Tévétorrent

Outcast

Tévétorrent

Robert Kirkman The Walking Deadje kétségkívül újra játékba hozta a zombikat – a kérdés tehát az, hogy a másik, szintén sikeres képregénye, az Outcast meg tudja-e tenni ugyanezt az ördög­űzéssel, megszállottakkal és démonokkal. Már a pilot megjelenése sem volt szokványos: a FOX fb-oldalán indult, jelenleg is ott érhető el, de a premier előtt már több országban szinkronizált változatban vetítették.

Kisvárosban járunk a helyi prédikátor (a mindig kiváló Philip Glenister), a helyi démonok, hívők és hitetlenek oldalán. A fejek nem forognak körbe, de minden tárgyba vágó audiovizuális klisé feljön: a lesötétített, koszos atmoszférától az ágy felett lebegő gyereken keresztül a démonok cigarettafüstös orgánumáig. Mit lehet tenni, ha a szentelt víz sem elég?

A főhősnek nehéz gyerekkora volt, az anyát démon szállta meg, így nyilván a mű majdani megfejtését is a mára felnőtté és igazi outsiderré cseperedett fiú emlékképei és traumái között kell keresni. Amitől e keresgélés mégsem lesz unalmas vagy szimplán nevetséges (a horror erős kliséivel terhelt zsánereknél ebbe könnyű belecsúszni), az épp a Kirkman-féle vizuális könyörtelenség, amely a kedvenc zombijainknak is adottsága.

A nyitó képsorok egyértelműen eldöntik: vagy öt perc után sikoltozva kiszállsz, vagy sokkot kapsz, és ott maradsz: a történet ugyan aligha, de e sokkszerűség tényleg lehet magával ragadó. Egyelőre tehát egy erős ígéretben bízhatunk, amiért heti egy órára otthagyhatjuk a derűt és napsütést, ami ugyebár alanyi jogon vesz körül bennünket.

Magyar felirat: sztamas & Taurusz

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.