Magyar Narancs: A legutóbbi közvélemény-kutatások többé-kevésbé egybehangzó eredményei szerint a Fidesz növelte táborát, és nagyon vezet, a Jobbik felzárkózott a baloldali Összefogás mellé, míg az utóbbi stagnál. Az Ipsos ezenkívül azt mondja, hogy az a választani akaró 900 ezer szavazó, aki még nem döntött, akár jelentősen módosíthat ezen a helyzeten. Elfogadja ezeket az állításokat?
Baja Ferenc: Nem.
MN: Miért nem?
BF: Nem szakmailag vitatom a közvélemény-kutatók adatait, és nem a munkájuk korrektségét vonom kétségbe, hanem úgy gondolom, a jelenlegi metodikával képtelenség előre jelezni a választáson várható szavazói magatartást. Olyan választás, amelyen egyszerre kell annyi bizonytalansági tényezővel számolni, mint most, még soha nem volt Magyarországon - talán 1990-ben utoljára. Az alkalmazott kutatási módszertan emiatt nem is tudja visszaadni a társadalom valós állapotát, sőt erősen kétlem, hogy jelenleg a magyar társadalom politikai attitűdje mérhető bármilyen formában úgy, hogy az reális képet adjon részvételi szándékról, elkötelezettségről, elszántságról.
| ||
MN: Mik ezek a bizonytalansági tényezők?
BF: A társadalom állapota az elmúlt négy évben radikálisan megváltozott. Az emberek megtanulták, hogy nem szerencsés kifejteni a véleményüket. Nem csak félelemről van itt szó. A kormánykoalíció egyértelmű elvárásokat támaszt a társadalommal szemben, a demokrácia helyett egy "lojalitásért jólétet" típusú rendszert épített ki. Legyél hű és elkötelezett Orbán Viktor iránt, tartsd be és ne kérdőjelezd meg az általa hozott szabályokat, és cserébe a kormány megkönnyíti az életedet különféle javakkal. A rendszerváltó Magyarország éppen ezt a fajta társadalmi elvárásrendszert kívánta meghaladni, és ez nagyjából működött is 2010-ig. A Fidesz a második kormányzása elején azonban felmérte: az egész társadalmat nem tudja felzárkóztatni, ezért átrajzolta az addigi társadalomképet a maga értékei és ideológiája szerint, egyúttal mintegy hárommillió emberről és egész régiókról lemondott. Az utóbbit az OECD-kutatás és számos egyéb adat is megerősíti.
MN: Ennyire erősnek tartja ezeknek az elvárásoknak a társadalmat befolyásoló hatását?
BF: A társadalom többsége tapasztalataim szerint világosan látja, miről van szó - hogy mást ne mondjak, trafik- vagy földbotrány majd' mindenhol volt -, az azonban nem kiszámítható, hogy a Fidesz lojalitáselvárásos hatalmi irányítása, amelyet a jobboldal kiépült médiabirodalma közvetít a nap minden pillanatában, és ennek a sugalmazott képnek a folyamatos igazolása és visszaigazolása mennyire járja át a társadalmat. Nézzék meg, a jobboldali média, a megszállt közmédia és a kereskedelmi média elfoglalt részei hogyan sulykolják mindezt. A jobboldali médiában a lojalitás az egyetlen pozitív hír. A lojalitáson kívül minden más értékrend a káosz része és okozója ebben a sugalmazott képben. Éppen ezért a képviselőit kriminalizálni kell, megalázni, kiszorítani, lehetetlen helyzetbe hozni, úgy beállítani a másik oldalt, hogy semmilyen szinten ne legyen vonzó. A baloldali Összefogás csak mint állandóan marakodó, egymással szót nem értő, ráadásul gyanús alakok társaságaként jelenik meg. Egyébként a bizniszpártok és a körülöttük zajló aláírásbotrányok is azt a célt szolgálják, hogy a Fidesszel szembeni egyetlen komoly alternatívát, a mi sokszínű szövetségünket erodálja, és ráhúzza a bizniszpártok, az "összevisszaság" káoszát. Mert ezzel szemben, ugye, ott a lojalitáson alapuló egység - lásd a kampány utolsó szakaszát a békemenettel.
MN: Nem becsüli túl a média szerepét?
BF: Ez a mechanizmus összességében hatásos. Amikor az állam ennyire rátenyerel az intézményrendszerre, és a helyi iskolától, kórháztól az országos hivatalokig mindent magához köt, amikor azt is a hatalom mondja meg, hogy ki legyen a takarító helyben, akkor mindezeken túl kialakul az egzisztenciális lojalitáskényszer is. Látnunk kell azonban, hogy ez a lojalitástársadalom valójában kisebbségben van Magyarországon, és bízom abban, hogy a demokratikus többség él a választójogával. Az operaház előtti rendezvény is megmutatta, a szlovákiai választás pedig politikai értelemben is bizonyította, hogy ebben a kelet-európai térben a demokratikus mozgalmak is mélyen gyökereznek, és egészen váratlan pillanatokban tudják megmutatni társadalomformáló erejüket.
MN: Említette a kriminalizálást. Ez mindig is jelen volt a kampányokban, mindenki él ezzel. Ám például míg Bajnai Gordon kriminalizálása maximum a saját legvadabb hívekre hat, mert pontosan lehet tudni, hogy ez egy kommunikációs konstrukció, addig Simon Gábor ügye nagyon könnyen befogadható és a főbb tényekben nem vitatott ügy. Az időzítés meg a tálalás pártpolitikai érdekeket szolgál persze, de ettől még nem kitaláció.
BF: Amit ebből egy párt el tud rendezni, azt az MSZP három nap alatt elrendezte. Más kérdés, hogy tényleg sokakat megüt, ha egy párt elnökhelyettese keveredik ilyen ügybe. A társadalmi immunrendszer a mi irányunkban működik, és azért működik, mert mi szembenézünk az ilyen ügyekkel is. A baloldalon, hál' istennek, nincs olyan típusú lojalitás, ami a túloldalon megvan. A jobboldali médiában egyszerűen nem létezik olyan kérdés, ami, mondjuk, Simicska Lajosra vonatkozna, ezért aztán ügyek sincsenek. A baloldali választói csoportban viszont jelen van a mérlegelő bizalom. Éppen ezért nem hiszem, hogy azok a választók, akik tisztában vannak azzal, hogy a szavazófülkében az elvárásos és a demokratikus rendszerek között kell választani, emiatt elbizonytalanodnának.
MN: A megváltozott választási szabályokat bizonytalansági tényezőnek tartja?
BF: Természetesen. A választás elsősorban az egyéni körzetekben dől el, sokkal inkább, mint korábban bármikor. A közvélemény-kutatók az általános támogatottságot mérik, vagyis ezt a dolgot végképp nem tudják előre jelezni. Különösen nagy jelentősége lesz az utolsó napi mozgósításnak, amire mi is rákészülünk, de a Fidesz listáival és erőforrásaival nehezen tudunk versenyezni. Ezért mondjuk, hogy el kell menni szavazni - mert akkor nem lesz gond, megnyerjük a választást. Ezzel összefüggésben említenék egy kevésbé fontosnak tartott, de nagyon is lényeges dolgot: a Fidesz, ugye, amit csak lehetett, központosított - kivéve a választások lebonyolítását. Nehézkes a rendszer, intézményi zűrzavar van már most is. Ráadásul ez lesz az első olyan választás, amikor a média percről percre tudósíthat a helyi szavazási botrányokról. Szerintem a Fidesz tudatosan alakította ezt is.
MN: Mit? Hogy a választás botránysorozattá silányuljon?
BF: Igen. Sok szavazót taszíthat majd, ha azt látják, hogy a választás nem fölemelő aktus, hanem egy kész cirkusz. Inkább otthon marad, kivéve persze a fegyelmezett, lojális Fidesz-hívőket. A választás már nem a demokrácia ünnepe.
MN: De mindez fordítva is elsülhet.
BF: Valóban, a választó gondolhatja azt is: a Fidesz négy év alatt felforgatta az országot, és tessék, még egy választást sem tud tisztességesen megszervezni - és elmegy leszavazni az ellenzékre. Csupán azt akartam érzékeltetni, hogy ez is bizonytalansági tényező, mert megjósolhatatlan, hogy ilyen szituációban a közhangulat merre billen.
MN: Médiabeli jelenlétük erősen korlátozott. Hogyan pótolják ezt?
BF: Mindig is azt vallottam, hogy a választót csak gyaloglással érhetjük el. Rendületlenül járják jelöltjeink a körzeteiket, és vannak is egyértelmű eredmények. Fideszes politikust amúgy alig látni: a Fidesz a maga fórumaira már a lojalitásukban elkötelezetteket sem meri maradéktalanul meghívni, a rezsigyűlésekre is regisztrációval lehetett bemenni. A Fidesz régen nem beszél már a társadalommal, mert ott olyan ellenállásba ütközik, amit a végsőkig titkolni kell - különben lelepleződik, hogy vele szemben létezik egy rendkívül határozott és erős elutasítás. Érzékeljük az elégedetlenséget, és az Összefogással mi elvégeztük azt, ami ilyen körülmények között megtehető volt: alternatívát állítottunk, mondjuk a magunkét, beszélünk, ahol tudunk, jelen vagyunk az interneten és a postaládákban.
MN: Tegyük fel, hogy a prognózissal szemben győznek vasárnap. Hogyan tovább?
BF: A kormányváltó Összefogás kétharmados győzelme nem valószínű, reális viszont egy normál választási győzelem. Egyáltalán nem értek egyet azokkal, akik szerint kétharmados parlamenti többség nélkül nem tudunk mit kezdeni kormányon. De, tudunk. A társadalom békét kíván, és ezt meg lehet teremteni. Nem akarunk háborúzni meg leszámolni, viszont a normalitás kereteiből kilépőkkel szemben határozottan fellépünk. Az uniós - akár a korrupciós, akár a jogi - szervezetekkel való szoros együttműködésben a demokratikus intézményrendszer visszaállítása, a versengő demokrácia intézményrendszere gond nélkül újra kialakítható.
MN: Ha vereséget szenvednek, kibír az MSZP egy újabb kudarcot?
BF: Az igazi vereség az volna, ha az Összefogás együtt sem érné el a minimum egyharmados parlamenti arányt, de az MSZP mint szervezet számára ez sem jelentené a véget. 2010 után a megújulás útjára léptünk: ezt a munkát felfüggesztettük a kormányváltás érdekében, de ellenzékben mindenképpen folytatjuk. Az elmúlt években a szegények, az elesettek száma jelentősen nőtt, ezért a mi stratégiánk nemcsak arról szól, hogy most leváltsuk a Fideszt, hanem hogy új politikát építsünk föl ennek a 3-4 millió embernek az érdekképviseletére. Az sem vált okafogyottá, hogy egy baloldali, össztársadalmi modernizációs programot dolgozzunk ki. Ez a feladat nem szűnik meg egy vereség esetén sem.
