Vélemény

Olvasói levelek

"Pillanatnyi politikai előnyökért" Magyar Narancs, 2011. szeptember 15. Felcsuti Péter nagyon differenciáltan próbálta megközelíteni a válság és a devizahitelesek problémáinak összefüggéseit, de ahogy az interjú haladt előre, úgy erősödött bennem az érzés, hogy a tavaly őszi "Álomcsőd" című könyvben közölt álláspontja már nem olyan markánsan önkritikus, ugyanakkor a legkarakteresebb álláspontot képviselő dr.
  • .
  • 2011. október 6.

Rólunk szólva - A Kertész Ákos-vitáról

Most, hogy (felettébb szomorú) véget ért a "Kertész Ákos-vita", érdemes kísérletet tenni a jelenség megértésére is. Azt, hogy Kertész szövege súlyosan igazságtalan és pontatlan, felesleges ezredszer is leszögezni, mert bár valóban így van, a kérdés már rég nem ez. A magyar sajtó egyes vidékein rendszeresen állnak elő ennél ezerszer durvább szövegekkel kormányközeli publicisták, akik még részlegesen sem hajlandók helyreigazítani önmagukat, mégsem veszik el díjaikat, ellenkezőleg, kitüntetik őket. A "jobboldali" felháborodás tehát egyoldalú és szemforgató.
  • Vári György
  • 2011. október 6.

Demokraták és alattvalók

Az elmúlt hónapok legfontosabb politikai fejleménye Gyurcsány Ferenc meggyanúsítása hivatali visszaéléssel és mentelmi jogának felfüggesztése. Polt Péter legfőbb ügyész - elődjével ellentétben - eleget tett a Fidesz régóta hangoztatott politikai követelésének, és kikérte a parlamenttől a korábbi miniszterelnököt. Az ezt megalapozó vád, amennyire az a híradásokból tudható, abszurd. Gyurcsányt azzal vádolja az ügyészség, hogy miniszterelnökként a befektetőkkel folytatott megbeszélés során állást foglalt a sukorói kaszinóberuházást megalapozó telekcsere mellett. A rendelkezésre álló információk szerint ez ugyan nem egyértelműen igaz, ám ha igaz volna, valószínűleg az sem adhatna okot a hivatali visz-szaélés vádjára: mi más volna a dolga egy ilyen ügyben egy miniszterelnöknek, mint az általa az ország boldogulása szempontjából kedvezőnek tartott beruházás előmozdítása?
  • Ádám Zoltán
  • 2011. október 6.

Ésszel és erővel - Ki jöhet a Fidesz után?

Ha jól értem Schein Gábor írását a Fidesz utáni jövőről (Van másik?, Magyar Narancs, 2011. szeptember 22.), akkor olyan nincs. Schein szerint a hatalmon levő csoport leváltásához szükséges tényezők közül csak a Fideszen túli világ demokratikus pártjaival, a teljes civil világgal, a szakszervezetekkel és a döntést meghozni hivatott társadalommal van akkora baj 2011 Magyarországán, hogy az eleve megakadályoz bármilyen demokratikus fordulatot. A politika elromlott, a demokratikus(abb) oldal méltatlan, a civileknek aligha sikerülhet, és még a hatalmon levők is dilettánsok - láttatja Schein. A kiutat kereső írás konklúziója a reménytelenség. A demokratikus köztársaság helyreállításának céljától másfél újságoldal után eljutunk oda, hogy tizenöt-húsz évre "újra le kell mondanunk arról, hogy Magyarország élhető haza legyen".
  • Szigetvári Viktor
  • 2011. október 6.

Elesni a harc mezején

A Fidesz kormányzása az elmúlt hetekben a szemünk láttára roppant meg. Ehhez képest kellene felfele jönnie az ellenzéknek: legalább olyan állapotba hozniuk magukat, hogy a Fidesz meg tudja verni saját magát. A készülő, inkább többségi választási rendszer kínál is erre esélyt: ha az Orbánt leváltani kívánó demokratikus pártok össze bírnak szedni úgy 45 százalékot, még az is előfordulhat, hogy kétharmadot szereznek, és nem Orbánnal kell majd huzakodniuk arról, hogy mi maradjon a rendszeréből.

Újabb csaták

Tavaly júniusban, a 29 pontos akciótervvel kezdődött. Akkor menekült meg először a magyar gazdaság. Azóta lehet otthon pálinkát főzni. Ja, és akkor jelentette be Orbán a bankadót. A többi 27 pont nem jut hirtelen az eszünkbe.

Keserveink V. (Valóság tét nélkül)

Mi lehet érdektelenebb, unalmasabb, mint az olyan játék, amelynek nincs tétje? Képzeljük el a focit kapuk nélkül, a teniszt háló nélkül, vagy a sakkot matt nélkül. A labda a pályán ide-oda gurulna vagy ütődne, a figurákat a táblán ide-oda tolnák, de mi végre? Az ilyen tevékenységnek is lennének szabályai, de hogyan magyarázhatnánk el ezeket, mivel indokolhatnánk a szükségességüket, ha nem tudunk válaszolni arra az egyszerű és természetes kérdésre, hogy mire megy ki a játék?
  • Salamon János
  • 2011. október 6.

Üzleti gondolkodók

Casanovát nem azért tekintette mindenki nagy nőcsábásznak, mert ilyen irányú diplomája volt, hanem mert látszott rajta, hogy valamit nagyon tud a nőkről. Üzleti gondolkodó sem azért lesz valaki, mert elvégzett egy ilyen irányú iskolát, hanem mert mindenki érzi róla, hogy valamit nagyon tud a gazdaságról, annak a jövőben várható fő irányairól. Az üzleti gondolkodók a jövő fontos történeteinek kitalálói.
  • Mérő László
  • 2011. október 6.

Sem ingyen, sem pénzért

A pályafutásukat befejező, évtizedekig a lakosságot szolgáló háziorvosok érdemeik elismeréseként mint vagyonelemet értékesíthetik a praxishoz való jogukat - nagyjából ez a filozófiája a praxisjogról, hivatalos nevén a működtetési jogról szóló, 2000-ben alkotott törvénynek. Az orvostársadalom várakozásaival szemben az elmúlt évtizedben mégis inkább a háziorvosi rendszer vergődésének egyik megjelenési formájaként követhettük a praxisjoggal kapcsolatos sokasodó problémákat. Szakmai egyeztetések, előkészületek alapján úgy tűnik, az egészségpolitika most ismét készséget mutat arra, hogy a korábbi kudarcok után valamit kezdjen ezzel a mind zavaróbb jelenséggel.
  • Kovácsy Zsombor
  • 2011. szeptember 29.

Az ígérgetés földje - A palesztin állam elismeréséről

Miután Mahmud Abbasz palesztin elnök elmondta beszédét az ENSZ közgyűlése előtt, átadta Ban Ki Mun főtitkárnak levelét, melyben kéri Palesztina felvételét a világszervezetbe, 194. tagállamként. A főtitkár e levelet továbbítja a Biztonsági Tanács soros elnökségét betöltő libanoni delegációnak, amely a következő hetekben szavazásra bocsátja. Akkor jön az Egyesült Államok, és megvétózza - így a világ ugyanoda kanyarodik majd vissza, ahol addig állt. Vagy mégsem? Abbasz - célozva az esetleges amerikai vétóra - előre jelezte: jövendő országa beérné egy formális elismeréssel és nem teljes jogú tagsággal is, s ahhoz elég a közgyűlés többségi szavazata. A nyomaték kedvéért máris zavargások törtek ki a Jordán folyó nyugati partján.
  • Ara-Kovács Attila
  • 2011. szeptember 29.

A nép nélkül, a nép ellen

Azt azért elég nagy biztonsággal meg lehetett jósolni, hogy akármilyen szám szerinti eredmény is születik a vasárnap 30 millió forintból lezavart józsefvárosi népszavazáson, a referendum elindítója, Kocsis Máté fideszes polgármester azt a saját győzelmének fogja tekinteni. Így is lett. Azért lehetett megjósolni, mert ez a népszavazás eleve hamis volt, nem azt a célt szolgálta, amiről a kérdései szóltak, sokkal inkább valaminek az elfedését.

Most kéne

Kedves Géza, Tisztelt Államtitkár Úr, kerestünk hétfőn is meg kedden is, sajnos nem sikerült kapcsolatba lépnünk, ezért inkább ebben a formában fordulunk hozzád. Azt szeretnénk tudniillik megkérdezni, ha nem érzed tolakodásnak, hogy nem gondolod-e: jobb lenne ebben a szent szúrásban fogni a kalapod, és önként befejezni államigazgatási pályafutásodat. Lemondanod, egészen konkrétan.

Dzsoni bá' mondta

Sokféleképpen jelenhet meg a futballista a filmvásznon. Van olyan játékos, akit a karaktere miatt kérnek fel egy szerepre, ilyen a nyílt sisakos Cantona, a bizalomgerjesztő Sándor Csikar vagy a mindent zúzó Vinnie Jones. Vannak aztán olyan labdarúgók, akik akkora sztárok, hogy bármit megtehetnek, mert már a nevükkel bevonzzák a nézőt a moziba: Sindelartól Beckenbaueren át Beckhamig nem is olyan hosszú a sor. Léteznek ezenkívül olyan filmek, amelyekben jó színészek alakítják a fiktív játékosokat, ehhez általában sokat edzenek, hogy úgy nézzenek ki, mintha tényleg tudnának játszani, azután a lábukat mégiscsak másoktól kölcsönzik, mint például Sinkovits Imre a Két félidő a pokolban futballjeleneteiben a Vasas egykori nagyszerű középcsatárától, Szilágyi Gyulától. Korántsem végül pedig vannak olyan alakok, akik se nem karakteres futballisták, se nem tehetséges színészek, mégis odakeverednek valahogy egy-egy meccsrészlet erejéig valamilyen filmbe, ilyen többek között Orbán Viktor a Szegény Dzsoni és Árnikában.

Kamatplafon és uzsora

Nincs új a nap alatt. Körforgásban van minden: amiről azt hittük, hogy már a letűnt világ része, hirtelen fölbukkan, s újra helyet kér magának. A kamatplafontól 1989-ben vettünk fájó búcsút, de 2007-től időről időre megint napirendre került a bevezetése. Most éppen Orbán Viktor vetette föl "országvédelmi tervének" parlamenti expozéjában, rögtön az uzsorások elleni hajtóvadászat meghirdetését követően, hogy 30 százalékban korlátoznák a teljes hiteldíj mutatóját, a THM-et. Mintha csak összefüggne a kettő. Mintha a pénzügyi szolgáltatók eddig is szabályozott módon számított, bár esetenként valóban indokolatlanul magas hiteldíjai azonosak lennének az eddig is illegalitásban működő uzsorások horribilis kamataival.