Vélemény

Éppen aznap, hogy kiderült, az ELTE jogi karának tavalyi gólyatáborában megerőszakoltak egy hallgatót, egyik neves egyetemünk szűk körű ünnepségére voltam hivatalos.

Orbán Viktor parlamenti beszédében felszólította a bankokat: „zárják le a tisztességtelen hitelezés korszakát, és jöjjön el a fair bankok korszaka”. Pár napra rá Rogán Antal bejelentette, hogy már készül is a fair bankrendszerről, a fogyasztási hitelek átlátható árazási rendszeréről szóló törvény, amelyre (Répássy Róbert szerint) azért van szükség, mert „a jelenlegi szabályok mellett a bankok tisztességtelen szerződési gyakorlatot folytattak”.

Még jóformán el sem ült az önkormányzati választások körüli habzás, amikor Tarlós István potenciális utóda, a Fidesz MIÉP-ből igazolt wunderkindje és kommunikációs igazgatója, Kocsis Máté megosztotta a főváros vezetésére vonatkozó elképzeléseit pártja televíziójának nézőivel. Mely elképzelések a budapesti képviselő-testület működésének – oh, igazán csekélyke – átszabását célozzák. Kocsis a VIII. kerület polgármestere, s mint ilyen tagja a Fővárosi Közgyűlésnek, tehát minden joga megvan elgondolkodni a testület racionális, hatékony vagy bármilyen működéséről.

Nyert Orbán, vesztett megint a baloldal, vagy nagyon veszített, vagy veszített, de nem annyira, pár oldallal odébb elveszünk a részletekben. Mindenesetre a nép – az ország stb. – lehülyézése ebben a szomorú helyzetben sem tűnik célravezetőnek, legalábbis azok számára, akik nem akarnak emigrálni, elvégre mégsem lehet mindennap arra ébredni, vagy felülni a hatos villamosra vagy a mátészalkai személyre, hogy úristen, csupa HÜLYE.

A Déli Áramlat politikai érdeke Moszkvának: Ukrajna leértékelése mellé új eszközt kapna Délkelet-Európa államainak egymás elleni kijátszására, oroszbarát koalíciók felépítésére.

A fideszes pártlapok teszik a dolgukat. De mit művelnek a többiek?

Ha a Nyugat beavatkozik, az az emberi jogok, a demokrácia és – igen! – a liberalizmus jegyében történik. Ha Moszkva, akkor a jogelvonások, az autoriter kormányzás, az illiberalizmus jegyében teszi azt.

Az örök és megbonthatatlan magyar-azeri barátság kétségtelenül legemlékezetesebb mozzanatára emlékezünk e történelmi távlatokat nyitó írásunkkal.

Orbán német turnén adja elő a népfit, remélvén, senki nem emlékszik kormányzásának fontosabb intézkedéseire.

Mi már nem nagyon hiszünk a kisebbik rossz meséjében, pláne, ha azt a Fidesz és a Jobbik viszonylatában tálalják – maradnánk inkább a kutya és az eb analógiájánál. A megismételt ózdi csörte is ezt támasztja alá, s külön aktuálissá teszi három héttel ezelőtti szerkesztőségi jegyzetünket.

Az elemzések többsége a tiltakozó akciók nyomán próbálja értelmezni a hongkongi helyzetet; rendre főszerepet kap a diákság, azok a fiatalok, akik – kiegészülve a pekingi politika helyi kritikusaival – már hetek óta dacolnak a rendőrséggel és a Pekingből sietve odavezényelt – általában kantoni gyökerű – titkosszolgálati ügynökökkel. (Lásd a mi cikkünket is a 20–21. oldalon! – A szerk.)

Navracsics Tibort, Magyarország jelöltjét az EU-biztosi posztok valamelyikére előbb, még a szereposztáskor alighanem az egyik legsúlytalanabb tárcával kínálta meg az Európai Bizottság elnöke, bizonyos Jean-Claude Juncker, aztán – szóbeli és írásbeli vizsgája eredményeként – még erre a gyengének mondott kulturális, oktatásügyi, ifjúságpolitikai és az uniós polgárság ügyeiért felelős biztosi szerepre is alkalmatlannak találta őt az Európa Parlament illetékes szakbizottsága. Azt mondták neki: személyében ugyan alkalmas EU-biztosnak, de nem azon a területen, ahová jelölték, hanem valamilyen másikon (pártjának hetilapja már uborkagörbítési felelőst vizionál neki, de ez maradjon a belügyük).

A hangadók megszólalásai tipikus demokrácia- és Nyugat-ellenes, tartalmában pedig klasszikus náci performansszá tették a rendezvényt, amelyről egyelőre nehéz megmondani, hogy kormányzati dezinformáció húzódott-e mögötte, vagy esetleg ennél többről van szó, s olyan provokáció volt a szándék, ami tökéletesen beleillik Moszkva NATO- és demokráciaellenes mesterkedéseibe.

Vagy a jobboldalnak? Most van itt az ideje, hogy egy új ellenzéki párt megjelenjen, legyen az szociáldemokrata vagy konzervatív liberális, esetleg zöld.