A szerk.

Aprómunka

A szerk.

Még jóformán el sem ült az önkormányzati választások körüli habzás, amikor Tarlós István potenciális utóda, a Fidesz MIÉP-ből igazolt wunderkindje és kommunikációs igazgatója, Kocsis Máté megosztotta a főváros vezetésére vonatkozó elképzeléseit pártja televíziójának nézőivel. Mely elképzelések a budapesti képviselő-testület működésének – oh, igazán csekélyke – átszabását célozzák. Kocsis a VIII. kerület polgármestere, s mint ilyen tagja a Fővárosi Közgyűlésnek, tehát minden joga megvan elgondolkodni a testület racionális, hatékony vagy bármilyen működéséről.

Ugyanakkor az elmúlt évek tapasztalatai nem egyértelműen mutatnak abba az irányba, hogy az efféle elszólások ezt a demokráciában hagyományosnak mondható utat járnák be. Inkább az a praxis, hogy először mindenki dob tőlük egy hátast, aztán egy darabig mély csönd van körülöttük, mígnem régi ismerősként, kész tényként adják fel őket újra az asztalunkra.

Mit akar Kocsis Máté? Helyesebben mit nem. Nem akar frakciókat a Fővárosi Közgyűlésbe. Minek? A tagság döntő hányada úgyis a kerü­leti polgármesterekből áll, kompenzációs listáról csak néhány csavargó került be, a polgármestereknek meg az a dolguk, hogy a kerületük érdekeit képviseljék, hát küzdjön mindenki, ahogy tud, boldoguljon egyedül, minek ide frakció? Mindenki mindenki ellen, szülessenek alkalmi szövetségek, mozgasson mindent az önérdek, így a legkönnyebb embert vásárolni.

Nem, nem esünk abba a hibába, hogy to­vább­gondoljuk a javaslatot, s oda lyukadunk ki, hogy az Országgyűlésben is tök fölöslegesek a frakciók, s ha már a frakciókra nincs semmi szükség, akkor a pártokra sem – ezzel még éppenséggel megvárhatjuk a kétharmadost felváltó 98,9 százalékos Fideszt. Maradjunk inkább csak a gondolat fővárosi tartalmainál, elég gazdagok azok is.

Most volt a választás, s az járja a közbeszédben, hogy kikapott a baloldal; az eredmények összeszámlálása után a rajongók táncra perdültek, az ellendrukkerek lógatták az orrukat – természetesen fölöslegesen, természetesen csak valami érzékcsalódás áldozataként. A főváros sorsa már jóval régebben eldőlt, s természetesen nem választás útján, hanem Orbán Viktor fejében. Az eredmény pedig ugyancsak sematikus, ahogy parlament létezhet ellenzék nélkül, úgy ország is létezhet főváros nélkül, mert az csak bajt okoz. Ilyenformán Kocsis mostani, látszólag a választási diadal lendületéből tett javaslata pontosan együtt tart az orbáni hatalomgyakorlás két főcsapásával. Egyfelől a mindent túlbiztosítani igyekvő sötét machinációk sorába illik, másfelől pedig a demokratikus keretek gyakorlatilag folyamatos nyirbálásai közé. Hiszen a főváros már régen nem önkormányzó, hanem nagyobbrészt a kormánynak kitett üzem, további gyengítése voltaképpen szükségtelen. Hogy Kocsis javaslata nem egy ellenzéki győzelem után született, az csak annyit jelent, hogy már régen jobban félünk a belső turbulenciáktól, mint a külső erőktől. S akkor mennek nyugodtan a dolgok, ha nemcsak a keretek ziláltak, hanem az intézmények is romokban állnak.

Végül senki ne jöjjön azzal, hogy ezt úgysem merik meglépni, hisz itt nem merészségről van szó, hanem épp félelemről és gyávaságról.

Figyelmébe ajánljuk

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Az idén már kilencedik alkalommal elindított kampány hírét nem elsősorban a plakátok juttatják el az emberekhez, hanem sokkal inkább a Kék Pont önkéntesei, akik a Száraz november nagyköveteiként saját közösségeikben népszerűsítik a kezdeményezést, sőt, néhány fővárosi szórakozóhely pultjaira „száraz” itallapokat is visznek.

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.