Tévétorrent

Blandings

Tévétorrent

Játék a kastélyban - angol módra, így lehetne összefoglalni e komédiasorozatot, amely saját erényei mellett azért is dicséretes, hiszen bátor próbálkozás egy ősi műfaj továbbéltetésére a high concept világ sűrűjében.

A Blandings Kastély-regényekben P. G. Wodehouse elragadó - ahogy mondani szokták "igazi angol" - humorral rajzolja a múlt század húszas éveinek kosztümös, komornyikos, kastélyos történeteit. Elszegényedő, főleg rigolyákban és nyelvhasználatban őrzött nemesség, biciklivel járnak, s a pénzüket egy bolond unokaöcs szórja.

Jellem- és helyzetkomikumokra épülő 30 perces kis etűdöket kapunk, amelyek egyszerre bőven elegendőek is - jóból is megárt a sok, ún. angol humorból meg pláne. Ismerjük az összes figurát: a házsártos nagynénit, a habókos főrendet, az okos komornyikot, a házasodni nem akaró unokahúgot... Well, ismerjük és szeretjük. Kivált a nagyszerű színészi játéknak hála, hiszen a klasszikus komédia tudottan csak úgy bírhat túllépni az erőltetett bohóckodáson, ha nagyon komolyan veszik: a jó ritmus, az igényes képi világ és a színészi játék létfontosságú. Timothy Spall, Mark Williams, Jennifer Saunders neve szerencsére nemcsak jól cseng, de tökéletes biztosíték is a magas színvonalra.

Persze akárcsak Rejtő művei, valószínűleg a Blandings is papíron működik jobban, s Wodehouse rajongói is bizonyára erős kételyekkel fordulnak a tévé felé. De ezúttal nem izzadságszagú poénkodást pakolnak eléjük, inkább egy vasárnapi matinészínházi előadást.

Az ízes british english kedvelőinek igazi csemege.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.