Tévétorrent

The Making of the Mob: New York

Tévétorrent

Dokumentumfilmmel nehéz tömegeket a képernyők elé ültetni, ám létezik egy televíziós vállalat Amerikában, mely kimondottan arra szakosodott, hogy dokumentum- és játékfilmes módszereket keverve tegye vonzóvá a műnemet a szélesebb közönség számára is. A Stephen David Entertainment dokudrámái jórészt a History Channelen láthatók (Sons of Liberty, The World Wars, The Men Who Built America). Munkáik többsége az amerikai történelmi „mítoszokhoz” kötődik.

Az AMC-nek készült The Making of the Mob a self-made man amerikai mítoszát állítja a középpontba. A gengszterek többnyire korukat meghaladó üzletemberekként, heroikus fényben tűnnek fel – a készítők nemegyszer a vadnyugati pisztolyhősökhöz hasonlítják őket. Ez a coppolai megközelítés már nagyjából Scorsese, de minimum a Maf­fiózók óta nehezen áll meg. Még nagyobb probléma, hogy a minisorozat dokumentumrésze is vitatható színvonalú. A szakértők között ugyanis – a témával foglalkozó történészek mellett – gengsztereket játszó színészek szólalnak meg (Chazz Palminteri, Vincent Pastore, Frank Vincent), akik többnyire forgatókönyveik elhasznált kliséit mond­ják vissza. A másodvonalbeli színészekkel újrajátszott jelenetekbe sem fektettek elég munkát: papír­ízűek. A drámai mélységet a lassított felvételek és az állandóan üvöltő zene hivatott pótolni (nem beszélve arról, hogy bizonyos jeleneteket többször is felhasználnak). Ray Liotta túljátszott, de legalább stílusban passzoló narrációja pedig sűrű önismétlésekbe és olykor csúsztatásokba bocsátkozik.

Magyar felirat: pokolfajzat & pytta

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.