Tévétorrent

The Ranch

Tévétorrent

Ha egy sitcom stáblistája Ashton Kutcher nevével kezdődik, az nem biztos, hogy jót jelent. Vagy legalábbis azt üzeni, hogy itt semmi különösről nem lesz szó, csak afféle tét nélküli, pasis humorkodásról. Szerencsére ez esetben, bár Kutcher kapta a központi figura szerepét, mégsem rá épül a sorozat. Ott van ugyanis Sam Elliott, Danny Masterson és Debra Winger, és műnevetések ide vagy oda, közös ténykedésükből tényleg érdekes komédia kerekedik. Olyasfajta, amiben a poénok nem a szimpla hülyeségen, hanem a szarkazmuson és a mindennapi küzdelmek túlélésén nyugszanak.

A Bennet család farmján járunk, ahol sem az anyagi, sem a családi helyzet nem ideális, de ameddig van elég – majdnem fekete, de inkább sötétszürke humor – és whiskey, addig baj nem lehet. Kutcher mint a tékozló fiú visszatér a futballista vágyálmok közül a ridegtartásos valóságba, a csőd szélén álló farmot ugyanis meg kell menteni. Nem nagy kalandok, hanem mindennapi munka árán. A vidék-város mellett persze ott egy generációs szakadék is, aminek a legfőbb letéteményese az apa szerepét adó Sam Elliott, aki kalap és csizma nélkül is maga az öreg cowboy. Debra Winger a kocsmáros és exfeleség státuszában pedig messziről is összeköti ezt a furcsa családot. Nem hiányozhat a szomszéd lány sem (a 24-ből ismert Elisha Cuthbert), akibe belezúghat a főhős, de nem lesz ebből nagy romantika, maradunk az apa-fiú kapcsolatok és a családi élet drámáinál.

Mindeközben néha nevetünk, de csak olyan fanyarul, hogy na, fiam, inkább tölts még egy whiskey-t.

Magyar felirat: Vyland (LXS) & megyerikrisz

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.