Tévétorrent/doku

Gaycation

Tévétorrent

Egy fiú és egy lány felkerekedik, hogy feltérképezze a világ különböző országainak LMBT-kultúráját. A néző talán éjszakába nyúló melegbártúrát és transzvesztitashow-kat vár, de kiderül, hogy a fiú (Ian Daniel) meleg, a lány (Ellen Page) pedig leszbikus. A két műsorvezető nemcsak az LMBT-közösségnek szánt szórakozási lehetőségeket mutatja be (ahogy teszi ezt egyre több útikönyv és utazási iroda), de igyekeznek általános képet nyújtani az adott ország LMBT-közösségének állapotáról is.

Az első évadban Japánt, Brazíliát, Jamaicát és otthonukat, az Egyesült Államokat utazzák körbe. Az epizódok általában könnyed, szórakoztató részekkel kezdődnek (pl. japán cross-dressing bárok, a riói karnevál transz táncosai), ám hamar rátérünk az országok valós, specifikus és kevéssé ismert LMBT-közösséget érintő problémáira (pl. Brazíliában legális az azonos neműek házassága, mégis rengeteg a gyűlölet-bűncselekmény, Jamaicában a meleg fiatalok többsége hajléktalan, Japánban pedig sok meleg férfi és leszbikus nő az ún. friendship marriage-t választja, hogy elkerülje a megszégyenülést). Megrendítő tetőpontok is vannak: Page és Daniel végignézik egy japán fiú előbújását anyjának, beszélnek egy brazil ex-rendőrrel, aki melegeket gyilkol, Iowában Page konfrontálódik a homofób Ted Cruzzal. A két műsorvezető empátiával kezeli riportalanyait, alaposságuk pedig oknyomozó újság­íróhoz méltó. Végül a személyesség is organikusan beépül a műbe: Ellen Page saját előbújásáról is beszél. Üdítő, megindító és alapos sorozat, néhány évadot még végignéznénk belőle.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.