Tévétorrent

The Making of the Mob: New York

Tévétorrent

Dokumentumfilmmel nehéz tömegeket a képernyők elé ültetni, ám létezik egy televíziós vállalat Amerikában, mely kimondottan arra szakosodott, hogy dokumentum- és játékfilmes módszereket keverve tegye vonzóvá a műnemet a szélesebb közönség számára is. A Stephen David Entertainment dokudrámái jórészt a History Channelen láthatók (Sons of Liberty, The World Wars, The Men Who Built America). Munkáik többsége az amerikai történelmi „mítoszokhoz” kötődik.

Az AMC-nek készült The Making of the Mob a self-made man amerikai mítoszát állítja a középpontba. A gengszterek többnyire korukat meghaladó üzletemberekként, heroikus fényben tűnnek fel – a készítők nemegyszer a vadnyugati pisztolyhősökhöz hasonlítják őket. Ez a coppolai megközelítés már nagyjából Scorsese, de minimum a Maf­fiózók óta nehezen áll meg. Még nagyobb probléma, hogy a minisorozat dokumentumrésze is vitatható színvonalú. A szakértők között ugyanis – a témával foglalkozó történészek mellett – gengsztereket játszó színészek szólalnak meg (Chazz Palminteri, Vincent Pastore, Frank Vincent), akik többnyire forgatókönyveik elhasznált kliséit mond­ják vissza. A másodvonalbeli színészekkel újrajátszott jelenetekbe sem fektettek elég munkát: papír­ízűek. A drámai mélységet a lassított felvételek és az állandóan üvöltő zene hivatott pótolni (nem beszélve arról, hogy bizonyos jeleneteket többször is felhasználnak). Ray Liotta túljátszott, de legalább stílusban passzoló narrációja pedig sűrű önismétlésekbe és olykor csúsztatásokba bocsátkozik.

Magyar felirat: pokolfajzat & pytta

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."