Miniszterelnökünk hivatalba lépése óta jól megfigyelhető ciklikussággal követik egymást a tisztább és az elborultabb időszakok, ezért már-már kezdtük azt hinni, hogy Gyurcsány Ferencből igazándiból kettő van.
Vannak kérdések, amelyeket nem árt tisztázni egy felvételireform előtt (jobb híján utána). Hisz fontos kérdésről dönt a felvételi: arról, hogy ki lehessen egyetemista.
A keresztény pártok keserű győzelmét (35,2 százalék) és az SPD diadalmas vereségét (34,3 százalék) hozták a német választások - lapzártakor még nem tudjuk, hogy a kihívó Angela Merkel (CDU/CSU) vagy a jelenlegi kancellár alakít-e kormányt.
A "mindenkit megillető, ingyenes, magas színvonalú egészségügyi ellátás" illúziója megdőlt. Ha valaki jó eséllyel akar meggyógyulni, akkor kétszer vagy többször kell fizetnie. Először a társadalombiztosításnak, utána az orvosnak vagy az orvosoknak. A hálapénz intézménye persze nem az orvosok eredendő gazságának következménye, hanem épp ennek az álságos rendszernek a szüleménye.
Ha valakinek kétségei lettek volna, a hétfői parlamenti nyitány végképp meggyőzhette arról, hogy a következő élménydús hét-nyolc hónap a két kiváló státusférfi személyes küzdelmét hozza a kampánytémák, a közbeszéd hangsúlyai pedig aszerint rendeződnek majd, hogy ki tud a másiknak egy jókora gyomrost berámolni.
Ha summázzuk mindazt, ami négy év alatt, a 2001. szeptember 11-i merényletek után történt, azzal kell megelégednünk, hogy mindenki maradt ott, ahol addig is volt.