Vélemény

Az elemzések többsége a tiltakozó akciók nyomán próbálja értelmezni a hongkongi helyzetet; rendre főszerepet kap a diákság, azok a fiatalok, akik – kiegészülve a pekingi politika helyi kritikusaival – már hetek óta dacolnak a rendőrséggel és a Pekingből sietve odavezényelt – általában kantoni gyökerű – titkosszolgálati ügynökökkel. (Lásd a mi cikkünket is a 20–21. oldalon! – A szerk.)

Navracsics Tibort, Magyarország jelöltjét az EU-biztosi posztok valamelyikére előbb, még a szereposztáskor alighanem az egyik legsúlytalanabb tárcával kínálta meg az Európai Bizottság elnöke, bizonyos Jean-Claude Juncker, aztán – szóbeli és írásbeli vizsgája eredményeként – még erre a gyengének mondott kulturális, oktatásügyi, ifjúságpolitikai és az uniós polgárság ügyeiért felelős biztosi szerepre is alkalmatlannak találta őt az Európa Parlament illetékes szakbizottsága. Azt mondták neki: személyében ugyan alkalmas EU-biztosnak, de nem azon a területen, ahová jelölték, hanem valamilyen másikon (pártjának hetilapja már uborkagörbítési felelőst vizionál neki, de ez maradjon a belügyük).

A hangadók megszólalásai tipikus demokrácia- és Nyugat-ellenes, tartalmában pedig klasszikus náci performansszá tették a rendezvényt, amelyről egyelőre nehéz megmondani, hogy kormányzati dezinformáció húzódott-e mögötte, vagy esetleg ennél többről van szó, s olyan provokáció volt a szándék, ami tökéletesen beleillik Moszkva NATO- és demokráciaellenes mesterkedéseibe.

Vagy a jobboldalnak? Most van itt az ideje, hogy egy új ellenzéki párt megjelenjen, legyen az szociáldemokrata vagy konzervatív liberális, esetleg zöld.

Van néhány olyan tudományos téma, amely időről idpre a világlapok címoldalaira kerül, mint nagy felfedezés, majd elül, hogy aztán úgy tíz-tizenöt év múlva, amikor a közönség már elfelejtette a legutóbbi felbukkanását, ismét feléledjen. Tipikusan ilyen az intelligencia öröklődése (mennyiben múlik a genetikán és mennyire a környezeten), vagy mostani témánk, miszerint sikerült matematikailag bebizonyítani Isten létezését.

Széthullás és önfelszámolás, vagy előrelátó tervezés és összefogás?

Ha a következő államvezetés el is távolítja Băsescu rossz szellemét a politikából, a magyar-román kapcsolatokban az mindaddig jelen lesz, amíg Orbán hatalmát nem sikerül megtörni.

Szokatlan fejlemény fideszes körökben, hogy a rossz hírt igen gyorsan a miniszterelnökhöz kötik. Korábban csak a nép számára áldásos intézkedéseket volt divat Orbánhoz kötni.

Az örökség felelősség is. Mi nem felejtünk. Szijjártó koszorúzott.

Magyarország jobban teljesít, ennek azonban semmi jele a 2015-ös költségvetésben.

A miniszterelnök úr a Kossuth rádió 180 perc című műsorában az elmúlt pénteken megjegyezte, hogy „országvezetés, nemzetépítés, közösségépítés szempontjából” nem a spórolós Németországot tekinti példaértékűnek, hanem inkább Angliát, mostanság ott történnek ugyanis a „legizgalmasabb dolgok”.

„Győztünk!” – kiáltották péntek este a szervezők, de mintha nem hallották volna, hogy a sebtében összehíva is több tízezernyi tüntető azt skandálta: „Folytatjuk!” És a tömegnek van igaza.

Imaoka Dzsuicsiro Magyarul négy hét alatt c. művének (Tokió, 1969) első leckéje rögtön néhány szellemes mondattal kelti fel a japán olvasó érdeklődését: „Ön van itt. Ő van ott. Hogy van? Köszönöm, igen jól vagyok. Hol a város? Hol van a cím? Ki ez a gazda? Hol van a pályaudvar? Nincs ön itt. Ő nem zsidó. Nincs itt a zsidó.”