A szerk.

Aprómunka

A szerk.

Még jóformán el sem ült az önkormányzati választások körüli habzás, amikor Tarlós István potenciális utóda, a Fidesz MIÉP-ből igazolt wunderkindje és kommunikációs igazgatója, Kocsis Máté megosztotta a főváros vezetésére vonatkozó elképzeléseit pártja televíziójának nézőivel. Mely elképzelések a budapesti képviselő-testület működésének – oh, igazán csekélyke – átszabását célozzák. Kocsis a VIII. kerület polgármestere, s mint ilyen tagja a Fővárosi Közgyűlésnek, tehát minden joga megvan elgondolkodni a testület racionális, hatékony vagy bármilyen működéséről.

Ugyanakkor az elmúlt évek tapasztalatai nem egyértelműen mutatnak abba az irányba, hogy az efféle elszólások ezt a demokráciában hagyományosnak mondható utat járnák be. Inkább az a praxis, hogy először mindenki dob tőlük egy hátast, aztán egy darabig mély csönd van körülöttük, mígnem régi ismerősként, kész tényként adják fel őket újra az asztalunkra.

Mit akar Kocsis Máté? Helyesebben mit nem. Nem akar frakciókat a Fővárosi Közgyűlésbe. Minek? A tagság döntő hányada úgyis a kerü­leti polgármesterekből áll, kompenzációs listáról csak néhány csavargó került be, a polgármestereknek meg az a dolguk, hogy a kerületük érdekeit képviseljék, hát küzdjön mindenki, ahogy tud, boldoguljon egyedül, minek ide frakció? Mindenki mindenki ellen, szülessenek alkalmi szövetségek, mozgasson mindent az önérdek, így a legkönnyebb embert vásárolni.

Nem, nem esünk abba a hibába, hogy to­vább­gondoljuk a javaslatot, s oda lyukadunk ki, hogy az Országgyűlésben is tök fölöslegesek a frakciók, s ha már a frakciókra nincs semmi szükség, akkor a pártokra sem – ezzel még éppenséggel megvárhatjuk a kétharmadost felváltó 98,9 százalékos Fideszt. Maradjunk inkább csak a gondolat fővárosi tartalmainál, elég gazdagok azok is.

Most volt a választás, s az járja a közbeszédben, hogy kikapott a baloldal; az eredmények összeszámlálása után a rajongók táncra perdültek, az ellendrukkerek lógatták az orrukat – természetesen fölöslegesen, természetesen csak valami érzékcsalódás áldozataként. A főváros sorsa már jóval régebben eldőlt, s természetesen nem választás útján, hanem Orbán Viktor fejében. Az eredmény pedig ugyancsak sematikus, ahogy parlament létezhet ellenzék nélkül, úgy ország is létezhet főváros nélkül, mert az csak bajt okoz. Ilyenformán Kocsis mostani, látszólag a választási diadal lendületéből tett javaslata pontosan együtt tart az orbáni hatalomgyakorlás két főcsapásával. Egyfelől a mindent túlbiztosítani igyekvő sötét machinációk sorába illik, másfelől pedig a demokratikus keretek gyakorlatilag folyamatos nyirbálásai közé. Hiszen a főváros már régen nem önkormányzó, hanem nagyobbrészt a kormánynak kitett üzem, további gyengítése voltaképpen szükségtelen. Hogy Kocsis javaslata nem egy ellenzéki győzelem után született, az csak annyit jelent, hogy már régen jobban félünk a belső turbulenciáktól, mint a külső erőktől. S akkor mennek nyugodtan a dolgok, ha nemcsak a keretek ziláltak, hanem az intézmények is romokban állnak.

Végül senki ne jöjjön azzal, hogy ezt úgysem merik meglépni, hisz itt nem merészségről van szó, hanem épp félelemről és gyávaságról.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.