"Ha a demokratikus többség él a választójogával"

Baja Ferenc (MSZP) országgyűlési képviselő

  • B. I.
  • 2014. április 6.

Választás 2014

Az egyszerű többség elérését reálisnak tartja, és nem gondolja, hogy parlamenti kétharmad nélkül ne lehetne hatékonyan kormányozni. Baja Ferenc szerint a pártját egy esetleges újabb kudarc sem roppantaná meg.

Magyar Narancs: A legutóbbi közvélemény-kutatások többé-kevésbé egybehangzó eredményei szerint a Fidesz növelte táborát, és nagyon vezet, a Jobbik felzárkózott a baloldali Összefogás mellé, míg az utóbbi stagnál. Az Ipsos ezenkívül azt mondja, hogy az a választani akaró 900 ezer szavazó, aki még nem döntött, akár jelentősen módosíthat ezen a helyzeten. Elfogadja ezeket az állításokat?

Baja Ferenc: Nem.

MN: Miért nem?

BF: Nem szakmailag vitatom a közvélemény-kutatók adatait, és nem a munkájuk korrektségét vonom kétségbe, hanem úgy gondolom, a jelenlegi metodikával képtelenség előre jelezni a választáson várható szavazói magatartást. Olyan választás, amelyen egyszerre kell annyi bizonytalansági tényezővel számolni, mint most, még soha nem volt Magyarországon - talán 1990-ben utoljára. Az alkalmazott kutatási módszertan emiatt nem is tudja visszaadni a társadalom valós állapotát, sőt erősen kétlem, hogy jelenleg a magyar társadalom politikai attitűdje mérhető bármilyen formában úgy, hogy az reális képet adjon részvételi szándékról, elkötelezettségről, elszántságról.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

MN: Mik ezek a bizonytalansági tényezők?

BF: A társadalom állapota az elmúlt négy évben radikálisan megváltozott. Az emberek megtanulták, hogy nem szerencsés kifejteni a véleményüket. Nem csak félelemről van itt szó. A kormánykoalíció egyértelmű elvárásokat támaszt a társadalommal szemben, a demokrácia helyett egy "lojalitásért jólétet" típusú rendszert épített ki. Legyél hű és elkötelezett Orbán Viktor iránt, tartsd be és ne kérdőjelezd meg az általa hozott szabályokat, és cserébe a kormány megkönnyíti az életedet különféle javakkal. A rendszerváltó Magyarország éppen ezt a fajta társadalmi elvárásrendszert kívánta meghaladni, és ez nagyjából működött is 2010-ig. A Fidesz a második kormányzása elején azonban felmérte: az egész társadalmat nem tudja felzárkóztatni, ezért átrajzolta az addigi társadalomképet a maga értékei és ideológiája szerint, egyúttal mintegy hárommillió emberről és egész régiókról lemondott. Az utóbbit az OECD-kutatás és számos egyéb adat is megerősíti.

MN: Ennyire erősnek tartja ezeknek az elvárásoknak a társadalmat befolyásoló hatását?

BF: A társadalom többsége tapasztalataim szerint világosan látja, miről van szó - hogy mást ne mondjak, trafik- vagy földbotrány majd' mindenhol volt -, az azonban nem kiszámítható, hogy a Fidesz lojalitáselvárásos hatalmi irányítása, amelyet a jobboldal kiépült médiabirodalma közvetít a nap minden pillanatában, és ennek a sugalmazott képnek a folyamatos igazolása és visszaigazolása mennyire járja át a társadalmat. Nézzék meg, a jobboldali média, a megszállt közmédia és a kereskedelmi média elfoglalt részei hogyan sulykolják mindezt. A jobboldali médiában a lojalitás az egyetlen pozitív hír. A lojalitáson kívül minden más értékrend a káosz része és okozója ebben a sugalmazott képben. Éppen ezért a képviselőit kriminalizálni kell, megalázni, kiszorítani, lehetetlen helyzetbe hozni, úgy beállítani a másik oldalt, hogy semmilyen szinten ne legyen vonzó. A baloldali Összefogás csak mint állandóan marakodó, egymással szót nem értő, ráadásul gyanús alakok társaságaként jelenik meg. Egyébként a bizniszpártok és a körülöttük zajló aláírásbotrányok is azt a célt szolgálják, hogy a Fidesszel szembeni egyetlen komoly alternatívát, a mi sokszínű szövetségünket erodálja, és ráhúzza a bizniszpártok, az "összevisszaság" káoszát. Mert ezzel szemben, ugye, ott a lojalitáson alapuló egység - lásd a kampány utolsó szakaszát a békemenettel.

MN: Nem becsüli túl a média szerepét?

BF: Ez a mechanizmus összességében hatásos. Amikor az állam ennyire rátenyerel az intézményrendszerre, és a helyi iskolától, kórháztól az országos hivatalokig mindent magához köt, amikor azt is a hatalom mondja meg, hogy ki legyen a takarító helyben, akkor mindezeken túl kialakul az egzisztenciális lojalitáskényszer is. Látnunk kell azonban, hogy ez a lojalitástársadalom valójában kisebbségben van Magyarországon, és bízom abban, hogy a demokratikus többség él a választójogával. Az operaház előtti rendezvény is megmutatta, a szlovákiai választás pedig politikai értelemben is bizonyította, hogy ebben a kelet-európai térben a demokratikus mozgalmak is mélyen gyökereznek, és egészen váratlan pillanatokban tudják megmutatni társadalomformáló erejüket.

MN: Említette a kriminalizálást. Ez mindig is jelen volt a kampányokban, mindenki él ezzel. Ám például míg Bajnai Gordon kriminalizálása maximum a saját legvadabb hívekre hat, mert pontosan lehet tudni, hogy ez egy kommunikációs konstrukció, addig Simon Gábor ügye nagyon könnyen befogadható és a főbb tényekben nem vitatott ügy. Az időzítés meg a tálalás pártpolitikai érdekeket szolgál persze, de ettől még nem kitaláció.

BF: Amit ebből egy párt el tud rendezni, azt az MSZP három nap alatt elrendezte. Más kérdés, hogy tényleg sokakat megüt, ha egy párt elnökhelyettese keveredik ilyen ügybe. A társadalmi immunrendszer a mi irányunkban működik, és azért működik, mert mi szembenézünk az ilyen ügyekkel is. A baloldalon, hál' istennek, nincs olyan típusú lojalitás, ami a túloldalon megvan. A jobboldali médiában egyszerűen nem létezik olyan kérdés, ami, mondjuk, Simicska Lajosra vonatkozna, ezért aztán ügyek sincsenek. A baloldali választói csoportban viszont jelen van a mérlegelő bizalom. Éppen ezért nem hiszem, hogy azok a választók, akik tisztában vannak azzal, hogy a szavazófülkében az elvárásos és a demokratikus rendszerek között kell választani, emiatt elbizonytalanodnának.

MN: A megváltozott választási szabályokat bizonytalansági tényezőnek tartja?

BF: Természetesen. A választás elsősorban az egyéni körzetekben dől el, sokkal inkább, mint korábban bármikor. A közvélemény-kutatók az általános támogatottságot mérik, vagyis ezt a dolgot végképp nem tudják előre jelezni. Különösen nagy jelentősége lesz az utolsó napi mozgósításnak, amire mi is rákészülünk, de a Fidesz listáival és erőforrásaival nehezen tudunk versenyezni. Ezért mondjuk, hogy el kell menni szavazni - mert akkor nem lesz gond, megnyerjük a választást. Ezzel összefüggésben említenék egy kevésbé fontosnak tartott, de nagyon is lényeges dolgot: a Fidesz, ugye, amit csak lehetett, központosított - kivéve a választások lebonyolítását. Nehézkes a rendszer, intézményi zűrzavar van már most is. Ráadásul ez lesz az első olyan választás, amikor a média percről percre tudósíthat a helyi szavazási botrányokról. Szerintem a Fidesz tudatosan alakította ezt is.

MN: Mit? Hogy a választás botránysorozattá silányuljon?

BF: Igen. Sok szavazót taszíthat majd, ha azt látják, hogy a választás nem fölemelő aktus, hanem egy kész cirkusz. Inkább otthon marad, kivéve persze a fegyelmezett, lojális Fidesz-hívőket. A választás már nem a demokrácia ünnepe.

MN: De mindez fordítva is elsülhet.

BF: Valóban, a választó gondolhatja azt is: a Fidesz négy év alatt felforgatta az országot, és tessék, még egy választást sem tud tisztességesen megszervezni - és elmegy leszavazni az ellenzékre. Csupán azt akartam érzékeltetni, hogy ez is bizonytalansági tényező, mert megjósolhatatlan, hogy ilyen szituációban a közhangulat merre billen.

MN: Médiabeli jelenlétük erősen korlátozott. Hogyan pótolják ezt?

BF: Mindig is azt vallottam, hogy a választót csak gyaloglással érhetjük el. Rendületlenül járják jelöltjeink a körzeteiket, és vannak is egyértelmű eredmények. Fideszes politikust amúgy alig látni: a Fidesz a maga fórumaira már a lojalitásukban elkötelezetteket sem meri maradéktalanul meghívni, a rezsigyűlésekre is regisztrációval lehetett bemenni. A Fidesz régen nem beszél már a társadalommal, mert ott olyan ellenállásba ütközik, amit a végsőkig titkolni kell - különben lelepleződik, hogy vele szemben létezik egy rendkívül határozott és erős elutasítás. Érzékeljük az elégedetlenséget, és az Összefogással mi elvégeztük azt, ami ilyen körülmények között megtehető volt: alternatívát állítottunk, mondjuk a magunkét, beszélünk, ahol tudunk, jelen vagyunk az interneten és a postaládákban.

MN: Tegyük fel, hogy a prognózissal szemben győznek vasárnap. Hogyan tovább?

BF: A kormányváltó Összefogás kétharmados győzelme nem valószínű, reális viszont egy normál választási győzelem. Egyáltalán nem értek egyet azokkal, akik szerint kétharmados parlamenti többség nélkül nem tudunk mit kezdeni kormányon. De, tudunk. A társadalom békét kíván, és ezt meg lehet teremteni. Nem akarunk háborúzni meg leszámolni, viszont a normalitás kereteiből kilépőkkel szemben határozottan fellépünk. Az uniós - akár a korrupciós, akár a jogi - szervezetekkel való szoros együttműködésben a demokratikus intézményrendszer visszaállítása, a versengő demokrácia intézményrendszere gond nélkül újra kialakítható.

MN: Ha vereséget szenvednek, kibír az MSZP egy újabb kudarcot?

BF: Az igazi vereség az volna, ha az Összefogás együtt sem érné el a minimum egyharmados parlamenti arányt, de az MSZP mint szervezet számára ez sem jelentené a véget. 2010 után a megújulás útjára léptünk: ezt a munkát felfüggesztettük a kormányváltás érdekében, de ellenzékben mindenképpen folytatjuk. Az elmúlt években a szegények, az elesettek száma jelentősen nőtt, ezért a mi stratégiánk nemcsak arról szól, hogy most leváltsuk a Fideszt, hanem hogy új politikát építsünk föl ennek a 3-4 millió embernek az érdekképviseletére. Az sem vált okafogyottá, hogy egy baloldali, össztársadalmi modernizációs programot dolgozzunk ki. Ez a feladat nem szűnik meg egy vereség esetén sem.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.