Vélemény

Úgy alakult idén az élet, hogy egyszerre ünnepelhetjük az ’56-os forradalom és szabadságharc évfordulóját, s lehetünk tanúi a harcnak, melyet korunk egyetemi ifjúsága – jelesül a színiiskolások és a velük szolidarizáló egyetemek hallgatósága – vív (oktatóik jelentős hányadának kétségtelen segedelmével) a tanulmányai szabad lefolytatásáért.

(A futball ábécéje)

Vélt melegsége miatt nem kapja meg az anyakönyvvezetői állást az a jelentkező, akit az interjú során szakmailag alkalmasnak talált, és akivel szóban meg is egyezett a budakalászi önkormányzat.

„Nem örülök annak, ha a kamarát megpróbálják berángatni az aktuálpolitikai harcmezőre. A kamara a legkülönfélébb politikai érzületű vállalkozókat tömöríti, nem szerencsés bármelyik politikai erőhöz túl közel kerülni” – mondta két évvel ezelőtt lapunknak Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke, és ha ehhez még hozzátesszük, hogy immár húsz éve ő az elnök, még azt is gondolhatnánk, hogy súlya van a szavai­nak, az MKIK pedig a hazai vállalkozások érdek­érvényesítésének legfontosabb fóruma.

Az alapprobléma egyszerűen összegezhető: míg az EU-nak számos eszköze van az uniós értékek (demokrácia, jogállamiság, emberi jogok) érvényesítésére a csatlakozás előtt álló országokban, mindeddig nagyon keveset tehetett akkor, ha egy olyan állam vágta sutba ezeket az értékeket, amely már belépett a klubba.