De a pesti utcák megint szépek lesznek, nem gázolunk kötésig a szemétben, mert azt is nyilván a hajléktalanok csinálták, ők dobták el az energiaitalos dobozokat, s köztudomásúan ők nem ürítik már jó ideje a kukákat, melyekből oly látványosan dagad ki a szelektív hulladék, miattuk mállik a falakról a vakolat. Kedden reggel már üresek voltak az aluljárók, éjjel talán begyűjtöttek mindenkit, elszedték a dzsuvás cókmókjukat, és őket pedig letámasztották valahol; a tényállásról jegyzőkönyvet vettek fel, lám a törvény be van tartva – vagy egyszerűen lelépett mindenki. S akkor most jól van minden, nem zavar se nesz, se bűz, sem az esztétikai megalapozottságú környezetszennyezés.
Csakhogy a hajléktalanellátásban dolgozók egyként állítják, hogy nem, nincsen felkészült hálózat arra, hogy több tízezer ember számára akárcsak valamelyest is emberi körülményeket biztosítson. Különben is, rájuk azt a kötelmet rója a törvény, hogy nyomják fel a gyámolítottjaikat: értesíteniük kell a rendőrséget minden kliensükről. Mert otthontalannak lenni Magyarországon bűncselekmény. Azt viszont, hogy mit csinál a begyűjtöttekkel a rendőrség, momentán tudja a fene, arról valamiért elmaradt a tájékoztatás, mint ahogy akkor is csak néztek hülyén a felelősök, amikor fölmerült, hogy mi lesz a befogott klosárok állataival. Vajon azok is elkövetők? Hiszen nincs egy mégoly szakadt kutyaóljuk sem, az is lehet, hogy bolhásak. Vajon esetükben is a rendőrség „gondoskodik az elkövető tisztálkodásáról és tiszta ruhával történő ellátásáról”? Ki más? Vagy ezentúl a járőr részét képezi a gyepmester is.
Félreértés ne essék, a fenti megjegyzések a legtávolabbról sem arról szólnak, hogy az utcai, fedél nélküli életet kívánatosnak tartanánk, éppen ellenkezőleg, nagyjából megette a fene azt a társadalmat, mely nem képes gondját viselni az elesettjeinek. Csakhogy elemista szinten is nyilvánvalónak kellene lennie – láthatjuk, nem az –, hogy aki elesik, azt felemeljük, s nem rúgunk rajta egyet, még kevésbé bezárjuk. Csakhogy az az állam, amit már közel tíz esztendeje a Fidesz működtet, erre egyszerűen képtelen, sem szándéka, sem tehetsége, sem becsülete nincsen hozzá. S itt most nagyon fontos, hogy a Fideszt említjük, s nem Orbán Viktor egyszemélyi vezetésű államparódiáját, mert ez, ami most történik, nem csupán Orbán Viktor lelkén szárad (persze, főként az övén), de minden egyes opportunista gazemberén, aki ezt a törvényt megszavazta, aki azért van ott, ahol van, hogy bólogatva tömje a zsebét, s ha arról van szó, bármelyik pillanatban készségesen félrenézzen. Mert nyilván demagógia, hogy csak Mészáros Lőrinc elmúlt esztendőkben megejtett túlárazásaiból micsoda szociális paradicsomot lehetett volna itt létesíteni.
A hajléktalanok koszosak, büdösek, adott esetben hangosak is lehetnek, bárki érezheti fenyegetve tőlük az egészségét, a személyét vagy csupán a komfortérzetét – ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a fideszesek viselnék e gyalázatos emberüldözés teljes felelősségét. Mert az most közös. Kimondhatjuk, a társadalom nem védte meg a legszerencsétlenebb csoportját, megint a sorsukra hagytuk őket, ezúttal a Fidesz fogdmegjeinek a martalékául vetve. Megérte, nyilván, hisz holnapra a pesti utca ugyanolyan szutykos, kutyaszaros, hányásfoltos lesz, mint volt, a házakról a szerencsésebb rezervátumokat (ahol eddig sem nagyon zavarogtak a hajléktalanok) kivéve ugyanúgy mállik majd a vakolat, csak néhány ember tűnik el, mintha itt sem lettek volna. Más rontja majd helyettük a kollektív komfortérzetet.
De a társadalom ezúttal fenemód elszúrta, hogy nem védte meg a hatalomtól a rászorulók tízezres csoportozatát, mert legyen mindenki teljesen nyugodt afelől, hogy az ő törvényi háttérrel kieszközölt, brutális erővel végrehajtandó eltakarításuk az útból csupán próbaüzem. Az eljárást érthetően a legvédtelenebbeken kell először kipróbálni. Lehet hátradőlni, úgy látszik, sikerül. Lehet legközelebb magasabbra rakni a lécet, lám, senki nem védte meg őket. A következőket sem fogják. Magukat sem fogják.
