Egy közeli erdőben kocogó férfi rátalál a szomszéd kisfiú holttestére – Ryan Phillipe alakítja az illetőt, aki évekkel ezelőtt még szépfiúként próbált ugyanilyen hevességgel befutni Hollywoodban. Az nem jött össze, talán emiatt van valami ki nem mondott keserűség abban, ahogy az átlagos családapát igyekszik hozni. Ez speciel jól is áll a figurának, hiszen nem sok jó történik vele, miután jelenti a tragédiát a rendőrségnek; kimondva-kimondatlanul őt vádolják a gyilkossággal, a kisvárosban kitaszítottá válik, és billegő házasságának sem tesz jót a sajnálatos eset. Az ő szemszögéből követjük a nyomozást, miközben a valódi hős talán nem is ő lenne, hanem a nyomozónő – Juliette Lewis állhatatosan néz, és manírosan nyomoz, az eddigiek alapján közel sem garantált neki az esetleges második évad.
Az ausztrál eredetit inkább erősítette, mint gyengítette a kvázigyanúsított/gyanúsító szál, nem úgy, mint ezt. Az viszont az amerikai verzió mellett szól, hogy az apró változtatások, amiket megejtettek – nem ott és úgy derül ki ez és az –, a sorozat javára váltak, s a sztori némiképp feszesebb lett tőlük. Erre persze szükség is van, hiszen 4 résszel hosszabb ez a változat – ami arra enged következtetni, hogy az események szappanrésze is jóval sikamlósabb lesz. A legnagyobb titkot persze csak az utolsó részben tudjuk meg, addig meg kell elégednünk a ki kivel kefélt és aztán mit hazudott játék szokott közjátékaival. Akiknek kimaradt az auszi változat, ez pont annyi izgalmat hoz, hogy mindig még egy résszel tovább maradjanak a sorozattal – a többieket nincs, ami itt tartsa.
