Vélemény

A Simonka-ügy általánosabb tanulságai.

A hazugság dokumentumai.

Az Audi-sztrájk felszínre hozta, hogy milyen galibát okozhat, ha adókímélés céljából egy cégcsoport másutt könyveli el a nyereségét, mint ahol valójában megtermeli.

Hétfőn az Országgyűlés sajtóirodája közleményben ismertette, hogy Demeter Márta (LMP) megbukott az újabb nemzetbiztonsági átvilágításán. Ezért Kövér László házelnök javaslatára és a vonatkozó törvény alapján „haladéktalanul meg kell szüntetni a képviselőnek az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságában betöltött alelnöki tisztségét és tagságát”. („Kivéve, ha az Országgyűlés a kockázati tényező ellenére annak fenntartása mellett dönt”, teszi hozzá a közlemény, merő formalitásként.)

Meglehetős felindultságot keltett Orbán Viktor vasárnapi bejelentése a magyar sajtóban. Még a miniszterelnökkel alkalmanként kritikus orgánumok is egyre csak azt latolgatják, hogy melyik éri meg jobban a „nagycsaládosoknak”, a Dacia vagy a Lada, mert mindkettő úgyszólván az ölükbe hullik eztán, nem is kell hozzá egész 2 millió forint, hiszen a felét az állam állja.

S akarja-e egyáltalán?

A magyar politikai branding egyik feledhető teljesítménye volt a „Széchenyi plusz”, sőt, „Széchenyi+”. Alig emlékszünk már rá, pedig e név alatt futott az első Orbán-kormány utolsó gazdasági programja, amelyet a 2002-es választásra hegyeztek ki, és amelyben a Jolly Joker a lakástámogatások kiterjesztése volt. Kiváló arisztokratánk nevét úgy bővítették ki, mintha valami vitaminkészítményt akarnának eladni, s ezzel azt sugallták, hogy az újabb támogatások nyomán robbanásszerű növekedésnek indul majd a gazdaság és a jólét.

„A mérkőzések előtt Orbán Viktor a közös fogadótérben tartózkodik, és cseverészik az ismerőseivel vagy azokkal, akiket elé visznek. »Ilyenkor nemegyszer sorban állás van a miniszterelnök körül« – mesélte a fehérvári politikai és gazdasági életben otthonosan mozgó focirajongó.” Ezt 2015 végén írtuk a magyarnarancs.hu-n, amikor kollégánk tiszteletét tette egy Videoton-mérkőzésen, bár figyelmét inkább a VIP-páholy, mint a zöld gyep ördögei kötötték le.

Hurrá, rövid, de szomorú kényszerszünet után ismét megjelenik a Magyar Nemzet, ez a nagy múltú konzervatív magyar napilap! Ne nevezzük e nagyszerű alkalom szépséghibájának, hogy nem büszke újraindulásról, csupán egy cégér átpingálásáról van szó: most épp a Magyar Időket sikálják át Magyar Nemzetté, rutinja van ebben a Fidesznek, legutóbb az Új Magyarországot kenték fel Magyar Nemzetté. Legközelebb feltehetően a Ripostot vagy valamelyik kerületi pártiroda férfivécéjének a falát fogják.

A múlt hétvégén lezárult a főpolgármester-jelöltségért vívott baloldali előválasztás, első helyen – megnyugtató előnnyel – Karácsony Gergely zuglói polgármester szakította át a célszalagot a Párbeszéd párt színeiben, Horváth Csaba, a Fővárosi Közgyűlés szocialista üdvöskéje a második helyet csípte meg, és az ezüst is szépen csillog! Itt viszont magunk mögött is hagynánk a frivol hangütést, lévén ez az akció meglepő politikai sikert hozott a Fidesz baloldali ellenzékének.

(Szemműtétem története)

Pusztán a választási matematika felől nézve lenne értelme az ellenzéki összefogásnak a májusi európai parlamenti választáson. A döntő kérdés mégis az lesz, mennyire tudják mozgósítani az Orbán-ellenes szavazókat.

Úgy, hogy közben az ország döntő többsége Európa-párti.

Három hónapon át dolgoztam pszichológusként egy budapesti gyermekotthonban – és anomália lettem magam is. Bizonyára én is tettem érte.