Tévétorrent

Háború és béke

  • - kg -
  • 2016. június 26.

Tévétorrent

Mindig elsütjük, ha Tolsztoj szerepel a stáblistán, most is Woody Allennel kell kezdenünk: „Részt vettem egy gyorsolvasó-tanfolyamon. A Háború és békét nem egészen 20 perc alatt olvastam el. Az oroszokról szól.” Woody bonmot-ja annyi kiegészítésre szorul a BBC 2016-os, hatrészes Háború és békéje láttán, hogy persze, valahol az oroszokról is szól, de mindenekelőtt az oroszokat játszó britekről. Az angol színész és az orosz tél kapcsolatáról Ralph Fiennes is sokat mesélhetne, őt már ’99-ben belepte a műhó; egy Puskin nevű showrunner fantasyjében nézett szomorúan, nagy Anyegin-szemekkel.

Most fiatalok néznek egy másik klasszikusban, de a londoni művészeti főiskolákon tanított oroszos távolba meredés ugyanaz. Kvarc­órát legalább senki sem visel, ez itt mégiscsak a BBC, méghozzá az a BBC, mely látá, hogy a Downton Abbey ómódi kosztümösségére tömegek siettek haza a munkából, hát, nosza, jöjjenek a Rosztovok és Kuraginok. Szép, oroszos hangzású név valamennyi, bizonyára volt, akinek ez feltűnt a BBC-nél, de nem tett említést e mellékkörülményről, mert nem akarta elrontani főnökei kedvét, kiknek szemei előtt a brit kosztümös romantika és a Natasát alakító Lily James hamvas orcája lebegett. E nagy lebegésbe két amerikai (Paul Dano, Gillian Anderson) és egy francia (Mathieu Kassovitz) is becsúszott, de a show-t mégiscsak egy brit veterán, Jim Broadbent lopja el: az öreg Bolkonszkij herceg szerepében akkorát oroszozik, oly drámai hévvel fúr-farag, szitkozódik és fordul le lováról, hogy azért bármely fesztiválon jár az Arany Oroszkrémtorta-díj.

Magyar felirat: pokolfajzat & anne­shirley83

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.