A szerk.

Kiporolva

A szerk.

Története egyik leggyengébb választási eredményét érte el a hétvégi tartományi választáson a Bajor Keresztényszociális Unió (CSU), miután a párt szélsőjobbos szólamait meghallván és értelmezvén egykori szavazóinak jelentős tömegei szétszéledtek a szélrózsa minden irányába.

Tudjuk jól, Orbán Viktor legfőbb német barátairól, védelmezőiről és alkalmi csodálóiról van szó, akik a magyar miniszterelnök választási sikereiből azt az ugyancsak téves következtetést bírták levonni, hogy az új évezredben igencsak gyengélkedő néppártok akkor szerzik vissza régi dicsőségüket, ha megszólítják a választóban mélyen megbúvó fenevadat (vagy éppenséggel Schweinehundot). Az elmúlt években ezért ahol csak tudtak, próbáltak keresztbe tenni Angela Merkel kancellárnak (aki mellesleg testvérpártjuk, a Kereszténydemokrata Unió, a CDU elnöke is). Kritizálták a kormányzat menekültpolitikáját, szigorúbb határvédelmet követeltek és az EU-t szétbarmolni próbáló Orbánt pedig védték minden lehetséges fórumon.

E mesteri tervvel mindössze annyi probléma volt, hogy az elmúlt években már alakult egy párt, az Alternatíva Németországért (AfD), amely azt ígéri, hogy majd távol tartja Németországtól az eltérő vallású vagy bőrszínű bevándorlókat, és hevesen követeli, hogy a menekültsimogató Merkel távozzon az országos politikából. Ráadásul mindezt akkora sikerrel teszi, hogy sokszor maga Orbán Viktor is elbizonytalanodik, kivel is fúj egy követ (nehéz is lehet észben tartani minden európai párt nevét, hiszen csak az Európai Néppárt frakciójában több mint ötven párt képviselteti magát). Ennek következtében előfordul néhanapján, hogy a magyar miniszterelnök mosolyogva pózol Beatrix von Storch AfD-képviselővel az Európai Parlamentben, a magyar közszolgálati tévé pedig a szélsőjobboldali párt tagjai közül toborozza a menekültektől rettegő német járókelőket megtestesítő extra statjait. Mindennek fényében az sem csoda, hogy Ungár Péter lapjában Martin Sichert, az AfD bajorországi elnöke büszkén kürtöli a világba: „Nem a CSU Orbán szövetségese, hanem mi!” A szélsőjobbos érzületű bajor választó pedig inkább adja voksát a leghitelesebb fasisztára, azaz a végül negyedik helyen befutó AfD-re.

A CSU ugyan még mindig a legerősebb párt a maga 37,5 százalékos támogatottságával (és feltehetőleg elég könnyen kormányképes koalíciót tud majd alkotni a saját szakadárjai alapította, harmadik helyezett Bajorországi Szabad Választók pártjával). De ha azt vesszük, hogy 15 éve, Edmund Stoiber vezetésével még a szavazatok 60 százalékát sikerült bezsebelni, akkor kijelenthető: tagadhatatlanul elmúltak azok az idők, amikor a CSU egymaga dominálta a bajorországi politikát. Ezzel együtt pedig veszíthet berlini zsarolópotenciáljából is a bőrnadrágos formáció.

Viszont nem csak a CSU szerepelt le a mostani választáson, hanem Merkel koalíciós partnere, Németország Szociáldemokrata Pártja (SPD) is; alig 10 százalékos támogatottságuk mindössze az ötödik helyre volt jó (szemben az öt évvel ezelőtti 20,6 százalékkal). Andrea Nahles, az SPD országos elnöke a sikertelenséget a berlini nagykoalíció gyenge teljesítményére fogta, így hamar elindultak a találgatások arról is, hogy a szociáldemokraták esetleg kiszállnának a kormánykoalícióból, és ellenzékben próbálnák meg visszanyerni elvesztett hitelü­ket. Márpedig más sem hiányzik Európának, és félreértés ne essék, a magyar gazdaságnak is, mint egy elhúzódó német kormányválság.

A bajorországi választás nagyon fontos tanulsága, hogy a menekültválság mellett egy csomó más téma is foglalkoztatja a választókat. A vonatkozó felmérések azt mutatják, hogy a választóknak mindössze harmada tartotta fontosnak a bevándorlás kérdését, sokkal többeket érdekelt a lakhatás, az oktatásügy és a környezetvédelem. Ennek köszönhető az is, hogy közel 200 ezer egykori CSU választó a Zöldekhez pártolt, akik így 17,5 százalékos támogatottságukkal a második legerősebb bajorországi párttá léptek elő, sőt a túlnyomórészt konzervatívnak tartott katolikus tartomány nagyvárosaiban a környezettudatos, menekültbarát „hippik” bizonyultak a legerősebb politikai tényezőnek.

Hogy a jelen helyzet rábírja-e a CSU-t politikája újragondolására, az még kérdéses. A párt több tagja is kijelentette, hogy meg kellene végre szabadulni Orbán egyik fő mentorától, a párt megítélését voltaképp minden gesztusával romboló Horst Seehofer pártelnöktől, aki pillanatnyilag betölti a szövetségi belügyminiszteri posztot is. Igény lenne arra is, hogy végiggondolják, mit tudnak kínálni a választóknak, ha már nem ért célba az AfD másolása, és az sem hatott meg túl sokakat, hogy elrendelték, minden állami hivatalban kötelező legyen kifüggeszteni a keresztet. Ám a választási kudarc után Markus Söder bajor miniszterelnök és Seehofer pártelnök közös sajtótájékoztatón adta a közönség tudtára: jelenleg nem terveznek önvizsgálatot, sokkal fontosabb, hogy belátható időn belül felálljon az új kormánykoalíció.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.