Várhegyi Éva: Ekotrip

Paradicsomi állapotok

Egotrip

Az Audi-sztrájk felszínre hozta, hogy milyen galibát okozhat, ha adókímélés céljából egy cégcsoport másutt könyveli el a nyereségét, mint ahol valójában megtermeli.

Az Audi Hungária Független Szakszervezet ugyanis azzal az érvvel támasztotta alá béremelési követelését, hogy a győri üzemben alacsonyabb bérköltséggel érnek el azonos árbevételt, mint a szlovákiai leányvállalatnál, miközben az itteni dolgozók az ottaninál nagyobb hozzáadott értékkel gyarapítják az anyacég bevételeit. Ám ez csak papíron van így – koppintott az érintettek fejére a cég vezetése.

A dolgozókat képviselő szakszervezet az Audi hivatalos pénzügyi beszámolóira alapozta érvelését. Csakhogy az Audi Hungaria Zrt. Pénzügyi beszámolók elemzésének csapdái címmel január 29-én kiadott közleményében ledorongolta őket, hogy a számításaik során nem vették figyelembe „az egyes Volkswagen-csoporthoz tartozó leányvállalatok alapvető különbségeit (termékportfólió; elszámolóár-képzés; adójogi környezet)”. A közlemény szerzője elmagyarázta, hogy mint minden nemzetközi konszernnél, náluk is a pénzügyi jogszabályoknak megfelelő belső elszámolóárakat alkalmaznak, amelyek „az egyes vállalatok üzleti modelljei szerint kerülnek megállapításra”. Márpedig „amennyiben az elszámolóár nyereségtartalma több, az árbevétel is ennek megfelelően magasabb”; ez pedig megmagyarázza, hogy miért kisebb a munkabér, illetve nagyobb a hozzáadott érték árbevételre eső hányada a győri vállalatnál, mint a szlovákiainál.

Arról persze nem ejtett szót a közlemény szerzője, hogy a cég által alkalmazott „üzleti modell” miért éppen a magyar leányvállalatnál eredményez nagy nyereségtartalmú elszámolóárat. Utalt rá, hogy az Audi Hungaria árbevételének döntő része a beszállítók által termelt alkatrészek árától függő anyagköltség, de azt nem világította meg, hogy ezek nyereségtartalma miért akkora, amekkora. A speciális, csak az Audi-motorokba beépülő alkatrészeknél nem nehéz jogszerű (vagyis a piaci árazást imitáló), és egyúttal az anyavállalat érdekeinek megfelelő (vagyis adókímélő) kalkulációt elfogadtatni a konszerneken belüli machinációkat árgus szemmel figyelő adóhatóságokkal.

Az Audi anyavállalata, a Volkswagen-konszern abban lehet érdekelt, hogy minél nagyobb adóalapja képződjön Győrben, hiszen Magyarország jó ideje adóparadicsomnak számít, részben a kivételesen alacsony társasági adókulcsnak, részben az – üzleti titok homályába vont – egyedi adókedvezményeknek köszönhetően. A generálisan 9 százalékra levitt társasági adó a legalacsonyabb Európában, a kedvezményekkel megkurtított, tényleges adó átlagos mértékére pedig a költségvetési törvényből lehet következtetni: a várt adóbevételen alapuló számítások 5 százalékot sem elérő effektív adókulcsot hoznak ki (mfor.hu, 2018. július 5.). A mannheimi Leibniz-Zentrum für Europäische Wirtschaftsforschung (ZEW) tanulmánya szerint a ténylegesen fizetett adó már 2017-ben sem az adóparadicsom hírében álló Luxemburgban volt a legalacsonyabb, hanem Bulgáriában, amelyet Magyarország és Ciprus követett (azuzlet.hu, 2019. február 6.). A kutatóközpont egy 2016-os elemzéséből azt is megtudhattuk, hogy az EU-ban csak Magyarországon és Máltán nem kell forrásadót fizetni a konszernen belüli osztalékokra, kamatokra és jogdíjakra.

A győri elszólásból nem lett nemzetközi affér, pedig az „agresszív adótervezés” üldözött tevékenység az Európai Unióban; elég csak a Google-ra vagy az Apple-re utalni, amelyek adóelkerülési gyakorlatát régóta kifogásolja az Európai Bizottság. A kifejezés azt takarja, amikor az adóalanyok jogszerűen, ám a jog szellemével ütköző konstrukciókkal csökkentik adókötelezettségüket. Az egyes adórendszerek eltéréseit több módon is kihasználhatják a multinacionális cégek: az adósságok, illetve a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok átcsoportosításával, valamint transzferárazással; mindhárom esetben megnövelik az alacsony adómértéket alkalmazó országokban elszámolt adóalapot a magas adómértéket alkalmazó országok kárára.

A multik agresszív adótervezéséből a kormányok is hasznot húzhatnak. Ennek volt eklatáns példája az amerikai General Electricnek a magyar kormánnyal karöltve véghezvitt, nagyszabású umbuldája, amely a cégnek adókönnyítést, a magyar államnak pedig többletbevételt hozott – persze más országok kárára. A konszern magyar leányvállalata, a GE Hungary 2015-ben potom áron megvette a GE frissen (nyilván e célra) alapított svájci energetikai cégét a konszern holland leányvállalatától, majd 8,1 milliárd svájci frank ellenében örökös hozzáférést biztosított számára a különféle szerzői jogokhoz. Ám az ily módon értékesebbé tett céget pár órával később már el is adta az eredeti tulajdonos holland leánycégnek, amely a vételárat a 6,4 milliárd svájci frankra taksált értékű, „kölcsönszerződésekhez kapcsolódó pénzkövetelések” átruházásával egyenlítette ki.

A 14,5 milliárd svájci franknyi adóalapot Magyarországra terelő ügyletet a vállalatszervezés észszerűsítésével indokolta a GE. Ám a valódi célt a napnál is világosabbá tette az adásvétel-sorozat hatására a magyar leányvállalatnál keletkezett 3550 milliárd forint adózott nyereség, mely összeget az amerikai anyacég osztalékként rögvest ki is vette. A magyar állam pedig gálánsan „meghálálta” az ölébe hullt, 536 milliárd forintos extra adóbevételt. Az éppen ilyen ügyletekre szabott növekedési adóhitel intézményével kétéves részletfizetési lehetőséget adott a GE-nek, és jó áron megvette tőle annak magyar pénzügyi leányvállalatát, a Budapest Bankot, amelytől az amerikai cég profiltisztítás miatt kívánt megszabadulni.

A GE és a magyar kormány 2015-ös biznisze csak egy (igaz, kirívó) példája a más államokat sértő, „agresszív adótervezési” akcióknak. Azzal, hogy az utóbbi években Magyarország a társasági adózás egyik legvonzóbb paradicsomává lépett elő, jó terepet kínál a multiknak arra, hogy itteni leányaik segédletével „optimalizálják” adófizetésüket. Kérdés persze, hogy a társasági adó alacsony effektív mértékének a költségvetési bevételt csökkentő hatását kompenzálja-e az a többlet, ami a más országokból átcsoportosított jövedelmek itteni adózásából származik. Miként az is kérdés, hogy meddig elegendőek az adózási előnyök és egyedi beruházási kedvezmények ahhoz, hogy a mind szűkösebb munkaerő-kínálat mellett is idevonzzák a multikat.

Az Audi-sztori viszont egy nem várt fejleményre is rámutatott: arra, hogy az adóparadicsomi állapot esetenként a bérharcot is elősegítheti. Itt és most ezért talán élhetünk az amerikai Ford vezetőjének elhíresült fordulatával: ami jó az Audinak, az jó az országnak.

Neked ajánljuk

Kutyából nem lesz unikornis

  • SzSz

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

A legnagyobb átverés

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

A legnagyobb tűzijáték

  • Csabai Máté

Zabszem van Tigran Hamasyan seggében. Az örmény folklór, a thrash metal, a prog rock és az ECM-stílusú ambient felé tett kirándulások után odaérkezik, ahonnan mások indulni szoktak: az amerikai jazzdalokhoz, Ella Fitzgerald, Charlie Parker és Chet Baker klasszikusai­hoz. Nem vitatom, hogy ragyogó invencióval és virtuozitással nyúl ezekhez, de izgága természetének nem tud parancsolni.

Távolról sem

  • Sándor Panka

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Elnyomás alatt nő

Naomi Wolf amerikai feminista író a Vagina című könyvében hosszan értekezik arról, hogy a vagina fölötti uralom és a nők társadalmi csoportjának elnyomása egy és ugyanaz.

Míg el nem tűnik

  • Erdei Krisztina

A 20. század alkotói gyakran keresték a fotózás valódi helyét a művészetek között. Moholy-Nagy és kortársai, az avantgárd fotográfia képviselői a festészetet utánzó fotóhasználattal szemben, a médium sajátos formanyelvének kidolgozására törekedve önálló kifejezésmódot fejlesztettek ki, amely képes a valóságot sajátos nézőpontok mentén rögzíteni.

A leégett kastély felépítése

A kötet megjelenése után publikált Párhuzamos létezésben című műhelyesszéjében Láng Orsolya úgy fogalmazott, hogy akkor zárja le a verseskötetének kéziratát, amikor úgy érzi, már nem tud többet mondani „arról a kevés dologról, ami foglalkoztat”.

Utánunk is ősök jönnek

Mint amikor locsog a tenger, nyolc-tíz mondatos, csak ritkán hosszabb szövegekből áll ez a regény. Apró képek, monológok arról, hogyan tölti el az életét az ember a neten és a valóságban, hogyan éli meg a rácsodálkozás örömét, szakadatlanul tanulva és csalódva.

Múlt, jelen, jövő

„Miről vitatkoznak a magyarok?” – teszi fel a fogós kérdést a Klubrádió nemrégiben indult műsorának, a Három az igazságnak a beharangozója. Aztán gyorsan meg is válaszolja: „Természetesen önmagukról. És természetesen csak egy igazságot ismernek arról, hogy kik is ők, mi jó nekik, és hová tartanak.