A szerk.

Az alacsony léc

A szerk.

Hétfőtől tilos Magyarországon hajléktalanként élni. Ha életvitelszerűen tartózkodsz az utcán, hamarosan elvisz a rendőr, és lecsuk, előtte talán megfürdet, esetleg slaggal, hidegvízzel, biztonságos távolságból – már ha rád talál. Ha elbujdosol valahová a sunyiba, talán nem talál rád, legfeljebb télen megfagysz az erdőben.

De a pesti utcák megint szépek lesznek, nem gázolunk kötésig a szemétben, mert azt is nyilván a hajléktalanok csinálták, ők dobták el az energiaitalos dobozokat, s köztudomásúan ők nem ürítik már jó ideje a kukákat, melyekből oly látványosan dagad ki a szelektív hulladék, miattuk mállik a falakról a vakolat. Kedden reggel már üresek voltak az aluljárók, éjjel talán begyűjtöttek mindenkit, elszedték a dzsuvás cókmókjukat, és őket pedig letámasztották valahol; a tényállásról jegyzőkönyvet vettek fel, lám a törvény be van tartva – vagy egyszerűen lelépett mindenki. S akkor most jól van minden, nem zavar se nesz, se bűz, sem az esztétikai megalapozottságú környezetszennyezés.

Csakhogy a hajléktalanellátásban dolgozók egyként állítják, hogy nem, nincsen felkészült hálózat arra, hogy több tízezer ember számára akárcsak valamelyest is emberi körülményeket biztosítson. Különben is, rájuk azt a kötelmet rója a törvény, hogy nyomják fel a gyámolítottjaikat: értesíteniük kell a rendőrséget minden kliensükről. Mert otthontalannak lenni Magyarországon bűncselekmény. Azt viszont, hogy mit csinál a begyűjtöttekkel a rendőrség, momentán tudja a fene, arról valamiért elmaradt a tájékoztatás, mint ahogy akkor is csak néztek hülyén a felelősök, amikor fölmerült, hogy mi lesz a befogott klosárok állataival. Vajon azok is elkövetők? Hiszen nincs egy mégoly szakadt kutyaóljuk sem, az is lehet, hogy bolhásak. Vajon esetükben is a rendőrség „gondoskodik az elkövető tisztálkodásáról és tiszta ruhával történő ellátásáról”? Ki más? Vagy ezentúl a járőr részét képezi a gyepmester is.

Félreértés ne essék, a fenti megjegyzések a legtávolabbról sem arról szólnak, hogy az utcai, fedél nélküli életet kívánatosnak tartanánk, éppen ellenkezőleg, nagyjából megette a fene azt a társadalmat, mely nem képes gondját viselni az elesettjeinek. Csakhogy elemista szinten is nyilvánvalónak kellene lennie – láthatjuk, nem az –, hogy aki elesik, azt felemeljük, s nem rúgunk rajta egyet, még kevésbé bezárjuk. Csakhogy az az állam, amit már közel tíz esztendeje a Fidesz működtet, erre egyszerűen képtelen, sem szándéka, sem tehetsége, sem becsülete nincsen hozzá. S itt most nagyon fontos, hogy a Fideszt említjük, s nem Orbán Viktor egyszemélyi vezetésű államparódiáját, mert ez, ami most történik, nem csupán Orbán Viktor lelkén szárad (persze, főként az övén), de minden egyes opportunista gazemberén, aki ezt a törvényt megszavazta, aki azért van ott, ahol van, hogy bólogatva tömje a zsebét, s ha arról van szó, bármelyik pillanatban készségesen félrenézzen. Mert nyilván demagógia, hogy csak Mészáros Lőrinc elmúlt esztendőkben megejtett túlárazásaiból micsoda szociális paradicsomot lehetett volna itt létesíteni.

A hajléktalanok koszosak, büdösek, adott esetben hangosak is lehetnek, bárki érezheti fenyegetve tőlük az egészségét, a személyét vagy csupán a komfortérzetét – ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a fideszesek viselnék e gyalázatos emberüldözés teljes felelősségét. Mert az most közös. Kimondhatjuk, a társadalom nem védte meg a legszerencsétlenebb csoportját, megint a sorsukra hagytuk őket, ezúttal a Fidesz fogdmegjeinek a martalékául vetve. Megérte, nyilván, hisz holnapra a pesti utca ugyanolyan szutykos, kutyaszaros, hányásfoltos lesz, mint volt, a házakról a szerencsésebb rezervátumokat (ahol eddig sem nagyon zavarogtak a hajléktalanok) kivéve ugyanúgy mállik majd a vakolat, csak néhány ember tűnik el, mintha itt sem lettek volna. Más rontja majd helyettük a kollektív komfort­érzetet.

De a társadalom ezúttal fenemód elszúrta, hogy nem védte meg a hatalomtól a rászorulók tízezres csoportozatát, mert legyen mindenki teljesen nyugodt afelől, hogy az ő törvényi háttérrel kieszközölt, brutális erővel végrehajtandó eltakarításuk az útból csupán próbaüzem. Az eljárást érthetően a legvédtelenebbeken kell először kipróbálni. Lehet hátradőlni, úgy látszik, sikerül. Lehet legközelebb magasabbra rakni a lécet, lám, senki nem védte meg őket. A következőket sem fogják. Magukat sem fogják.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.