Vélemény

(Dunakavicsok)

Angela Merkel – állítása szerint egy héttel előrehozott – hétfői bejelentésével, miszerint a CDU decemberi tisztújító kongresszusán már nem kíván sorompóba lépni a pártelnöki posztért, nos, kissé elterelte a figyelmet a hesseni tartományi választásról, melynek esetleges tapasztalatai némileg (igazság szerint: messze) túlmutatnak azon a durván leegyszerűsítő formulán, amit oly sokan szajkóznak a napokban.

A nyáron kinevezték, a múlt héten felmentették: újabb vezető távozott a Kásler Miklós irányítása alatt álló egészségügyből. A fejek hullanak, eredmények sehol. Meddig lehet tűrni mindezt?

Gyorsan tisztázzunk egy félreértést: a múlt pénteken a macedón parlament nem szavazta meg az ország nevének Észak-Macedóniára változtatásához szükséges alkotmánymódosításokat, és Macedóniát lapzártánk napján, október 23-án, kedden is Macedóniának hívják.

Halálra ítélte a kormány a lakás-takarékpénztári megtakarítások támogatásának két évtizedes konstrukcióját. Az agónia eltart még pár évig: a már meglévő, jellemzően 4–10 évre kötött szerződésekre a továbbiakban is jár az állami támogatás, de a múlt szerda óta megkötött újakat vagy a meglévők meghosszabbítását már nem illeti meg ez a kedvezmény. Mivel az eredeti (időközben többször módosított) 1996. évi CXIII. törvény a lakástakarékpénztárakról a legalább 4, de legfeljebb 10 éves időtartamra elhelyezett betétekre adta a támogatást, legkésőbb 10 év múlva írmagja sem marad az öngondoskodás e formájának, amely a lakáscélra gyűjtőket szép honoráriummal buzdította takarékoskodásra.

„Simogattam. Ő remegett.”

De miért nem írja alá az egyezményt Orbán Viktor? Miért nem tartja be a saját maga által hozott törvényt sem?

Ne legyen fegyver a filmesztétika!

„Engem az a magától értetődőség ejtett igazán zavarba, amellyel Krusovszky egymás mellé helyezte Tamás Gáspár Miklóst és Orbán János Dénest."

Története egyik leggyengébb választási eredményét érte el a hétvégi tartományi választáson a Bajor Keresztényszociális Unió (CSU), miután a párt szélsőjobbos szólamait meghallván és értelmezvén egykori szavazóinak jelentős tömegei szétszéledtek a szélrózsa minden irányába.

Megkönnyebülten sóhajtottunk múlt szerdán, amikor Orbán Viktor és Tarlós István közös sajtótájékoztatón jelentette be a főpolgármester újbóli indulását a 2019-es választáson.

Hétfőtől tilos Magyarországon hajléktalanként élni. Ha életvitelszerűen tartózkodsz az utcán, hamarosan elvisz a rendőr, és lecsuk, előtte talán megfürdet, esetleg slaggal, hidegvízzel, biztonságos távolságból – már ha rád talál. Ha elbujdosol valahová a sunyiba, talán nem talál rád, legfeljebb télen megfagysz az erdőben.

„Amikor egy autó, amely nagy sebességgel haladt a sík országúton, emelkedőhöz ér, a rossz autóvezető abban az illúzióban ringathatja magát, hogy csak taposnia kell a gázpedált, s tarthatja a sebességet. Az eredmény: a motor köhögni kezd, s hamarosan lefullad.” Ezzel a (Jánossy Ferenctől átvett) hasonlattal érzékeltette Kornai János az „erőltetett növekedés” kimerülésére adható hibás választ (Erőltetett növekedés, Akadémiai Kiadó, 1972).

Továbbá az egyetemek autonómiájáról.