Tévétorrent

Két évadnyi vakáció

Death in Paradise

  • - borz -
  • 2013. május 25.

Tévétorrent

Régi panasz, hogy a működő demokráciák, a tudásközpontok és a jó álláslehetőségek szinte mind kellemetlen klímájú, túl északi helyeken vannak. Miért is nem lehet áttolni Finnországot Campaniába, Oxfordshire-t egy karibi szigetre?

És épp egy ilyen eszményi helyet tálalnak fel nekünk a sorozat alkotói, az Egyesült Királyság fennhatósága alatt álló (fiktív) Saint-Marie képében: örökös napfény, kék tenger, pálmafák, virágorgia, vérpezsdítő latin ritmusok - és koronaékszerként brit közigazgatás. A mindösszesen négy főt számláló rendőrőrs felügyelője a ködös Albionból érkezett, de remekül akklimatizálódott, napbarnítottan, panamakalapban, hawaii ingben szürcsöli a koktélt a helyi elit körében. Beilleszkedése talán túl jól is sikerült, így már az első részben helyettest kell hozatni, szintén az anyaországból.

Richard Poole felügyelő a maga részéről ideiglenes állomáshelynek tekinti Saint-Marie-t, utálja a meleget, a vizet, a homokot, a rovarokat, a karibi konyhát és alkoholneműt, s alig várja, hogy hazatérhessen az esőbe, a marhaszelethez tört krumplival meg egy jó pint sörrel. (Hősünk természetesen ale-harcos.)

Otthon hagyott kollégái viszont nem várják nagyon vissza "Dicket", a stréber, karót nyelt, sótlan lúzert, új kollégái a szemüket forgatják, a nézők meg arra kötnek fogadásokat, hogy hanyadik részben szabadul meg végre a sötét öltönytől, nyakkendőtől és félcipőtől.

A felügyelő mellesleg minden epizódban briliáns detektívmunkával megold egy furmányos gyilkosságot - a 3. évadra csak azért nem hal ki a sziget, mert az áldozatok jó része turista vagy más, idegenből szalajtott kétes elem -, meghitt viszonyt létesít egy iguánával, rendez egy-két otthonról hozott számlát, és közben szép lassan belopja magát a munkatársai és a nézők szívébe. A bűnesetek kiváló alkalmat adnak a sziget lakóinak és természeti szépségeinek a bemutatására (IBUSZ-hegyek!), de aki eladja mindezt, az Ben Miller, a kiköpött Englishman, a két lábon járó brit sztereotípia.

Mit ad isten, a britek is úgy vannak vele, mint mi, magyarok, imádják viszontlátni a vásznon önmaguk szeretetteljesen kifigurázott, a szebbik oldaláról megfogott néplelkét és nemzettestét. Ennek látására a szó szoros értelmében milliók ülnek esténként a képernyők elé (az első évad legelső részét 6 millióan látták, a második évad már 8 millió fölötti nézőszámmal indult).

Ilyen nézettség mellett nem csoda, hogy megrendelték a 3. évadot is. Üröm az örömben, hogy Ben Millert az új szezon folyamán kiírják a sorozatból. Ez már csak azért is nagy disznóság, mert a második évad végén beetettek minket az immár véglegesnek hitt visszatérésével. Az új felügyelő, Kris Marshall nyilván vicces fazon lesz, de azt nehéz elképzelni, hogyan pótolhatná a kedvencünkké vált Ben Millert.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.