Vélemény

2013. május 24-én Roger Scruton előadást tartott az MTA székházának dísztermében. A hallgatóság nagyrészt disztingvált urakból és hölgyekből, az Akadémia legénységéből és prominens jobboldali politikusokból állt. Az előadás elején belépett és szinte leghátul helyet foglalt a magyar miniszterelnök is.

A görög ábécé második betűjének van egy speciális közgazdaságtani jelentése is. Ezzel a betűvel jelölik az úgynevezett szisztematikus kockázat értékét. Ez magyarázza meg, hogy miért ér ugyanaz a munka Hegyeshalmon innen sokkal kevesebbet, mint néhány kilométerrel odébb, Nickelsdorfban akkor is, ha a hegyeshalmi bolt eladója vagy az ottani iskola tanára pontosan ugyanolyan szakképzett ember, mint nickelsdorfi kollégája, és pontosan ugyanolyan becsületesen végzi pontosan ugyanazt a munkát.

Politikai részvételi jogaink most ismét csorbulnak - s ebben a felelősség nemcsak a mostani kormánypártot terheli. Az viszont kétségtelen, hogy a népi kezdeményezést ők temették el, és ahogy látom, csak mélyül a népszavazás sírgödre is.

A közelmúlt botrányai - Simon Gábor ügyétől Rogán Antaléig - rávilágítottak a vagyonnyilatkozat-tételi rendszer fogyatékosságaira. Jelen formájában a vagyonnyilatkozat legföljebb az átláthatóság látszatát teremti meg. Másfelől viszont, bár célját egyelőre csak korlátozottan képes elérni, még így is a korrupció elleni fellépés egyik eszköze.

A baloldalon immár nyíltan beszélnek a szélsőjobbal szemben eddig folytatott politika tarthatatlanságáról: Bajnai Gordon például vitára hívta Vona Gáborékat, Mesterházy Attila pedig többször is utalt arra, hogy mostantól a szélsőjobboldali párt a szocialisták legfőbb versenytársa. Sajtóértesülések szerint a Fideszben is gondolkodnak azon, hogy mit lehetne kezdeni a Jobbikkal, hiszen bár az ellenzéki színtér jelenlegi tagolódása (jelentős, középpártként működő szélsőjobb és gyenge, felaprózott baloldal) kedvező a kormánypárt számára, a Jobbik további erősödése már veszélyeztetné a "centrális erőteret".

A Krím bekebelezése és a kibontakozó ukrajnai politikai és immár katonai válság változásokat hozott a nemzetközi élet alakítóinak szempontrendszerében. A helyzet is alaposan megváltozott azzal, hogy nyilvánvalóvá vált: a Putyin Oroszországával fenntartott viszonyok sohasem térhetnek vissza a korábbi szintre, minőségük már soha nem lehet ugyanaz, mint amilyen 2014 előtt volt.

Közeledik május 25., az európai parlamenti választás napja. A kampány célegyenesébe fordulunk, a küzdelem kiélezett! És május 25. után sincs a restségnek helye, mert már másnap kezdődik a felkészülés a következő megmérettetésre, az októberi helyhatósági választásokra!

Most fel kellene állni, és ki kellene menni azonnal a Szabadság térre. Odaállni kicsit a tiltakozók közé, vagy legalább távolról megszámolni, hogy hányan vannak. Ma (hétfőn, április 28-án) hajnalban, ötkor újrakezdődött a polgári engedetlenségi akció a német megszállási emlékmű megépítése ellen. Reggel ötkor; egy rendes demokrata ilyenkor fordul a másik oldalára.

A tényleges életfogytiglani szabadságvesztéssel kapcsolatban az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy nem eseti jogsértésről, hanem rendszerhibáról van szó, amely csakis a szabályozás megváltoztatásával orvosolható. A miniszterelnök megoldaná okosba’.

Felelős polgára vagyok Magyarországnak. Látom, hogy ez a választás - szemben minden híreszteléssel - ezer okból fontos. Fontos Magyarországnak, fontos Európának. Mit tegyek? Kit válasszak az unióbarát és demokratikus kínálatból?

A Fidesz csalással, lopással és hazugságokkal szerzett 44 százalékot a listás szavazatokból. A baloldal 26 százalékot kapott. A győzelemhez az ismert választási rendszer és a kamupártokat segítő pártfinanszírozás dacára legalább 46 százalék kellett volna, más pártoktól, otthonmaradóktól. Egyetértek a politikai elemzők G. Fodor Gábortól Török Gáborig húzódó sorával, akik szerint ez a baloldal egyenlő vagy legalább méltányos feltételek mellett sem tudta volna megszerezni a hiányzó 20-at. A kudarc csaláson, lopáson és hazugságon túlmutató másik legfőbb oka ugyanis a politikai teljesítmény hiánya volt.

Hogy igen, hát ügyesen meg vannak írva, jó - ismeri el a világhíres tudóskolléga posztmodern regényeiről C. -, csak éppen... - Szóval, hogy őszerinte műanyagból vannak, na. - Sono di plastica - mondja. Majd gyorsan hozzáteszi, hogy az én fordításaim viszont bizonyára nagyszerűek, és udvariasan rám mosolyog.

"Tél haragján kacag az új tavasz, / most lágyan leng a balzsamos szél, / s új madárdal zeng a völgy ölén" - kiáltom bele a korántsem balzsamos romkocsma-övezeti légbe Siegmund úgynevezett Tavaszdalát Richard Wagner Die Walküre című zenedrámájából, miközben a Táltos társaságában (aki, úgy tűnik, ma hiányolni kénytelen állandó nemtője, Szabó Ervinné kíséretét) kisded bocinagyságú zsúrkocsikra pakolva gördítem elő az előző hét számlát kiadó kocsma százrétű gyomrából a Mámor Kiskönyvtára becses darabjait.