Tévétorrent

Helyszíni szemle

Shetland

  • Bori Erzsébet
  • 2014. június 15.

Tévétorrent

A bűnügyi sorozatok viszonylag újabban felkapott ága kitüntetett szerepet ad a földrajzi értelemben vett tetthelynek.

Ami a klasszikus detektívtörténetben Holmes vagy Poirot, az a Drótban Baltimore, a fix pont, amely körül a tetszőleges számú függő és független változó forog. De csaknem ilyen fontos helyszín a Forbrydelsenben (Egy gyilkos ügy) Koppenhága - és amerikai remake-jében (Gyilkosság) Seattle -, a True Detective-ben vagy a Justifiedban az amerikai Dél, a Midsommer-gyilkosságokban a fiktív, de felismerhetően valamelyik "honi megyével" azonosítható, jól eleresztett, hagyományőrző vidék Délkelet-Angliában. Ebbe a zsánerbe lőhető be a Shetland, amelynek már a vágóképeitől is elalél az erre fogékony néző.

A BBC Scotland szériája Ann Cleeves regényeit viszi képernyőre dupla epizódokban. A legtávolabbi, legészakibb brit szigetcsoporton játszódik, ahonnét már csak egy ugrásra van Feröer, de Norvégia vagy Izland is közelebb esik hozzá, mint London. Fővárosa Lerwick (7500 lakos) a nemes egyszerűséggel csak Mainlandnek nevezett főszigeten; itt található az emberi és egyéb erőforrásokkal szerényen ellátott rendőrkapitányság, élén Jimmy Perez felügyelővel. Mindösszesen három beosztottja van: Alison "Tosh" MacIntosh nyomozó őrmester, Billy főtörzs és Sandy Wilson nyomozó, aki hozva a közkedvelt toposzt, őrmestervizsgára készül. A portugál hajós nagyapától származó idegen neve dacára Perez felügyelő törzsökös helybéli, az Orkney és Shetland közötti, 70 lelket számláló Fair sziget szülötte. Egyedül neveli betegségben elhunyt felesége lassan nagykorúvá cseperedő lányát, akinek enyhén simlis nemzőatyja szintén a városban él, így szegény Cassie-nek egyszerre két aggodalmaskodó lányos apával kell megküzdenie a felnőtté válás göröngyös útján.

Eddig két évad ment le, de jövőre lesz harmadik is. Ha szigorúak vagyunk, az első kétrészes epizód volt a legjobb. Egyfelől még erősen hatott az újdonság ereje; a lenyűgöző tájképek sokasága, amelyek láttán már a főcímnél leesik az áll; ott csodálkozhattunk rá, milyen jó a főszerepben Douglas Henshall, s nem utolsósorban ott még hihettük, hogy nem általános és átlagos bűnesetek kerülnek majd terítékre, hanem helyspecifikus történetek. Hogy ez az utóbbi vágyunk nem teljesült, arról persze a regények szerzője tehet, de a legutóbbi, áprilisban leadott dupla epizód logikai hibáiért és elvarratlan szálaiért a forgatókönyvíró is hibáztatható.

A minden tekintetben fénypont első sztoriban meggyilkolnak egy öregasszonyt a birtokán lévő ásatási területen. Több szigetlakó is gyanúba keveredik, de a lehetséges motívumok két, régóta ellenséges viszonyban álló család körül kristályosodnak ki, és a megoldás visszavezet a történelmi múltba, az ún. Shetland-busz - a második világháború alatt a megszállt Norvégia és a szabad Skócia között létrehozott folyamatos tengeri összeköttetés - idejébe. A további három epizód bűnesetei már sokkal lazábban kötődnek Shetlandhez, mondhatni, akárhol elkövethették volna őket, noha az alkotók méltányolható igyekezettel pakolnak köréjük jellegzetes helyi figurákat, konfliktusokat vagy néphagyományokat (más szóval turistalátványosságokat). A népek ugyanúgy kavarnak itt is, mint bárhol a világon, de a kapzsiság, bujaság, irigység meg a többi bűn színjátékainak itt páratlan természeti környezet, festői kisvárosok és falvak, érintetlen zöld lankák, vad sziklaalakzatok adnak hátteret. Shetlanden csodásak a naplementék (kivéve Szent Iván táján, amikor nem megy le a nap), ideális terepe a madárfigyelésnek, s ha netán megölik az ezzel foglalkozó tudóst, annak semmi köze a tetszetős szulákhoz.

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.