Vélemény

Az Óbudán ledobott angyal először azt látja meg, hogy bezárt a Cserepes. Még nem dózerolták el, de már a kopott zöld székek, asztalok sincsenek kint. Jobb bele nem gondolni, mi lehet bent. Ez tényleg a világ vége, gondolja, helytelenül és szabálytalanul, mert az angyalok nem gondolkodhatnak. De azért gondolja tovább. Ezek meg se érdemlik, hogy... Itt befejezi, mert már bent van a temetőben, és bele is fáradt kicsit. Benyit a portáshoz, nem kopog, nem köszön. A portás kistévét néz, és vacsorát főz, kisrezsón, lecsót, szezonja van. És kisüstit iszik. Mennyire tudtam, hogy így lesz! És mennyire utálom a lecsót! A kisüstit szeretem, ez jó erős lehet, a rettenetes szagából ítélve... Ez nem gondolkodás, teszi hozzá gyorsan, ténymegállapítás. De a mentegetőzés gondolkodás, hallja az agyában. Ez legalább nem az ő gondolata.

A mindig magabiztosnak mutatkozó Orbán Viktor ezúttal nem volt képes elrejteni csalódottságát.

"Magyarok! Férfiak és asszonyok! Felhívásunk mindenkihez szól, aki ebben a Hazában él és a jövőben is itt akar ÉLNI. Nem nézhetjük tovább tétlenül, hogy ártatlan embereket, gyermekeket terrorizálnak, bántalmaznak, sőt nem ritkán halálukat okozzák olyan emberek, akik a munkát messziről elkerülik és csak a társadalom nyakán élősködve követelik jogaikat, megfeledkezve kötelességeikről. A Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület tekintettel a Gyöngyöspatán kialakult helyzetre, mozgósította polgárőreit, hogy 24 órás járőrszolgálattal biztosítsák a környék közbiztonságát" - áll a nevezett egylet honlapján, távolról sem véletlenül. Mert a helyzet valóban az, hogy 2011 márciusában Magyarország egyik településén, Gyöngyöspatán a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület tagjai a feloszlatott Magyar Gárda egyenruhájának alig is módosított változatában járőröznek. Miként teszik azt a Véderő nevű fél- vagy inkább egészen katonai mozgalom ugyancsak uniformisba bújt tagjai is - igaz, az ő honlapjukon nincsen ide irányuló toborzás, de virtigli horogkeresztes zászló már 3700 forinttól kapható.

Bár a múlt héten nyilvánosságra hozott alkotmánytervezet (melynek részleteit rögtön lapunk elején vesézzük ki) indoklási szakaszt nem tartalmaz arra nézvést, hogy miért kell hazánk hivatalos elnevezését Magyar Köztársaságról Magyarországra változtatni, sok intellektuális leleményesség azért nem kell annak a megfejtéséhez, hogy a régi névvel mi volt Orbán baja.

Mindenki állíthatja magáról, hogy első volt valamiben, néhány nemzet viszont arról nevezetes, hogy mindenben első volt. Köztudottan ilyen nemzet az orosz és a magyar. E két nép az emberi tudás legkülönfélébb területein, a legjelentősebb civilizációs vívmányok esetében, néha komolyan, gyakran viccesen, de mindenesetre szüntelenül bizonyítani próbálja, hogy őseink - illetve őseink rokonainak ismerősei - előbb tudtak valamit, mint mások ősei és barátai. Persze minden azért nem lehet orosz vagy magyar, a háttérben mindig ott figyelnek a kínaiak vagy a történelmi tények.

A szöveg szerint persze nehezen, de általában a nehézségekről a legkönnyebb beszélni, hát még dalolni; úgyhogy maradjunk annál, hogy F. R. David édeskés szövegénél és még inkább dallamánál kevés fülbe- s tenyérbemászóbb zenei mutatványra tudnék visszaemlékezni boldogult kamaszkoromból, pedig az ember életét sajnos végigkísérik a suszterharmóniák. Pár évvel később értettem meg, mi fáj a kellemesben, amikor Hamvas Béla filippikáját olvastam a cigányzene és általában a (természetesen magyar) cigányzene-kultúra ellen: "A zenének mámor nélkül nincs értelme, a cigányzenében azonban nincs mámor, hanem szégyenletes öntetszelgés, a leghígabb és legfeslettebb züllöttségben. (...) És a cigányzene végeredményben amuzikális és főképpen a botfülűek zenéje... (...) A cigányzene átitatta a parlamenti beszédeket fellengző és nyúlós szólamaival, az akadémiai szónoklatokat, áthatott csaknem minden közéleti mozzanatot, ahol a nép és a nemzet sorsa szóba került (...) A cigányzene ripacs pátosza megmérgezte a színészetet, és kulisszahasogató stílust teremtett, és olyan festészetet, mint amilyen Székely Bertalané, részben még Munkácsyé is. (...) A köztereken álló szobrok cigányzenés pózban gesztikulálnak." Imigyen szóla Hamvas, és igaza vagyon néki. Hozzátehetjük: ez a stílus mérgezte és mérgezi - egyéb mérgek mellett - az irodalmat és építészetet is, Wass Alberttől a városligeti Vajdahunyadig.

Elvett, pedig adott Magyar Narancs, 2011. február 24. Ballai József cikke jól foglalja össze az új adórendszer és a nettó bérek csökkenésének, illetőleg növekvésének összefüggéseit, kinek melyik jutott, ugyebár.

Újabb fejtörővel ajándékozott meg minket a magyar kormány. Miután tíz hónapig rejtegette gondosan, hogyan is képzeli a gazdaság kibontakoztatását és az államháztartás konszolidálását, és miután párszor úgy tett, mintha felfedné titkait, de aztán mégsem, végül egy jópofa rejtvényben tálalta tervét. Azt mondja: találd ki, mit gondolok komolyan, és mit szánok porhintésnek. Meg azt: hidd el, hogy nekem minden sikerül, amit akarok, ne törődj azzal, hogyan csinálom.

Az alkotmányozásról szóló nyilvános beszéd méltatlanul kevés figyelmet fordít a bírósági igazgatás alapjainak újragondolására, jóllehet az Alkotmánybíróság sorsát érintő döntés után ez lenne az alkotmányozás legélesebb szervezeti konfliktusa. Az érlelődő változások nagy hatással lehetnek az igazságszolgáltatás függetlenségére is.

Jövőre lesz 210 éve, hogy Széchényi Ferenc gróf, Széchenyi István apja 17 ezer kötetes könyvtárát a nemzetnek ajándékozta, és ezzel megvetette a Magyar Nemzeti Múzeum alapjait. A múzeum, benne a Természettudományi Múzeum története nagyjaink és egyszerű polgáraink áldozatkészségének története.

"Súlyos problémák mutatkoznak a közoktatás szintjén is. Olyan tudással bocsátja el az általános iskola a tanulóit, amely nem elégséges a megfelelő munkavégzéshez. Gyakran az alapvető írás-olvasási készségek is hiányoznak az általános iskolát végzettek körében. [...] Mi a megoldás? [...] Az oktatási kötelezettséget a jelenlegi 18-ról 15 éves korra szállítjuk le. Föl kell kínálni a fiatalok és szüleik számára azt a lehetőséget, hogy választhassanak, hogy a 15. életévét betöltött fiatal folytatni kívánja-e tanulmányait, vagy inkább munkába áll." Ezt írja a Széll Kálmán Terv a 23-24. oldalon.

Lapunk 2011. február 10-i számának A magyar arany c.

A nyelvtanulás és az új médiumok viszonyát körbejáró cikkünkben (A legjobb otthon, február 10.) tévesen szerepelt Fekete Anita blogjának a címe. A helyes verzió: http://tudatosnyelvtanulo.blogspot.com. Elnézést! .