A Blandings Kastély-regényekben P. G. Wodehouse elragadó - ahogy mondani szokták "igazi angol" - humorral rajzolja a múlt század húszas éveinek kosztümös, komornyikos, kastélyos történeteit. Elszegényedő, főleg rigolyákban és nyelvhasználatban őrzött nemesség, biciklivel járnak, s a pénzüket egy bolond unokaöcs szórja.
Jellem- és helyzetkomikumokra épülő 30 perces kis etűdöket kapunk, amelyek egyszerre bőven elegendőek is - jóból is megárt a sok, ún. angol humorból meg pláne. Ismerjük az összes figurát: a házsártos nagynénit, a habókos főrendet, az okos komornyikot, a házasodni nem akaró unokahúgot... Well, ismerjük és szeretjük. Kivált a nagyszerű színészi játéknak hála, hiszen a klasszikus komédia tudottan csak úgy bírhat túllépni az erőltetett bohóckodáson, ha nagyon komolyan veszik: a jó ritmus, az igényes képi világ és a színészi játék létfontosságú. Timothy Spall, Mark Williams, Jennifer Saunders neve szerencsére nemcsak jól cseng, de tökéletes biztosíték is a magas színvonalra.
Persze akárcsak Rejtő művei, valószínűleg a Blandings is papíron működik jobban, s Wodehouse rajongói is bizonyára erős kételyekkel fordulnak a tévé felé. De ezúttal nem izzadságszagú poénkodást pakolnak eléjük, inkább egy vasárnapi matinészínházi előadást.
Az ízes british english kedvelőinek igazi csemege.
