A szerk.

Az alacsony léc

A szerk.

Hétfőtől tilos Magyarországon hajléktalanként élni. Ha életvitelszerűen tartózkodsz az utcán, hamarosan elvisz a rendőr, és lecsuk, előtte talán megfürdet, esetleg slaggal, hidegvízzel, biztonságos távolságból – már ha rád talál. Ha elbujdosol valahová a sunyiba, talán nem talál rád, legfeljebb télen megfagysz az erdőben.

De a pesti utcák megint szépek lesznek, nem gázolunk kötésig a szemétben, mert azt is nyilván a hajléktalanok csinálták, ők dobták el az energiaitalos dobozokat, s köztudomásúan ők nem ürítik már jó ideje a kukákat, melyekből oly látványosan dagad ki a szelektív hulladék, miattuk mállik a falakról a vakolat. Kedden reggel már üresek voltak az aluljárók, éjjel talán begyűjtöttek mindenkit, elszedték a dzsuvás cókmókjukat, és őket pedig letámasztották valahol; a tényállásról jegyzőkönyvet vettek fel, lám a törvény be van tartva – vagy egyszerűen lelépett mindenki. S akkor most jól van minden, nem zavar se nesz, se bűz, sem az esztétikai megalapozottságú környezetszennyezés.

Csakhogy a hajléktalanellátásban dolgozók egyként állítják, hogy nem, nincsen felkészült hálózat arra, hogy több tízezer ember számára akárcsak valamelyest is emberi körülményeket biztosítson. Különben is, rájuk azt a kötelmet rója a törvény, hogy nyomják fel a gyámolítottjaikat: értesíteniük kell a rendőrséget minden kliensükről. Mert otthontalannak lenni Magyarországon bűncselekmény. Azt viszont, hogy mit csinál a begyűjtöttekkel a rendőrség, momentán tudja a fene, arról valamiért elmaradt a tájékoztatás, mint ahogy akkor is csak néztek hülyén a felelősök, amikor fölmerült, hogy mi lesz a befogott klosárok állataival. Vajon azok is elkövetők? Hiszen nincs egy mégoly szakadt kutyaóljuk sem, az is lehet, hogy bolhásak. Vajon esetükben is a rendőrség „gondoskodik az elkövető tisztálkodásáról és tiszta ruhával történő ellátásáról”? Ki más? Vagy ezentúl a járőr részét képezi a gyepmester is.

Félreértés ne essék, a fenti megjegyzések a legtávolabbról sem arról szólnak, hogy az utcai, fedél nélküli életet kívánatosnak tartanánk, éppen ellenkezőleg, nagyjából megette a fene azt a társadalmat, mely nem képes gondját viselni az elesettjeinek. Csakhogy elemista szinten is nyilvánvalónak kellene lennie – láthatjuk, nem az –, hogy aki elesik, azt felemeljük, s nem rúgunk rajta egyet, még kevésbé bezárjuk. Csakhogy az az állam, amit már közel tíz esztendeje a Fidesz működtet, erre egyszerűen képtelen, sem szándéka, sem tehetsége, sem becsülete nincsen hozzá. S itt most nagyon fontos, hogy a Fideszt említjük, s nem Orbán Viktor egyszemélyi vezetésű államparódiáját, mert ez, ami most történik, nem csupán Orbán Viktor lelkén szárad (persze, főként az övén), de minden egyes opportunista gazemberén, aki ezt a törvényt megszavazta, aki azért van ott, ahol van, hogy bólogatva tömje a zsebét, s ha arról van szó, bármelyik pillanatban készségesen félrenézzen. Mert nyilván demagógia, hogy csak Mészáros Lőrinc elmúlt esztendőkben megejtett túlárazásaiból micsoda szociális paradicsomot lehetett volna itt létesíteni.

A hajléktalanok koszosak, büdösek, adott esetben hangosak is lehetnek, bárki érezheti fenyegetve tőlük az egészségét, a személyét vagy csupán a komfortérzetét – ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a fideszesek viselnék e gyalázatos emberüldözés teljes felelősségét. Mert az most közös. Kimondhatjuk, a társadalom nem védte meg a legszerencsétlenebb csoportját, megint a sorsukra hagytuk őket, ezúttal a Fidesz fogdmegjeinek a martalékául vetve. Megérte, nyilván, hisz holnapra a pesti utca ugyanolyan szutykos, kutyaszaros, hányásfoltos lesz, mint volt, a házakról a szerencsésebb rezervátumokat (ahol eddig sem nagyon zavarogtak a hajléktalanok) kivéve ugyanúgy mállik majd a vakolat, csak néhány ember tűnik el, mintha itt sem lettek volna. Más rontja majd helyettük a kollektív komfort­érzetet.

De a társadalom ezúttal fenemód elszúrta, hogy nem védte meg a hatalomtól a rászorulók tízezres csoportozatát, mert legyen mindenki teljesen nyugodt afelől, hogy az ő törvényi háttérrel kieszközölt, brutális erővel végrehajtandó eltakarításuk az útból csupán próbaüzem. Az eljárást érthetően a legvédtelenebbeken kell először kipróbálni. Lehet hátradőlni, úgy látszik, sikerül. Lehet legközelebb magasabbra rakni a lécet, lám, senki nem védte meg őket. A következőket sem fogják. Magukat sem fogják.

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)