Amikor a mi kis alkotmánymódosítgatós komédiánkról ez jutott eszembe, elővettem a könyvet, hogy megkeressem benne az idézetet. Nem találtam. Ez a geg minden bizonnyal rendezői vagy dramaturgi beleírás volt, esetleg színészi improvizáció, mindenesetre akkora telitalálat, hogy annak idején a társaságunkban szállóigévé vált. Meglehet, némileg eltorzítva, mert a folklór természete már csak ilyen.
A fiatalabbaknak alighanem ott kell kezdenem a történetet, hogy mi a csuda az a lakókönyv. Ez a már méretében is tekintélyt parancsoló papíráru arra szolgált, hogy belévezessék a bérházak lakóinak főbb adatait. A főbb adatokhoz akkoriban a viselkedés is hozzátartozott, különös tekintettel a világnézeti megnyilvánulásokra. A házmester mindent bejegyzett, amiről azt gyanította, hogy rendszerellenes lehet. A kemény diktatúrák idején sok embert csuktak börtönbe pusztán annak alapján, amit a lakókönyv tartalmazott - ez egyaránt érvényes volt a náci és a kommunista diktatúrára. A normál halandó számára a lakókönyv tartalma rejtély volt. Még a puha diktatúra idején is tartottunk tőle, ezért tudott ez a Bulgakov-előadásba beleszőtt kis poén az 1970-es években ekkorát durranni.
Ami mostanában az alkotmány intézményével történik, nagyon hasonlít arra, ami a lakókönyvvel megesett. A lakókönyv funkciója ugyanis az volt, hogy a lakók legalapvetőbb adatait ott helyben bármikor meg lehessen találni - akkoriban nem volt még internet, így ennek érdemi jelentősége is volt. A lakókönyvet a házfelügyelők tették félelmetes információbányává, a házfelügyelőket pedig a diktatúra tette az információk mindenható urává. 'k biztosították a diktatúra számára, hogy minden városi házban folyamatosan jelen legyen.
Az alkotmány eredeti funkciója, hogy az ország működésének legalapvetőbb törvényeit rögzítse. Csakhogy ugyanúgy, mint annak idején az egyszerű házmesterek számára, az egyszerű törvényhozóknak is nagy a kísértés arra, hogy rögzítsenek benne mindent, ami nem tetszik nekik, vagy amiről gyanús, hogy a nagyfőnököknek nem fog tetszeni. A nagyfőnököknek persze tetszik, hogy egy egyszerű házmester nem tud ellenállni e kísértésnek, mert ez annyira megkönnyíti az ő dolgukat, amennyire talán nem is akarták megkönnyíteni maguknak.
Az Egyesült Államok alapító atyái még pontosan tudták, hogy az alkotmányban valóban csak azokat a legalapvetőbb dolgokat kell rögzíteni, amelyekkel lényegében mindenki egyetért. Az USA alkotmányának magyar fordítása kb. 3500 szóból áll, és 226 év alatt összesen 2500-zal egészítették ki. Ehhez képest a mi alkotmányunk (Magyarország Alaptörvénye) 11 000 szóból áll, és egy év alatt annyival egészítették ki, mint amennyi az USA teljes alkotmánya - a most tervezett kiegészítés pedig még egyszer ennyi is lehet. Hogyan vehetnek így komolyan minket a világban?
Ettől még vehetnek. Például tágabb hazánkban, az Európai Unióban. Az EU tervezett alkotmánya még tízszer ekkora akart lenni, és végképp olvashatatlan volt. Tudom, mert elolvastam. Szerencsére hamvába holt, mert a franciák és a hollandok népszavazáson elutasították. Nálunk, Európában már ennyi is elég hozzá, hogy egy alkotmány hamvába haljon - ezért nem értem, miért a nagy aggodalmaskodás, hogy ha a Fidesz el is vesztené a következő választásokat, ez az alkotmány gúzsba köti a következő kormányt is. Nagyon töketlennek kell lennie annak a kormánynak, amelyik nem talál valamiféle (mondjuk népszavazásos) megoldást - igaz, ilyenre is bőven akad példa a közelmúlt magyar történelmében.
De nem ez a fő bajom a jelenlegi alkotmánymódosításokkal, hanem az a házmester-stílus, amivel készülnek. Ha valami nem tetszik, ha valaki alkotmányos felhatalmazásánál fogva gyanús viselkedést tanúsít, gyorsan beírják a lakókönyvbe, helyesbítek: az alkotmányba, hogy így nem szabad viselkedni. Ha a diákok sérelmezik a "röghöz kötést" vagy az alkotmánybírók a bírói kinevezések gyakorlatát, akkor azt is beleírják az alkotmány-lakókönyvbe, és onnantól ezeket sérelmezni alkotmányellenes cselekedet.
Rogán Antal eklatáns példáját mutatta e házmesterstílusnak, amikor a téli diáktüntetések elején finoman célzott rá, hogy mennyire toleránsak voltak, hiszen akár a diákok közé is lövethettek volna. "Felnégyellek! Olajban főzlek meg! És... és beírlak a lakókönyvbe!" Rogán hatalmas önmérséklettel az utóbbi megoldást választotta. Rogán tehát igazi demokrata? Ugyanannyira, amennyire Bulgakov Bunsája igazi házmester, noha a házfelügyelő akár lehetne valóban a ház ezermestere amellett, hogy a lakókönyvet is ő vezeti. Sajnos Rogánnak is csak olyan egyéb eszköz jutott eszébe, aminél még ez is jobb.
Ez a legszomorúbb a Fidesz-KDNP jelenlegi működésében: immár eljutottam odáig, hogy felőlem írjanak az alkotmányba, amit csak akarnak, annak már úgyis mindegy, csak ezt a végső önkontrollt tartsák meg, és felnégyelés vagy olajban főzés helyett továbbra is inkább a lakókönyvbe írást érezzék helyénvalónak. Azzal mégiscsak együtt lehet élni. Tudjuk, mert együtt éltünk vele a puha diktatúra idején.
Ha megelégeljük a lakókönyvet, ki lehet dobni és elfelejteni úgy, ahogy van, mint ahogy történt a rendszerváltáskor. Majd ez történik az alaptörvénnyel is, és készítünk helyette egy alkotmányt. Addig meg guggolva is kibírjuk (vagy a bátrabbak: tüntetve). Ki lehet bírni, ha közben nem felnégyelnek vagy olajban főznek, csak beírogatnak a lakókönyvbe. S mivel a Fideszt továbbra is demokratikus pártnak tartom, nem félek, hogy elkezd felnégyelgetni vagy olajban főzögetni. Csak elszomorít, hogy egy mélyen és nem csak a nevében demokrata párt ilyen házmesterstílust vett fel a kétharmados többség mámorában.
