Az alapmű Jean Dréville 1948-as, norvég–francia koprodukcióban készült dokudrámája (A nehézvíz csatája – Kampen om tungtvannet), amely híven rekonstruálja a történelmi eseményeket Telemark önmagukat játszó hőseivel és a többi részvevővel – többek közt Frédéric Joliot-Curie-vel és munkatársaival – akiknek volt szerencséjük megérni a háború végét. A nehézvíz csatája világsikert aratott, és ma sem okoz csalódást: világos vonalvezetésű narráció, a feszült és oldott pillanatok, a látványos nagytotálok és az intim vagy éppen klausztrofóbiás belsők jó érzékű váltogatása, remek akciójelenetek teszik emlékezetessé. Mindez sajnos nem mondható el a sztorira rárepülő Hollywood termékéről, a Telemark hőseiről, amely szintén jelentős siker volt a maga idejében (1965, r.: Anthony Mann). Bár sokat merít elődjéből – a sztori felépítésén, az egyes figurákon, motívumokon túl még képeket, beállításokat is átvesz –, a film egésze elvérzik az agyatlan sztárrendszeren, amely több eredeti figurát összegyúrva és felturbózva Indiana Jonesba ojtott 007-es superhero fazont ad Kirk Douglasnek, aki egy személyben tudós professzor, nők bálványa sármőr, jobban síel, mint a bajor bajnok, és jobban lő, mint egy kommandós.
Miközben már egy ideje híresztelések keringenek a téma mozi- és sorozatváltozatának ilyen-olyan terveiről, a norvégok jöttek, láttak és győztek a maguk hatrészes tévészériájával. A sorozat a legkülönbözőbb címeken (Kampen om tungtvannet; The Saboteurs; The Heavy Water War stb.) fut, nyilván attól függően, hogy hol milyen címen adták Dréville munkáját. Per-Olav Sørensen rendező és csapata remekelt: nagyon jó gondolat volt három irányból menni neki a történetnek. Ami magukat a szabotázsakciókat illeti, nem röstellik magukévá tenni, akár pontosan megismételni mindazt, ami az 1948-as dokudrámában úgy volt igaz, pontos és jó, ahogy volt (köztük a nagy hatású „amundsenezéseket” a hóviharban), és hasznosítani mindazt, ami az eseményt feldolgozó több dokumentumfilmből (lásd például a BBC háromrészesét, The Real Heroes of Telemark címmel) kinyerhető. A második szál Angliába visz, ahol a tervezés, koordinálás és kiképzés zajlik, míg egy harmadik – rendkívül termékenynek bizonyuló – leágazás a nehézvíz útját követi Heisenbergék németországi laboratóriumáig.
Werner Heisenberg tudatos döntést hozott arról, hogy Németországban marad, miközben tudóstársai (és messze nem csak a zsidók) javarészt távoztak vagy elmenekültek. Döntését többször is volt alkalma megbánni, amikor az ún. Deutsche Physik mozgalom SS-hátszéllel évekig tartó hadjáratba kezdett ellene, amely állítólag Himmler anyjának (aki régi barátságban volt Heisenberg anyjával) közbenjárására ért véget, bár az atomfegyverbe vetett reményeknek is szerepük lehetett benne. Az árja fizika – szemben a német néplélektől idegen zsidó fizikával, amelynek Einstein volt a fő képviselője – programja a sztálinista agyakban is meleg otthonra lelt, csak ott a haladó szovjet tudomány állt ellentétben a burzsuj imperialista fizikával, de a mumus ugyanúgy Einstein, miként azt Vaszilij Grosszman nagyregényében, az Élet és sorsban olvashatjuk. A szovjet atomfizikus Strum már csak arra vár, hogy érte menjen az akkori KGB, amikor közbelép maga Sztálin, aki hirtelen meglátta az atomvillanást jobbról. Nem tudjuk biztosan, hogy Heisenberget is lágerbe szánták-e, de benne volt a pakliban, amikor „fehér zsidóként” kezdte őt emlegetni a náci sajtó.
És bármilyen meglepő, nem csak ezt nem tudjuk biztosan: Heisenberg körül máig sok a ködösítés. Itt van például az 1941. őszi találkozása régi barátjával és mentorával, Niels Bohrral. Erről is van dokumentum- és játékfilm (Koppenhága, amit már csak a meglepő szereposztás kedvéért is érdemes megnézni: Stephen Rea és Daniel Craig), melyben tág teret kapnak a spekulációk. Ami tény, hogy ezt követően a barátság megszakadt, továbbá valószínűsíthető, hogy Heisenberg valamilyen formában elárulta egykori mesterének, min dolgozik, s ezzel nem kis fejfájást okozhatott a szövetségeseknek. Ezután indult meg a nehézvízcsata. Az szinte bizonyos, hogy Heisenberg nem a nukleáris energia katonai felhasználására gerjedt, de a háborúban – és egyre csehebbül – álló vezetést vajmi kevéssé faszcinálhatták az elméleti kutatások. 42 nyarán eldőlt, hogy belátható időn belül nem lesz német atombomba: Heisenberg számításai kizárták a gyakorlati megvalósíthatóságát, a további munkához hiányoztak az erőforrások, ráadásul egész egyszerűen nem volt, aki megcsinálja. A nehézségekről hallva a nácik joggal remélhették, hogy az ellenségnek sem fog menni a dolog. Utólag lehet azt mondani, hogy fölösleges volt a norvégok heroikus erőfeszítése, de a háború kezdetén beálló „atomcsendben” egyik fél sem rendelkezett megbízható értesülésekkel.
A norvégok sorozatában előjön a régi mese, hogy Heisenberg direkt számolta el magát. Ennél vadabb hoax is keringett már Einstein titkos cetlijéről, s mindezzel szépen megfér az a vélekedés, hogy Bohr azért hidegült el német barátjától, mert nem mutatott kellő mértékű morális aggályt. Ami a morális aggályokat illeti, ezeken mindannyian szeretünk rugózni – leginkább a más kárára. Heisenberg éppenséggel Einsteint vádolta azzal, hogy kulcsszerepe volt a gyilkos atombombaprojektben. A tudósok persze egészen más agendát követnek, mint a politikusok vagy a tábornokok, az meg csak a fantasy műfajában létezik, hogy jelentős felfedezések maradnak fiókban, mert az emberiség úgymond még nem érett meg rájuk.
A tárgyra visszatérve, a nehézvíz, amelyet egyedül a norvég Hidro nagyvállalat állított elő, a német atomkísérlethez kellett. A britek kétszer egy maroknyi norvég ellenállót dobtak le a hegyekben, hogy egy merész szabotázsakcióban felrobbantsák a szigorúan őrzött üzemet. Öngyilkos küldetésnek hangzik, ehhez képest olyan flottul ment, ahogy csak a heist-filmek hiú reményeiben: bemegyünk, kijövünk, szétválunk. Az intelligens tervezésen, az alapos felkészítésen, a tökéletes terepismereten és az összeszokott csapaton állt a siker, így csak az odavezető utat volt nehéz túlélni.
A skandinávok a krimik után a tévésorozat-üzletágban is felfutóban vannak, új és új műfajokat hódítva meg, és az NRK egyszerre izgalmas és informatív vállalkozása azt jelzi, hogy immár történelmi filmben is hozni tudják a BBC-csúcsminőséget.
Magyar felirat: Danjer Col
