Vélemény

Bár a választási kampány még odébb van, ellepték az országot a politikai hirdetések. Az ellenzék térfeléről az MSZP és a Jobbik bombázza hirdetésekkel a polgárokat, a kormánypárt helyett pedig a CÖF mutogatja óriásplakátjait országszerte.

A jobbközép domesztikálja a szélsőjobbot, mert azok a szavazók is kellenek a választási győzelemhez – íme, az 1990 utáni egyik legnagyobb tévhit. Hajdanán a szándék biztos ez volt, de mára előbbi igazodott az utóbbihoz, a taktikából egyre inkább meggyőződés lett.

Bulgakov Iván, a rettentő című komédiájának egy régi, még jóval a rendszerváltás előtti előadásában Bunsa, a házmester, aki berúgva maga Iván cár, valahogy így őrjöngött: "Felnégyellek! Olajban főzlek meg! És... és beírlak a lakókönyvbe!"

Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház júliustól aktív igazgatója kinevezése óta, ha lehet, még intenzívebben kampányol saját maga mellett.

Klinghammer István, az igyekvő térképész, egyszersmind frissen kinevezett felsőoktatásért felelős államtitkár úgy indított, hogy a most folyó egyetemi tiltakozások résztvevői "talán kicsit éretlenek is ahhoz, hogy értelmiségi pályára készüljenek, és egyetemre járjanak", illetve "nem a leendő értelmiséghez méltó" magatartást tanúsítanak.

"A közelmúltbeli események világossá tették, hogy egyes tagországokban fejlesztésre szorul az a keretrendszer, amelyben a média működik, különös tekintettel a médiatanácsokra és szabályozóhatóságokra" - többek között ezt állapította meg az Európai Bizottság úgynevezett "magas szintű munkacsoportja", közismertebb nevén a Freiberga-bizottság nemrégiben nyilvánosságra hozott jelentése.

Gyermekkori emlékeim között kapirgálva sejlik fel előttem (vagy bennem), valamikor az ötvenes évek derekáról, egy moziplakát.

Magukat "fiatal demokrataként" meghatározó gimnazisták blokád alá vették a Parlament bejáratait hétfőn, hogy így tiltakozzanak az "Alaptörvény" legújabb módosítása ellen, amelyről aznap szavazott az Országgyűlés. Az élőlánc miatt a képviselők csak gyalog tudták megközelíteni a Parlamentet. Miután a diákok nem tettek eleget a rendőrök felszólításának és nem hagyták el a helyszínt, előállították és elvitték őket.

Egészen bizonyos, hogy a "történelmi" jelző inflációja nem fenyegeti azt az eseményt, amely 2013. február 11-én következett be a Vatikánban. Ekkor olvasta fel XVI. Benedek pápa - a katolikus egyház bíborosainak jelenlétében, egy rutinszerűen megtartott, eredeti célja szerint szentté avatási kérdésekkel foglalkozó összejövetelen - latinul megírt nyilatkozatát, amelyben bejelentette, hogy lemond hivataláról.

Ha hinni lehet a magyar társadalom forradalmi átalakulását hirdető kormányzati kommunikációnak, akkor közel három éve ezt építjük. Önök észrevettek vagy éreznek ebből már valamit? Egyáltalán, mi is az, amit éreznünk kellene, mit jelent pontosan a munkaalapú gazdaság?

Józan okoskodással is belátható, s a politikatudomány sem mond mást, mint hogy a szavazók tömegének viselkedésére adott egytényezős magyarázatok csak korlátozott érvényűek. Amikor döntünk egy kormány, egy párt vagy pártvezér mellett vagy ellen, a rezsitől a tandíjig, a zászlótól a világnézetig, a nagypapa háborús élményeitől a személyes részvételből kinövő lojalitásig rengeteg indítóokot veszünk figyelembe, persze nem föltétlenül apránként mérlegelve.

"Egyszer talán L. Simon László is megelégeli, hogy nagyjából hetente mossa föl vele a budi kövét a saját kormánya" - írtuk e hasábokon decemberben, az elfeketült művészeti közéletről szólván.

Készült a hét elején három fotó, ki kéne mindet tenni a határállomásokon. Mindegyiken, akár Ausztria, akár Ukrajna felé, közvetlenül a Magyarország tábla mellé, tán az lenne a legbeszédesebb, ha az Európai Unió felségjelét ragasztanánk le velük. Ki itt belépsz, jól vésd az eszedbe ezeket... amúgy a jóisten hozott!