Tévétorrent

The Making of the Mob: New York

Tévétorrent

Dokumentumfilmmel nehéz tömegeket a képernyők elé ültetni, ám létezik egy televíziós vállalat Amerikában, mely kimondottan arra szakosodott, hogy dokumentum- és játékfilmes módszereket keverve tegye vonzóvá a műnemet a szélesebb közönség számára is. A Stephen David Entertainment dokudrámái jórészt a History Channelen láthatók (Sons of Liberty, The World Wars, The Men Who Built America). Munkáik többsége az amerikai történelmi „mítoszokhoz” kötődik.

Az AMC-nek készült The Making of the Mob a self-made man amerikai mítoszát állítja a középpontba. A gengszterek többnyire korukat meghaladó üzletemberekként, heroikus fényben tűnnek fel – a készítők nemegyszer a vadnyugati pisztolyhősökhöz hasonlítják őket. Ez a coppolai megközelítés már nagyjából Scorsese, de minimum a Maf­fiózók óta nehezen áll meg. Még nagyobb probléma, hogy a minisorozat dokumentumrésze is vitatható színvonalú. A szakértők között ugyanis – a témával foglalkozó történészek mellett – gengsztereket játszó színészek szólalnak meg (Chazz Palminteri, Vincent Pastore, Frank Vincent), akik többnyire forgatókönyveik elhasznált kliséit mond­ják vissza. A másodvonalbeli színészekkel újrajátszott jelenetekbe sem fektettek elég munkát: papír­ízűek. A drámai mélységet a lassított felvételek és az állandóan üvöltő zene hivatott pótolni (nem beszélve arról, hogy bizonyos jeleneteket többször is felhasználnak). Ray Liotta túljátszott, de legalább stílusban passzoló narrációja pedig sűrű önismétlésekbe és olykor csúsztatásokba bocsátkozik.

Magyar felirat: pokolfajzat & pytta

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.