Vélemény

Most, hogy megpróbálom egy könyvben összerakni a magyar bankszektor „elrablásának” szövevényes történetét, látom, milyen nehéz a dolga a krónikásnak, ha egyszer pontot szeretne tenni a sztorija végére. Amikor már lezárnám a számvetést, a banda valamely tagja richtig újabb bankocskával (Sberbank), alapkezelővel (Diófa), brókercéggel (Equilor) bővíti trófeagyűjteményét. Mintha beteges függőségben szenvednének: a szerzés mámora akkor sem hagyja leállni őket, amikor az újabb szajré már inkább csak a gondjaikat szaporítja.

Hol lennének a birkózás, az ökölvívás, a vívás, vagy a torna és a kosárlabda küzdelmei? Mi lenne a sportlétesítmények sorsa a versenyek után?

A hetek óta tartó tüntetéssorozat figyelmeztetés a világ összes diktatúra felé araszoló országának, köztük Magyarországnak, hogy sok embert megmozgat az igazságszolgáltatás leépítése elleni tiltakozás.

Szerzőnk 2015 augusztusa és 2022 áprilisa között az Egyesült Államokban élt és dolgozott. Az alábbiakban amerikai benyomásait és tapasztalatait közöljük a magyarok szemében különösnek tűnő szokásokról és a helyi etikett mibenlétéről. Első rész. 

„Ha támadják a kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig” – Orbán Viktor 2015-ös mondása azóta szállóigévé lett. Akkoriban a legkézenfekvőbb magyarázatnak a miniszterelnök aránytévesztése látszott; mintha a kertvégi stadionnal, a kisvasúttal, a szülőfalujára öntött milliárdokkal Orbán a gyermekkori nehézségeit próbálná feledtetni.

„Főnök, neked van igazad. Igazad van, ezt határozottan kijelentem. S nem azért jelentem ki, amit a többiek mondanak rólam, hogy én egy szervilis kis szemétláda lennék, nem, ez nekem rosszul is esik. Hanem azért van igazad, mert racionálisan igazad van, átgondoltam én. Soha nem fogok beleegyezni, hogy bántsanak téged, főnök, de nem vagyok talpnyaló. Most ugyan nem sikerült elérni, amit kértél, de nem adom fel. Legközelebb biztosan sikerülni fog, mert én szeretlek, főnök. Így szeretlek, ahogy vagy” – nyilatkozta Magyarország külügyminisztere hevenyészett fordításban egy orosz hírügynökségnek (RIA, RIA Novosztyi) – nem, nem az ötvenes években, de még csak nem is Kádár is alatt, hanem pár nappal ezelőtt, alig harmincpár évvel az országunk demokratizálása, a rendszerváltás után.

Dr. Temesváry Rezső szakmunkája rendkívüli alapossággal járja körül a női mellet. Foglalkozik az emberi emlő fejlődéstanával, anatómiájával, szövettanával és fejlődési rendellenességeivel. Rendkívüli figyelmet szentel a tej mennyiségének, színének, szagának, ízének, vegyhatásának, fajsúlyának, zsírtartalmának, fehérjetartalmának és „czukortartalmának”. 

Az ukrajnai háború kimenetelét illetően kockázatos jóslatokba bocsátkozni, de tény, hogy most több fejlemény is azt sugallja: nem alaptalanul reménykedik az ukrán vezetés egy belátható időn belüli győzelemben.

„Bátran be kell avatkozni a gazdaságba” – mondta évértékelő beszédében Orbán Viktor, és már sorolta is a kormány „eredményeit” a rezsicsökkentéstől a kamatstopon át az ársapkákig. Megkérdőjelezhetetlenül, a leplezetlen önfényezés jegyében. Egyúttal felvezetve a leg­újabb szenzációt, a megyei és országos bérleteket, amelyekkel Orbán szerint filléres tétellé csökken a vasúti és a helyközi buszos tömegközlekedés. „A vármegye-bérlet 9450 forintba, a havi országbérlet 18 900 forintba kerül majd. Akik tömegközlekedéssel járnak dolgozni, komoly összeget spórolhatnak” – mondotta a miniszterelnök, majd pár órával később meg is jelent a MÁV hasonló tartalmú közleménye, amelynek címét – Korszakalkotó változás a közösségi közlekedésben – valószínűleg a propagandaminisztériumban ötlötték ki.