Mob City

  • - kg -
  • 2014. február 2.

Tévétorrent

Kezdetben volt a film noir (irodalma tengernyi, rajongója szintúgy). Tort ült a fény-árnyék, tökös férfiak hullatták vérüket a végzet asszonyáért, és hitték, hogy túlélhetik az utolsó melót vagy a tökéletes bűntényt, de elhullottak, mert a korszellem így kívánta.

false

Szép, cinikus idők voltak ezek, a fiatal Mitchum vagy az öregedő Bogart tették, amit egy férfinak fekete-fehérben tennie kellett, hogy aztán, évtizedek elteltével, immár színesben lófráló magándetektívek vegyék át kedvenc mozdulataikat. Ezt a szégyentelenül nosztalgikus "csináljunk úgy, mintha még mindig '46-ban lennénk" irányzatot neo-noirnak nevezték az okosok (irodalma tengernyi, rajongója szintúgy). A rajongás végstádiuma, amikor a rajongó maga is gyarapítani kívánja a klasszikusok (műfaji Mórickáknak Kínai negyed, ma születetteknek Szigorúan bizalmas) hosszú sorát, és e célból, orvosai tanácsa ellenére, filmet készít.

false

A filmes (A remény rabjai) és televíziós (The Walking Dead) berkekben egyaránt köztiszteletnek örvendő Frank Darabontot is elérte a végzetes rajongás; leküzdhetetlen noirrángások vettek erőt rajta, s minden bizonnyal ennek köszönhető, hogy ez az érdemdús, kiváló filmográfiájú férfiú, mint akinek nem szóltak, hogy 60 év késésben van, elkezdte felmondani az összes idevágó közhelyet A-tól Z-ig. A háborúból hazatért katona, a rossz nő, a feltűrt ingujjú rendőrök, LA neonfényes kipárolgásai és persze a történelemkönyvekből ismert gengszterek, Bugsyval az élükön mind itt vannak, és nemcsak itt vannak, de vesztükre, halálosan komolyan is veszik magukat - igen, még a kipárolgások is.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."