Vélemény

"Nagyon nehéz pillanatban vállaltam el, hogy írok a Tudományos Akadémia körüli botrányról. Az az érzésem ugyanis, hogy jelenleg józanul megközelíthetetlen a dolog."

Nem Orbán semmisítette meg a demokratikus köztársaságot, hanem a magyar nép. Nem Orbán Viktornak van baja Brüsszellel, hanem a magyaroknak.

Igen, stadion. A focit sokan nem szeretik, utálják (ők abba is hagyhatják az olvasást, ha egyáltalán elkezdték); a stadion(oka)t azok is, akik életükben nem láttak focit (bár ezt nehéz elképzelni; egy rendes családanya életében legalább egyszer elmegy a tévé előtt, zavarván férjét a meccsnézésben – K. Dezső édesanyja rendszerint akkor jött be a képbe, amikor gól volt, hívtuk is vissza, ha mi lőttük, hátha me­gint), tehát stadionban sem volt, de még falusi futballpályán sem. (Ide, kedves helyszínünkre, még visszatérünk.)

Azért az elmúlt hét legszebb (egyszersmind legjobb) híre mégiscsak az volt, hogy a tulajdonosok („Mészáros Lőrinc és köre”) levélben értesítették a Mátrai Erőmű dolgozóit, hogy az „elmúlt hónapok kitartó munkájának” jutalmaként „a tulajdonos – a menedzsment, az üzemi tanácsok és a munkavállalói érdekképviseletek együttműködésében – úgy döntött, hogy a csoport munkavállalói életvitelének javítása, a tavaszi ünnepekre (Húsvét, Pünkösd) való készülődés jegyében minden család asztalánál ott szeretne lenni, ezért a munkatársakat egy, a csoport termeléséből származó félsertéssel lepi meg”.

A plakát a maga nemében ügyesen van kitalálva, bár az is igaz, hogy az effajta propagandához sok ész már nem kell azóta, hogy Pjotr Racskovszkij, az Ohrana, a cári titkos­szolgálat párizsi irodafőnöke feltalálta a Cion bölcseinek jegyzőkönyveit. Juncker, az öreg alkesz mögött – mögött, értik!!?? – ott kacag Lucifer-Beliál, a vén tudjukki, és ők ketten valamit el akarnak venni a magyaroktól.

A mai hazai közbeszéd egyik érdekessége, hogy eltűntek a tények ismertetésének és a közös ügyek megbeszélésének olyan óklasszikus formái, mint a normális híradó, a nemzeti hírügy­nökség vagy a Magyar Nemzeti Bank közleményei, kiolvadtak viszont a szocializmus nyilvánosságának őslényei: a politikai kabaré és a politikus színház, egyesek szeszélyes új szokásai telefonhasználatkor, a közéleti beszédtémák feltűnő kerülése nagyobb társaságban, ne adj’ isten suttogó üzemmód Orbán nevének kiejtésekor.

A hívek közül mégis csak kevesen inognak majd meg az urnák előtt.

Ma, lapzártánk keddjén épp ott tartunk, hogy „a csendőrségről továbbra sem fogunk lemondani. A csendőrségnek nem az lesz a feladata, hogy buziparédákat biztosítson. Miskolcról több mint 100 rendőrt küldtek, mert olyan jól állunk, ezeket az aberráltakat kell nekik kísérgetni” – mondotta valaha, egészen pontosan 2010-ben Jakab Péter, a Jobbik jelenlegi parlamenti képviselője, szóvivője, a mai ellenzéki összefogás egyik legaktívabb figurája.

Jávor Benedek európai parlamenti képviselő kedd délelőtt a Facebook-oldalán arról írt, hogy az EP zöld frakciójának kezdeményezésére (amelynek ő is tagja) a költségvetési ellenőrző bizottság a március 4-i ülésére meghívta Polt Péter legfőbb ügyészt.

Nagyon bent akar maradni az EPP-ben, de ez egyre nehezebb lesz.

Vigyázat, látomásos próza következik!

Lassan beérik a Palkovics-terv gyümölcse. Csak az a helyzet, kedves egyetemi kollégák, hogy abból a gyümölcsből egyikünk sem fog enni.

A közbeszéd ma az MTA átalakításáról szól. Az ellenzék támad, a kormány reagál, ahogy szokott. Van minden, tiltakozás, tüntetés, aláírásgyűjtés, de leginkább a szobák mélyén zajló pusmogás, hőbörgés, egyéni felháborodás. A nem a tudásiparban dolgozó ismerősök arról faggatnak, hogy mi ez. Miért tiltakoznak a tervezett átalakítás miatt? És miért hallgatnak az egyetemek?

De aligha lesz nagy foganatja.