Tévétorrent

Helyszíni szemle

Shetland

  • Bori Erzsébet
  • 2014. június 15.

Tévétorrent

A bűnügyi sorozatok viszonylag újabban felkapott ága kitüntetett szerepet ad a földrajzi értelemben vett tetthelynek.

Ami a klasszikus detektívtörténetben Holmes vagy Poirot, az a Drótban Baltimore, a fix pont, amely körül a tetszőleges számú függő és független változó forog. De csaknem ilyen fontos helyszín a Forbrydelsenben (Egy gyilkos ügy) Koppenhága - és amerikai remake-jében (Gyilkosság) Seattle -, a True Detective-ben vagy a Justifiedban az amerikai Dél, a Midsommer-gyilkosságokban a fiktív, de felismerhetően valamelyik "honi megyével" azonosítható, jól eleresztett, hagyományőrző vidék Délkelet-Angliában. Ebbe a zsánerbe lőhető be a Shetland, amelynek már a vágóképeitől is elalél az erre fogékony néző.

A BBC Scotland szériája Ann Cleeves regényeit viszi képernyőre dupla epizódokban. A legtávolabbi, legészakibb brit szigetcsoporton játszódik, ahonnét már csak egy ugrásra van Feröer, de Norvégia vagy Izland is közelebb esik hozzá, mint London. Fővárosa Lerwick (7500 lakos) a nemes egyszerűséggel csak Mainlandnek nevezett főszigeten; itt található az emberi és egyéb erőforrásokkal szerényen ellátott rendőrkapitányság, élén Jimmy Perez felügyelővel. Mindösszesen három beosztottja van: Alison "Tosh" MacIntosh nyomozó őrmester, Billy főtörzs és Sandy Wilson nyomozó, aki hozva a közkedvelt toposzt, őrmestervizsgára készül. A portugál hajós nagyapától származó idegen neve dacára Perez felügyelő törzsökös helybéli, az Orkney és Shetland közötti, 70 lelket számláló Fair sziget szülötte. Egyedül neveli betegségben elhunyt felesége lassan nagykorúvá cseperedő lányát, akinek enyhén simlis nemzőatyja szintén a városban él, így szegény Cassie-nek egyszerre két aggodalmaskodó lányos apával kell megküzdenie a felnőtté válás göröngyös útján.

Eddig két évad ment le, de jövőre lesz harmadik is. Ha szigorúak vagyunk, az első kétrészes epizód volt a legjobb. Egyfelől még erősen hatott az újdonság ereje; a lenyűgöző tájképek sokasága, amelyek láttán már a főcímnél leesik az áll; ott csodálkozhattunk rá, milyen jó a főszerepben Douglas Henshall, s nem utolsósorban ott még hihettük, hogy nem általános és átlagos bűnesetek kerülnek majd terítékre, hanem helyspecifikus történetek. Hogy ez az utóbbi vágyunk nem teljesült, arról persze a regények szerzője tehet, de a legutóbbi, áprilisban leadott dupla epizód logikai hibáiért és elvarratlan szálaiért a forgatókönyvíró is hibáztatható.

A minden tekintetben fénypont első sztoriban meggyilkolnak egy öregasszonyt a birtokán lévő ásatási területen. Több szigetlakó is gyanúba keveredik, de a lehetséges motívumok két, régóta ellenséges viszonyban álló család körül kristályosodnak ki, és a megoldás visszavezet a történelmi múltba, az ún. Shetland-busz - a második világháború alatt a megszállt Norvégia és a szabad Skócia között létrehozott folyamatos tengeri összeköttetés - idejébe. A további három epizód bűnesetei már sokkal lazábban kötődnek Shetlandhez, mondhatni, akárhol elkövethették volna őket, noha az alkotók méltányolható igyekezettel pakolnak köréjük jellegzetes helyi figurákat, konfliktusokat vagy néphagyományokat (más szóval turistalátványosságokat). A népek ugyanúgy kavarnak itt is, mint bárhol a világon, de a kapzsiság, bujaság, irigység meg a többi bűn színjátékainak itt páratlan természeti környezet, festői kisvárosok és falvak, érintetlen zöld lankák, vad sziklaalakzatok adnak hátteret. Shetlanden csodásak a naplementék (kivéve Szent Iván táján, amikor nem megy le a nap), ideális terepe a madárfigyelésnek, s ha netán megölik az ezzel foglalkozó tudóst, annak semmi köze a tetszetős szulákhoz.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.