Tévétorrent

Két évadnyi vakáció

Death in Paradise

  • - borz -
  • 2013. május 25.

Tévétorrent

Régi panasz, hogy a működő demokráciák, a tudásközpontok és a jó álláslehetőségek szinte mind kellemetlen klímájú, túl északi helyeken vannak. Miért is nem lehet áttolni Finnországot Campaniába, Oxfordshire-t egy karibi szigetre?

És épp egy ilyen eszményi helyet tálalnak fel nekünk a sorozat alkotói, az Egyesült Királyság fennhatósága alatt álló (fiktív) Saint-Marie képében: örökös napfény, kék tenger, pálmafák, virágorgia, vérpezsdítő latin ritmusok - és koronaékszerként brit közigazgatás. A mindösszesen négy főt számláló rendőrőrs felügyelője a ködös Albionból érkezett, de remekül akklimatizálódott, napbarnítottan, panamakalapban, hawaii ingben szürcsöli a koktélt a helyi elit körében. Beilleszkedése talán túl jól is sikerült, így már az első részben helyettest kell hozatni, szintén az anyaországból.

Richard Poole felügyelő a maga részéről ideiglenes állomáshelynek tekinti Saint-Marie-t, utálja a meleget, a vizet, a homokot, a rovarokat, a karibi konyhát és alkoholneműt, s alig várja, hogy hazatérhessen az esőbe, a marhaszelethez tört krumplival meg egy jó pint sörrel. (Hősünk természetesen ale-harcos.)

Otthon hagyott kollégái viszont nem várják nagyon vissza "Dicket", a stréber, karót nyelt, sótlan lúzert, új kollégái a szemüket forgatják, a nézők meg arra kötnek fogadásokat, hogy hanyadik részben szabadul meg végre a sötét öltönytől, nyakkendőtől és félcipőtől.

A felügyelő mellesleg minden epizódban briliáns detektívmunkával megold egy furmányos gyilkosságot - a 3. évadra csak azért nem hal ki a sziget, mert az áldozatok jó része turista vagy más, idegenből szalajtott kétes elem -, meghitt viszonyt létesít egy iguánával, rendez egy-két otthonról hozott számlát, és közben szép lassan belopja magát a munkatársai és a nézők szívébe. A bűnesetek kiváló alkalmat adnak a sziget lakóinak és természeti szépségeinek a bemutatására (IBUSZ-hegyek!), de aki eladja mindezt, az Ben Miller, a kiköpött Englishman, a két lábon járó brit sztereotípia.

Mit ad isten, a britek is úgy vannak vele, mint mi, magyarok, imádják viszontlátni a vásznon önmaguk szeretetteljesen kifigurázott, a szebbik oldaláról megfogott néplelkét és nemzettestét. Ennek látására a szó szoros értelmében milliók ülnek esténként a képernyők elé (az első évad legelső részét 6 millióan látták, a második évad már 8 millió fölötti nézőszámmal indult).

Ilyen nézettség mellett nem csoda, hogy megrendelték a 3. évadot is. Üröm az örömben, hogy Ben Millert az új szezon folyamán kiírják a sorozatból. Ez már csak azért is nagy disznóság, mert a második évad végén beetettek minket az immár véglegesnek hitt visszatérésével. Az új felügyelő, Kris Marshall nyilván vicces fazon lesz, de azt nehéz elképzelni, hogyan pótolhatná a kedvencünkké vált Ben Millert.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.