lesz a kettősüknek egy rendészettörténeti szála is, hiszen a mára már minden tévénéző számára ismerős profilozás akkor még gyerekcipőben járt, és szkeptikusok hada leste minden hibáját.

A történeti hitelesség szép dolog, a széles alkotói eszköztár még szebb, de ezúttal nyilván nem lennénk a fasorban sem, ha a szerep­osztás nem olyan, amilyen: kiváló. Sam Worthington kicsit egykedvűre veszi a nyomozó szerepét, Paul Bettany pedig pont az ellenkezőjét hozza, vibrál minden mozdulata. Két idősíkból nézhetjük végig a nyomozás és az ítélethozatal fordulópontjait, de nagy hangsúlyt kap a robbantó híres manifesztumának beemelése is a narrációba. A sok profilozós sorozat helyett bőven elég ezt megnézni, ha éppen a személyiségmonitorozás okoz nekünk kriminológiai izgalmat.

Magyar felirat: quinnell

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.