Nem úsztuk meg – Milyen ember a hazaküldött Sanyi bá’?

  • Pásztory Dóra
  • 2013. július 31.

Ússzon velünk

A keddi nap Hosszú Katinkája a férfi vízilabda-válogatott. Az úszómedencében az amerikaiak taroltak, megint nem maradtunk világcsúcs nélkül. Az uszodán kívülről roppant kellemetlen hír borzolta a kedélyeket: Gyurta Dániel edzőjét hazaküldték Barcelonából.

A legjobb dolog, ami a vébé 12. napján történt, az nyilvánvalóan a férfi vízilabda-válogatott 9-3-as győzelme a görögök ellen. Csodásan, magabiztosan játszottak, ott vannak a négy között, várja őket Horvátország.

false

 

Fotó: Beliczay László/MTI

A felkészülés úgy zajlik a közvetítésekre, hogy pár órával adás előtt bemegyünk a szerkesztőségbe, és elkezdjük összevadászni az információkat, híreket, adatokat a versenyzőkről. A szigorú jegyzetelés mellett azért mindig jut idő megbeszélni az aktualitásokat. Hajdú B. Pistivel átbeszéljük a vízilabdát, előkerülnek a régi történetek, estére pedig a sportág egykori kiválóságai is, hiszen Pisti minden, az Eurosport által közvetített férfimeccsre meghív egy olimpiai bajnokot, hogy együtt nézzék végig a mérkőzéseket. Most már kezd olyan lenni ez, mint egy kétnaponta eljövendő karácsony. Várjuk, hogy este legyen, és kiderüljön, kivel érkezik Pisti. Tegnap Kósz Zoltánnal nézték végig a spanyol–olasz és a szerb–montenegrói meccset. Abban mindenki egyetértett, hogy a görög meccs végeredménye rendkívül kellemes meglepetés. Az elődöntőben talán az ausztrálok kellemesebb ellenfelek lettek volna, mint a horvátok, de ezen a szinten már mindenki nehéz. A negyeddöntőben is mindegyik meccs rendkívül szoros volt, csak mi nyertünk simán a görögök ellen.

Az úszásnak otthont adó Palau san Jordiban is zajlottak az események, igaz, ezen a napon nem jutott nekünk főszerep. Hosszú Katinkáért és Biczó Bencéért izgultunk leginkább, akik a délelőtti úszás során teljesítették céljukat, s továbbjutottak a délutáni középdöntőbe. Katinka 200 gyorson a második legjobb időt úszta délelőtt, Bence a 9. helyről várta a folytatást. Mindkettőjük esetében bíztunk a továbbjutásban, és sajnos mindkét esetben csalódnunk kellett. Különösen Bence esetében fájó, hogy délelőtti időeredményétől elmaradva a 12. helyen zárt, hiszen neki ez volt az egyetlen száma ezen a világbajnokságon.

A legbosszantóbb az egészben az, hogy az Universiadén úszott időeredményével holnap nem a lelátón ülne, hanem a döntő 4-es pályája (itt úszik a legjobb időeredménnyel bejutott versenyző) mögötti széken. Valamiért Bencére rossz hatással van a felnőttvilágversenyek közege. Élete legjobb időeredményét 2011-ben, az országos bajnokságon úszta. Azóta részt vett két világbajnokságon, egy olimpián, és még mindig nem tudott továbblépni azon az időn. Ott valahogy megállt a dolog, és edzőjével, Sántics Bélával még mindig keresik a megoldást. 2010-ben még Chad le Clost legyőzve lett ifjúsági világbajnok. A dél-afrikai olimpiai bajnokként most a világbajnoki cím várományosa, Bence pedig világbajnoki 12. helyezett. Nagyon drukkolok, hogy újra áttörje a 1:55-ös időeredményt, és végre eljöjjön az a felnőttvilágverseny, ahol úgy mászhat ki a medencéből, hogy elmondhatja, ez volt az idei esztendő (urambocsá’ a pályafutása) legjobb úszása. Ez minden úszó célja.

Kapás Bogi a tegnapi országos csúcsát nem tudta felülmúlni, és végül a 7. helyen végzett 1500 gyorson. Ebben a számban óriási világcsúcs született a 16 esztendős amerikai Katie Ledecky jóvoltából. Elődje, Kate Ziegler 2007-ben döntötte meg Janet Evans 1988-ban úszott világcsúcsát. Ziegler viszont nem kapott akkora fejezetet a sporttörténelemkönyvekben, mint nagy elődje, neki csak 6 év jutott világcsúcstartóként. Ez volt a mostani úszósport legidősebb világcsúcsa. Az amerikai tini viszont úgy döntött, hogy ha már elkezdi farigcsálni ezt az időt, akkor kicsivel nem éri be, így nem kevesebb, mint 6 másodpercet (!) javított honfitársnője eredményén – ez elképesztően sok még akkor is, ha a leghosszabb úszószámról van szó. Még a második helyezett címvédő Lotte Friis és a bronzérmes új-zélandi Lauren Boyle is a régi világcsúcson belül ért célba, előbbi Európa-csúccsal, utóbbi óceániai csúccsal vigasztalódhatott.

Tegnap Kis Gergő is rajthoz állt 800 gyorson. Az idei legjobbját sem sikerült megúsznia, a döntőtől pedig nagyon messze volt. Nagyjából erről az úszásáról ennyit is érdemes beszélni, amellett, hogy természetesen tiszteletre méltó, hogy valaki leúszik 16 hosszt 8 perc alatt, de egy világbajnokságon általában nem azt tartjuk teljesítménynek, hogy valaki úszni tud, hanem azt, hogy ezt gyorsabban teszi, mint korábban. Ez most Gergőnek nem sikerült. Reméljük, lesz még olyan verseny, ahol a kétszeres világbajnoki bronzérmes formáját látjuk tőle.

Még írhatnék a 200 gyorsról, ahol Ryan Lochte csak a 4. lett, az olimpiai bajnok Jannick Agnel nyert, a 100 női mellről, ahol megszületett a litván úszósport első világbajnoki aranyérme, és még sok mindenről. Igazából az időjárásról vagy a prérifarkasok szaporodásáról is szívesebben írnék, mint Széles Sándor esetéről, de tudom, hogy nem hagyhatom szó nélkül a történteket.

Széles Sándor

Széles Sándor

Fotó: Kovács Anikó/MTI

Ha valakinek esetleg nem mondana semmit a név, Gyurta Dániel edzőjéről van szó, akit két nappal a 200 mell futama előtt hazaküldtek Barcelonából magatartására és egészségi állapotára hivatkozva.

Idézem pontosan Gyárfás Tamást:

„Lélekben itt van, szeretjük, becsüljük. Szabó Tünde főtitkár tájékoztatta a döntéséről, hazaküldte a kiváló edzőt, mert otthon van biztonságban. Nincs olyan állapotban, hogy kockáztassuk a jelenlétét, még ha boldogan ölelnénk is magunkhoz.” Gyárfás úgy fogalmazott a trénerről, hogy „a szokott nehézségek vannak vele kapcsolatban, ki kell gyógyítani”.

A mostani nyilatkozatokban nem lett kimondva, de korábban többször is, hogy Sanyi bá’-t alkoholistának tartják. Hogy az-e vagy sem, azt nem tudom, sosem ittunk együtt, szóbeszédből pedig nem szívesen ítélkezem, ahogy arról sincs elképzelésem, mi kockázat lehetett a jelenlétében. Többször felmerült, hogy Gyurta Dániel rossz kezekben van nála, ott kellene hagynia, edzőt kellene váltania. Először 2005-ben került napirendre a kérdés, majd időről időre visszatért, amelyet egyetlen dologgal lehetett lesöpörni az asztalról: az eredményekkel. Dani mindig kitartott mellette, soha egy rossz szót nem mondott rá, London után sem edzőt váltott, hanem inkább egyesületet. Ó, amúgy meg világ- és olimpiai bajnok lett belőle a keze alatt.

Ez a mostani eset teljesen érthetetlen előttem. El sem tudom képzelni, mi történhetett kint. Már Dani furcsa visszalépését sem értettem 50-en és 100-on, amit tegnap azzal magyarázott, hogy így szeretné demoralizálni az ellenfeleket. Nem értem pontosan az összefüggést, mert szerintem egyik riválisa sem lesz kevésbé jó formában vagy úszna gyengébb időeredményt 200-on attól, hogy Dani nem volt ott az 50 és a 100 rajtjánál. Szerintem Londonban sokkal demoralizálóbb volt a 200 mell előtt, hogy Dani 100-on 12 századra volt az aranytól (végül a 4. helyen végzett), mint most, amikor a lelátóról nézte, hogy a többiek milyen remekül úsznak.

false

 

Fotó: MTI

Nem értem ezt a kommunikációs megoldást sem. Vagy mondják el, hogy mi történt és minek az eredménye ez a döntés, vagy hallgassanak. Minden sportágnak megvannak azok a kínos ügyei, amikről sportberkeken belül mindenki tud, de nem engedik ki a nyilvánosság elé. Káprázatos kommunikációs megoldások születtek ezekre a múltban, és nem (mindig) azért, hogy félrevezessék a közvéleményt, hanem azért, hogy megvédjenek egy sportolót vagy egy sportágat. Az uszoda falai sem csak a csodás sikerekről, boldog emberekről, kedves edzőkről és rendkívül empatikus vezetőkről tudnak mesélni. Ha viszont valamit már nem lehet titkolni, és akarva-akaratlanul kitudódik, akkor miért nem lehet tisztán beszélni? Főleg, ha egészségi állapotra hivatkoznak. Ez az egész Daninak a legkellemetlenebb, aki egészen biztosan nem fog megszólalni az ügyben.

Az edző-tanítvány viszony olyan, mint egy apa-gyerek kapcsolat. Az övéké különösen. Rengeteg mindenen mentek együtt keresztül, de soha semmi és senki nem tudta megbontani az egységüket. Azt hangsúlyozni kell, hogy Dani felkészülését nemcsak Széles Sándor irányította, hanem egy háromfős csapat (benne még Kovácshegyi Ferenc és Virth Balázs), így attól nem kell félnünk, hogy a 200 mell úszásai nem lesznek összerakva taktikailag. A másik két edző továbbra is kint van Barcelonában.

Ez inkább emberileg nehéz helyzet. Kicsit olyan, mintha az iskolában kiderülne, hogy az egyik gyerek apja alkoholista. Ez mindig a gyereknek a legrosszabb, ő van kiszolgáltatott helyzetben, hisz tehetetlen. Egyik oldalról védené azt, akit szeret, másik oldalról meg kell birkóznia azzal a megalázó helyzettel, amelynek akaratlanul is részese. Ő ugyanis nem csinált mást, mint kitartott valaki mellett, aki fontos neki, és aki hibázott. Most valaki hibája és valaki(k) döntése miatt kerül olyan helyzetbe, ami teljesen méltatlan hozzá. Ő pedig csak hallgat. Évek óta.

Jelen esetben nem egy iskolásról, hanem egy olimpiai bajnokról van szó, aki reményeink szerint két nap múlva világbajnoki döntőt úszik. Ő most sem szól egy szót sem, Széles Sándor sem nyilatkozik. Csak a szövetség beszél, meg magát megnevezni nem akaró források, mi meg nézünk bután, és nem tudjuk elképzelni, hogy mi történhetett, aminek ez a nyilatkozat lett az eredménye.

Amíg tisztábban nem látunk, ajánlom figyelmükbe a Magyar Narancsban négy évvel ezelőtt megjelent interjút Széles Sándorral, ha már hirtelen az is fontos lett, hogy milyen ember ő, nem csak az, hogy milyen edző. Az ugyanis vitán felüli: kiváló.

Neked ajánljuk