Tévétorrent

Víctor Ros

  • Szabó Ádám
  • 2015. április 27.

Tévétorrent

Valljuk be, Sherlock Holmes valójában nem a bűntények és rejtélyek miatt a kedvenc nyomozónk, inkább a nyomozó személye meg az őt körülvevő slepp vonzza a nézőt – egy cinikus, ironizáló főhős egy kontrasztosan komoly sidekickkel, ez az, amiért le­ülünk a tévé elé. És ez az, amiből a jelek szerint Spanyolországban nem kérnek, ugyanis a spanyol – elnézést, extremadurai – nyomozó figurája olyan átlátszó és lapos, hogy egyáltalán nem csodálkozunk, hogy nem fog rajta a golyó. Ez nem mondható el társairól – mármint a golyóállóság.

Extravagancia, poén és manírok – ezek hiányoznak a sorozatból, mint a távoli kollégából, Torrentéből a polkorrektség. Víctor Ros, ez a látszólag unalmas és szürke alak dickensi mélységből indulva, dicken­sien egyértelmű alakok között próbál Poe-szerű rejtélyeket megoldani. Hányattatott gyerekkorának sorozatindító flashbackjei kísértik őt és minket is, miközben előkelő urakat és örömlányokat gyilkolnak a 19. szá­zadi Madrid utcáin. A sorozat nem igyekszik különösen korhű lenni, társadalmi mátrixa pedig nagyjából a késelők-kurvák-kapitányok háromszögön belül marad. A nyomozás általában döcögősen, üresjáratokkal és hatalmas bakugrásokkal halad, néha hamarabb megtudjuk a megfejtést, mint maguk a nyomozók – noha ennek a megoldásnak vajmi kevés értelme van, hiszen így az a kevés izgalom is kivész az epizódból, amit a premissza ígér. Egy Hasfelmetsző Jack-szerű sorozatgyilkos vérengzése szolgálna át­vezetőül az epizódok között – ez még érdekes is lenne, ha a korabeli Madrid ábrázolásában lenne bármi érdekes.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.