Tévétorrent

Secrets and Lies

  • Szabó Ádám
  • 2015. április 20.

Tévétorrent

Egy közeli erdőben kocogó férfi rátalál a szomszéd kisfiú holttestére – Ryan Phillipe alakítja az illetőt, aki évekkel ezelőtt még szépfiúként próbált ugyanilyen hevességgel befutni Hollywoodban. Az nem jött össze, talán emiatt van valami ki nem mondott keserűség abban, ahogy az átlagos családapát igyekszik hozni. Ez speciel jól is áll a figurának, hiszen nem sok jó történik vele, miután jelenti a tragédiát a rendőrségnek; kimondva-kimondatlanul őt vádolják a gyilkossággal, a kisvárosban kitaszítottá válik, és billegő házasságának sem tesz jót a sajnálatos eset. Az ő szemszögéből követjük a nyomozást, miközben a valódi hős talán nem is ő lenne, hanem a nyomozónő – Juliette Lewis állhatatosan néz, és manírosan nyomoz, az eddigiek alapján közel sem garantált neki az esetleges második évad.

Az ausztrál eredetit inkább erő­sítette, mint gyengítette a kvázigyanúsított/gyanúsító szál, nem úgy, mint ezt. Az viszont az amerikai verzió mellett szól, hogy az apró változtatások, amiket megejtettek – nem ott és úgy derül ki ez és az –, a sorozat javára váltak, s a sztori némiképp feszesebb lett tőlük. Erre persze szükség is van, hiszen 4 résszel hosszabb ez a változat – ami arra enged következtetni, hogy az események szappanrésze is jóval sikamlósabb lesz. A legnagyobb titkot persze csak az utolsó részben tudjuk meg, addig meg kell elégednünk a ki kivel kefélt és aztán mit hazudott játék szokott közjátékaival. Akiknek kimaradt az auszi változat, ez pont annyi izgalmat hoz, hogy mindig még egy résszel tovább maradjanak a sorozattal – a többieket nincs, ami itt tartsa.

 

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.