Robert Kirkman The Walking Deadje kétségkívül újra játékba hozta a zombikat – a kérdés tehát az, hogy a másik, szintén sikeres képregénye, az Outcast meg tudja-e tenni ugyanezt az ördögűzéssel, megszállottakkal és démonokkal. Már a pilot megjelenése sem volt szokványos: a FOX fb-oldalán indult, jelenleg is ott érhető el, de a premier előtt már több országban szinkronizált változatban vetítették.
Kisvárosban járunk a helyi prédikátor (a mindig kiváló Philip Glenister), a helyi démonok, hívők és hitetlenek oldalán. A fejek nem forognak körbe, de minden tárgyba vágó audiovizuális klisé feljön: a lesötétített, koszos atmoszférától az ágy felett lebegő gyereken keresztül a démonok cigarettafüstös orgánumáig. Mit lehet tenni, ha a szentelt víz sem elég?
A főhősnek nehéz gyerekkora volt, az anyát démon szállta meg, így nyilván a mű majdani megfejtését is a mára felnőtté és igazi outsiderré cseperedett fiú emlékképei és traumái között kell keresni. Amitől e keresgélés mégsem lesz unalmas vagy szimplán nevetséges (a horror erős kliséivel terhelt zsánereknél ebbe könnyű belecsúszni), az épp a Kirkman-féle vizuális könyörtelenség, amely a kedvenc zombijainknak is adottsága.
A nyitó képsorok egyértelműen eldöntik: vagy öt perc után sikoltozva kiszállsz, vagy sokkot kapsz, és ott maradsz: a történet ugyan aligha, de e sokkszerűség tényleg lehet magával ragadó. Egyelőre tehát egy erős ígéretben bízhatunk, amiért heti egy órára otthagyhatjuk a derűt és napsütést, ami ugyebár alanyi jogon vesz körül bennünket.
Magyar felirat: sztamas & Taurusz
