Tévétorrent

Seven Types of Ambiguity

Tévétorrent

Kriminek indul. Eltűnik egy hétéves kisfiú, a szülők kétségbeesve keresik. A szűk, fullasztó elbeszélésmód belekényszerít minket az anya és az apa nézőpontjába, és minden nagyon egyszerűnek látszik. Már felkészülünk a megszokott krimi-panelekre, amikor – még az első epizód első harmadában – a fiú megkerül. Innentől teljesen új irányt vesz a történetmesélés, és átalakul a műfaj is. Az átmeneti krízishelyzet mindenkiből a legrosszabbat hozza elő, és konfliktusok egész sorát indítja el hét melbourne-i életében.

Amikor a néző már azt hinné, hogy megfejtette a sorozat logikáját, átírnak mindent, ami addig megesett. A hatrészes széria első felében a bűntény előzményeit és utóéletét párhuzamosan követjük a szülők és az elkövető nézőpontjából. Ami két epizóddal korábban tisztának és egyértelműnek tűnt, az zavarossá és ambivalenssé válik (innen a sorozat és az alapul szolgáló regény címe is: A kétértelműség hét típusa). A sorozat játszik a nézővel, aki – az egyébként elegánsan és gondosan elhintett jelek ellenére – mindig bedől az első látszatnak. Pontosan az egyszerűség, a leszűkített nézőpont és az elbeszélői takarékosság teszi olyan megtévesztővé.

Nincs egyetlen felesleges mondat vagy fordulat, minden színész alárendeli magát az alaposan megszerkesztett drámai egésznek (ritkán látni ilyen egységesen kiváló színészgárdát). A zene és az operatőri munka is szépen simul az összképbe: hideg, kék/szürke képek és kopogó, lassan bőr alá kúszó zene. A Seven Types of Ambiguity ellenállhatatlanul melankolikus.

Magyar felirat: Sanders – Zolti Russ

Figyelmébe ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”