Várhegyi Éva: Ekotrip

Paradicsomi állapotok

Egotrip

Az Audi-sztrájk felszínre hozta, hogy milyen galibát okozhat, ha adókímélés céljából egy cégcsoport másutt könyveli el a nyereségét, mint ahol valójában megtermeli.

Az Audi Hungária Független Szakszervezet ugyanis azzal az érvvel támasztotta alá béremelési követelését, hogy a győri üzemben alacsonyabb bérköltséggel érnek el azonos árbevételt, mint a szlovákiai leányvállalatnál, miközben az itteni dolgozók az ottaninál nagyobb hozzáadott értékkel gyarapítják az anyacég bevételeit. Ám ez csak papíron van így – koppintott az érintettek fejére a cég vezetése.

A dolgozókat képviselő szakszervezet az Audi hivatalos pénzügyi beszámolóira alapozta érvelését. Csakhogy az Audi Hungaria Zrt. Pénzügyi beszámolók elemzésének csapdái címmel január 29-én kiadott közleményében ledorongolta őket, hogy a számításaik során nem vették figyelembe „az egyes Volkswagen-csoporthoz tartozó leányvállalatok alapvető különbségeit (termékportfólió; elszámolóár-képzés; adójogi környezet)”. A közlemény szerzője elmagyarázta, hogy mint minden nemzetközi konszernnél, náluk is a pénzügyi jogszabályoknak megfelelő belső elszámolóárakat alkalmaznak, amelyek „az egyes vállalatok üzleti modelljei szerint kerülnek megállapításra”. Márpedig „amennyiben az elszámolóár nyereségtartalma több, az árbevétel is ennek megfelelően magasabb”; ez pedig megmagyarázza, hogy miért kisebb a munkabér, illetve nagyobb a hozzáadott érték árbevételre eső hányada a győri vállalatnál, mint a szlovákiainál.

Arról persze nem ejtett szót a közlemény szerzője, hogy a cég által alkalmazott „üzleti modell” miért éppen a magyar leányvállalatnál eredményez nagy nyereségtartalmú elszámolóárat. Utalt rá, hogy az Audi Hungaria árbevételének döntő része a beszállítók által termelt alkatrészek árától függő anyagköltség, de azt nem világította meg, hogy ezek nyereségtartalma miért akkora, amekkora. A speciális, csak az Audi-motorokba beépülő alkatrészeknél nem nehéz jogszerű (vagyis a piaci árazást imitáló), és egyúttal az anyavállalat érdekeinek megfelelő (vagyis adókímélő) kalkulációt elfogadtatni a konszerneken belüli machinációkat árgus szemmel figyelő adóhatóságokkal.

Az Audi anyavállalata, a Volkswagen-konszern abban lehet érdekelt, hogy minél nagyobb adóalapja képződjön Győrben, hiszen Magyarország jó ideje adóparadicsomnak számít, részben a kivételesen alacsony társasági adókulcsnak, részben az – üzleti titok homályába vont – egyedi adókedvezményeknek köszönhetően. A generálisan 9 százalékra levitt társasági adó a legalacsonyabb Európában, a kedvezményekkel megkurtított, tényleges adó átlagos mértékére pedig a költségvetési törvényből lehet következtetni: a várt adóbevételen alapuló számítások 5 százalékot sem elérő effektív adókulcsot hoznak ki (mfor.hu, 2018. július 5.). A mannheimi Leibniz-Zentrum für Europäische Wirtschaftsforschung (ZEW) tanulmánya szerint a ténylegesen fizetett adó már 2017-ben sem az adóparadicsom hírében álló Luxemburgban volt a legalacsonyabb, hanem Bulgáriában, amelyet Magyarország és Ciprus követett (azuzlet.hu, 2019. február 6.). A kutatóközpont egy 2016-os elemzéséből azt is megtudhattuk, hogy az EU-ban csak Magyarországon és Máltán nem kell forrásadót fizetni a konszernen belüli osztalékokra, kamatokra és jogdíjakra.

A győri elszólásból nem lett nemzetközi affér, pedig az „agresszív adótervezés” üldözött tevékenység az Európai Unióban; elég csak a Google-ra vagy az Apple-re utalni, amelyek adóelkerülési gyakorlatát régóta kifogásolja az Európai Bizottság. A kifejezés azt takarja, amikor az adóalanyok jogszerűen, ám a jog szellemével ütköző konstrukciókkal csökkentik adókötelezettségüket. Az egyes adórendszerek eltéréseit több módon is kihasználhatják a multinacionális cégek: az adósságok, illetve a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok átcsoportosításával, valamint transzferárazással; mindhárom esetben megnövelik az alacsony adómértéket alkalmazó országokban elszámolt adóalapot a magas adómértéket alkalmazó országok kárára.

A multik agresszív adótervezéséből a kormányok is hasznot húzhatnak. Ennek volt eklatáns példája az amerikai General Electricnek a magyar kormánnyal karöltve véghezvitt, nagyszabású umbuldája, amely a cégnek adókönnyítést, a magyar államnak pedig többletbevételt hozott – persze más országok kárára. A konszern magyar leányvállalata, a GE Hungary 2015-ben potom áron megvette a GE frissen (nyilván e célra) alapított svájci energetikai cégét a konszern holland leányvállalatától, majd 8,1 milliárd svájci frank ellenében örökös hozzáférést biztosított számára a különféle szerzői jogokhoz. Ám az ily módon értékesebbé tett céget pár órával később már el is adta az eredeti tulajdonos holland leánycégnek, amely a vételárat a 6,4 milliárd svájci frankra taksált értékű, „kölcsönszerződésekhez kapcsolódó pénzkövetelések” átruházásával egyenlítette ki.

A 14,5 milliárd svájci franknyi adóalapot Magyarországra terelő ügyletet a vállalatszervezés észszerűsítésével indokolta a GE. Ám a valódi célt a napnál is világosabbá tette az adásvétel-sorozat hatására a magyar leányvállalatnál keletkezett 3550 milliárd forint adózott nyereség, mely összeget az amerikai anyacég osztalékként rögvest ki is vette. A magyar állam pedig gálánsan „meghálálta” az ölébe hullt, 536 milliárd forintos extra adóbevételt. Az éppen ilyen ügyletekre szabott növekedési adóhitel intézményével kétéves részletfizetési lehetőséget adott a GE-nek, és jó áron megvette tőle annak magyar pénzügyi leányvállalatát, a Budapest Bankot, amelytől az amerikai cég profiltisztítás miatt kívánt megszabadulni.

A GE és a magyar kormány 2015-ös biznisze csak egy (igaz, kirívó) példája a más államokat sértő, „agresszív adótervezési” akcióknak. Azzal, hogy az utóbbi években Magyarország a társasági adózás egyik legvonzóbb paradicsomává lépett elő, jó terepet kínál a multiknak arra, hogy itteni leányaik segédletével „optimalizálják” adófizetésüket. Kérdés persze, hogy a társasági adó alacsony effektív mértékének a költségvetési bevételt csökkentő hatását kompenzálja-e az a többlet, ami a más országokból átcsoportosított jövedelmek itteni adózásából származik. Miként az is kérdés, hogy meddig elegendőek az adózási előnyök és egyedi beruházási kedvezmények ahhoz, hogy a mind szűkösebb munkaerő-kínálat mellett is idevonzzák a multikat.

Az Audi-sztori viszont egy nem várt fejleményre is rámutatott: arra, hogy az adóparadicsomi állapot esetenként a bérharcot is elősegítheti. Itt és most ezért talán élhetünk az amerikai Ford vezetőjének elhíresült fordulatával: ami jó az Audinak, az jó az országnak.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.