Mort, pontosabban Maura – már amennyiben mi is olyan elfogadóak és megértőek akarunk lenni, mint amennyire a sorozat szereplői szeretnének, de nem nagyon tudnak –, szóval Maura egy szép nap úgy dönt, hogy elég a bujkálásból; előkerül a szoknya, a paróka és a sminkkészlet, no meg a dilemma, hogyan rukkoljon elő mindezzel felnőtt gyerekeinek.
Itt, a nagy coming out idején lépünk be a teljesen dilinyós, ugyanakkor igencsak szerethető Pfefferman család életébe. A Los Angelesben élő, jómódú zsidó família a hülyeség határát súroló könnyedséggel kezeli az életükben felmerülő legtöbb problémát, überliberális közegükben a leszbikus esküvő ugyanúgy a világ legtermészetesebb dolga, mint a rabbival folytatott viszony. Ám azzal, hogy az apjuk valójában nő, Maura gyerekei nem igazán tudnak mit kezdeni.
Jill Soloway keserédes sorozata többek közt attól fantasztikus, hogy azok számára is átélhetővé teszi főhőse szenvedését, akik alapjáraton sikítófrászt kapnak egy nőnek öltözött férfi puszta gondolatától is.
Mort több évtizedes titkolózását és szégyenét, mikor csak egy-egy lopott órára, lepukkant hotelszobákban és más, hasonlóan szomorú helyeken tudott önmaga lenni, felváltja Maura végtelen magányossága, akinek a leghétköznapibb szituációk is potenciális megaláztatást jelentenek, például ha a női vécét szeretné használni egy áruházban.
Aki szereti Lena Dunham kreálmányát, a Girlst, az imádni fogja a Transparentet is, mert ugyanolyan kendőzetlen őszinteséggel és gyilkos humorral beszél többek közt a szexről, a családról és a hűségről, csak – talán azért, mert Soloway valamivel többet élt már, mint Dunham – egy kicsit sötétebbek az árnyalatok, míg az alkotó szereplői iránt mutatott empátiája meg jóval nagyobb.
Bár a sorozatnak vannak kisebb hibái (például nem kapunk semmi magyarázatot Maura kisebbik lányának néha-néha előforduló hallucinációira), ha nincs a Transparent, sosem tudjuk meg, hogyan éltek régebben (és sok, kevésbé szerencsés helyen valószínűleg kénytelenek élni ma is) azok, akik másnak születtek, mint a többség. S az erdőben rendezett titkos transzvesztitatalálkozón az is kiderül, hogy akikről azt feltételeznénk, hogy maximálisan elfogadók és összetartók, finoman szólva nem azok: a magukat férfinak érző, de női ruhát előszeretettel viselő pasik nem tűrnek meg maguk közt transzszexuálist; nemcsak odakint, a nagyvilágban, hanem idebent, a női ruhát viselő férfiak maroknyi közösségében is farkastörvények uralkodnak. A Transparent az utóbbi idők egyik legjobb 30 perces komédiasorozata, méltán nyert már egy raklapnyi díjat, bár épp a nap híre, hogy a tavalyi két nyert kategória után az idei Golden Globe-ból nem jutott neki, csak jelölés. Nemrég került szinte egyszerre ki a második évad, amiben Maurának még a gyerekeinél is rémesebb dologgal kellett szembenéznie: az anyjával. Ősszel jön a harmadik.
Magyar felirat: mata (változó társakkal) az 1. évad 5. részénél tart, 10 részesek az évadok.
