Tévétorrent

Két évadnyi vakáció

Death in Paradise

  • - borz -
  • 2013. május 25.

Tévétorrent

Régi panasz, hogy a működő demokráciák, a tudásközpontok és a jó álláslehetőségek szinte mind kellemetlen klímájú, túl északi helyeken vannak. Miért is nem lehet áttolni Finnországot Campaniába, Oxfordshire-t egy karibi szigetre?

És épp egy ilyen eszményi helyet tálalnak fel nekünk a sorozat alkotói, az Egyesült Királyság fennhatósága alatt álló (fiktív) Saint-Marie képében: örökös napfény, kék tenger, pálmafák, virágorgia, vérpezsdítő latin ritmusok - és koronaékszerként brit közigazgatás. A mindösszesen négy főt számláló rendőrőrs felügyelője a ködös Albionból érkezett, de remekül akklimatizálódott, napbarnítottan, panamakalapban, hawaii ingben szürcsöli a koktélt a helyi elit körében. Beilleszkedése talán túl jól is sikerült, így már az első részben helyettest kell hozatni, szintén az anyaországból.

Richard Poole felügyelő a maga részéről ideiglenes állomáshelynek tekinti Saint-Marie-t, utálja a meleget, a vizet, a homokot, a rovarokat, a karibi konyhát és alkoholneműt, s alig várja, hogy hazatérhessen az esőbe, a marhaszelethez tört krumplival meg egy jó pint sörrel. (Hősünk természetesen ale-harcos.)

Otthon hagyott kollégái viszont nem várják nagyon vissza "Dicket", a stréber, karót nyelt, sótlan lúzert, új kollégái a szemüket forgatják, a nézők meg arra kötnek fogadásokat, hogy hanyadik részben szabadul meg végre a sötét öltönytől, nyakkendőtől és félcipőtől.

A felügyelő mellesleg minden epizódban briliáns detektívmunkával megold egy furmányos gyilkosságot - a 3. évadra csak azért nem hal ki a sziget, mert az áldozatok jó része turista vagy más, idegenből szalajtott kétes elem -, meghitt viszonyt létesít egy iguánával, rendez egy-két otthonról hozott számlát, és közben szép lassan belopja magát a munkatársai és a nézők szívébe. A bűnesetek kiváló alkalmat adnak a sziget lakóinak és természeti szépségeinek a bemutatására (IBUSZ-hegyek!), de aki eladja mindezt, az Ben Miller, a kiköpött Englishman, a két lábon járó brit sztereotípia.

Mit ad isten, a britek is úgy vannak vele, mint mi, magyarok, imádják viszontlátni a vásznon önmaguk szeretetteljesen kifigurázott, a szebbik oldaláról megfogott néplelkét és nemzettestét. Ennek látására a szó szoros értelmében milliók ülnek esténként a képernyők elé (az első évad legelső részét 6 millióan látták, a második évad már 8 millió fölötti nézőszámmal indult).

Ilyen nézettség mellett nem csoda, hogy megrendelték a 3. évadot is. Üröm az örömben, hogy Ben Millert az új szezon folyamán kiírják a sorozatból. Ez már csak azért is nagy disznóság, mert a második évad végén beetettek minket az immár véglegesnek hitt visszatérésével. Az új felügyelő, Kris Marshall nyilván vicces fazon lesz, de azt nehéz elképzelni, hogyan pótolhatná a kedvencünkké vált Ben Millert.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.