Tévétorrent/doku

Gaycation

Tévétorrent

Egy fiú és egy lány felkerekedik, hogy feltérképezze a világ különböző országainak LMBT-kultúráját. A néző talán éjszakába nyúló melegbártúrát és transzvesztitashow-kat vár, de kiderül, hogy a fiú (Ian Daniel) meleg, a lány (Ellen Page) pedig leszbikus. A két műsorvezető nemcsak az LMBT-közösségnek szánt szórakozási lehetőségeket mutatja be (ahogy teszi ezt egyre több útikönyv és utazási iroda), de igyekeznek általános képet nyújtani az adott ország LMBT-közösségének állapotáról is.

Az első évadban Japánt, Brazíliát, Jamaicát és otthonukat, az Egyesült Államokat utazzák körbe. Az epizódok általában könnyed, szórakoztató részekkel kezdődnek (pl. japán cross-dressing bárok, a riói karnevál transz táncosai), ám hamar rátérünk az országok valós, specifikus és kevéssé ismert LMBT-közösséget érintő problémáira (pl. Brazíliában legális az azonos neműek házassága, mégis rengeteg a gyűlölet-bűncselekmény, Jamaicában a meleg fiatalok többsége hajléktalan, Japánban pedig sok meleg férfi és leszbikus nő az ún. friendship marriage-t választja, hogy elkerülje a megszégyenülést). Megrendítő tetőpontok is vannak: Page és Daniel végignézik egy japán fiú előbújását anyjának, beszélnek egy brazil ex-rendőrrel, aki melegeket gyilkol, Iowában Page konfrontálódik a homofób Ted Cruzzal. A két műsorvezető empátiával kezeli riportalanyait, alaposságuk pedig oknyomozó újság­íróhoz méltó. Végül a személyesség is organikusan beépül a műbe: Ellen Page saját előbújásáról is beszél. Üdítő, megindító és alapos sorozat, néhány évadot még végignéznénk belőle.

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.