Tévétorrent/doku

Gaycation

Tévétorrent

Egy fiú és egy lány felkerekedik, hogy feltérképezze a világ különböző országainak LMBT-kultúráját. A néző talán éjszakába nyúló melegbártúrát és transzvesztitashow-kat vár, de kiderül, hogy a fiú (Ian Daniel) meleg, a lány (Ellen Page) pedig leszbikus. A két műsorvezető nemcsak az LMBT-közösségnek szánt szórakozási lehetőségeket mutatja be (ahogy teszi ezt egyre több útikönyv és utazási iroda), de igyekeznek általános képet nyújtani az adott ország LMBT-közösségének állapotáról is.

Az első évadban Japánt, Brazíliát, Jamaicát és otthonukat, az Egyesült Államokat utazzák körbe. Az epizódok általában könnyed, szórakoztató részekkel kezdődnek (pl. japán cross-dressing bárok, a riói karnevál transz táncosai), ám hamar rátérünk az országok valós, specifikus és kevéssé ismert LMBT-közösséget érintő problémáira (pl. Brazíliában legális az azonos neműek házassága, mégis rengeteg a gyűlölet-bűncselekmény, Jamaicában a meleg fiatalok többsége hajléktalan, Japánban pedig sok meleg férfi és leszbikus nő az ún. friendship marriage-t választja, hogy elkerülje a megszégyenülést). Megrendítő tetőpontok is vannak: Page és Daniel végignézik egy japán fiú előbújását anyjának, beszélnek egy brazil ex-rendőrrel, aki melegeket gyilkol, Iowában Page konfrontálódik a homofób Ted Cruzzal. A két műsorvezető empátiával kezeli riportalanyait, alaposságuk pedig oknyomozó újság­íróhoz méltó. Végül a személyesség is organikusan beépül a műbe: Ellen Page saját előbújásáról is beszél. Üdítő, megindító és alapos sorozat, néhány évadot még végignéznénk belőle.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."