Vélemény

A nagy bevándorlási hullám idején, 1917-ben az amerikai hatóságok az intelligenciatesztek alapján a magyarokat 80 százalékban értelmi fogyatékosnak minősítették. A Kongresszusban egyesek úgy érveltek, hogy ezzel objektív bizonyítást nyert: az alacsony IQ-jú népek, köztük a magyarok, biológiailag alacsonyabb rendűek. Ezek után lobbi szerveződött bevándorlásuk korlátozására. Az eljárásról három kérdést érdemes feltenni.

Ebbe a csapdába szépen belesétált a Fővárosi Önkormányzat: ha lettek volna (és voltak) illúzióink arról, hogy Budapest színházi struktúrája kis sziget marad az országos koncepciótlan dilettantizmus és politikai területfoglalás tengerében, hát annak most annyi. De a maflást mégsem csak mi kaptuk.

Isten halott, mondta Nietzsche. Nietzsche halott, mondta Isten. A Nyugat halott, mondta Orbán Viktor.

Hogy pszichopata-e a 76-szoros gyilkos Anders Behring Breivik, maximum jogi szempontból lehet érdekes, mint esetleges enyhítő körülmény - bár erősen kétséges, hogy bármilyen enyhítő körülmény játszhatna a norvég bíróság mérlegelése során. Mindenesetre beteg elmévé nyilvánítani őt a szó köznapi értelmében vajmi kevéssé segíthet hozzá a megértéshez: ha kizárjuk őt és másfél ezer oldalas opus magnumát, az "Európai Függetlenségi Nyilatkozatot" a "normalitás" köréből, csak magunkat csapjuk be. És per pillanat ez az utolsó dolog, amit megengedhetünk magunknak.

A mai világban annak is nehéz hit nélkül élnie, akinek a láncain kívül is van vesztenivalója. Aki saját, bár hitellel terhelt lakással rendelkezik, és akinek van (még) munkajövedelme vagy tűrhető nyugdíja, esetleg némi pénzügyi megtakarítása is. Amikor újabb és újabb hírek rendítik meg abbéli bizalmát, hogy megmarad a létbiztonságot nyújtó vagyona, különös jelentőséggel bír, hogy talál-e hitelesnek tekintett személyeket, intézményeket.

Sajtóhibák táján kapirgáltunk a múltkor, a szövegkörnyezetszennyezés - azaz a filológiából ismert szövegromlás - egyszerre tanulságos és mulatságos példáit vettük szemügyre. Utoljára egy Shakespeare-t, Aranyt és Márait csokorba kötő szöveggubancot oldozgattunk.

Párhuzamos viszonyok (Magyar Narancs, 2011. június 23.) A fönti címen jelent meg Vári György tollából egy cikk lapjuk 25.

A Fővárosi Bíróság első fokon felmentette a háborús bűnökkel vádolt Képíró Sándor századost, aki az 1942. januári újvidéki tömeggyilkosság során a kivégzendő szerb és zsidó civil lakosok előállításáért felelős csendőrjárőrök egyik parancsnoka volt. Lapzártánkkor, a két napig tartó ítélethirdetés kellős közepén ennél alig tudunk valamivel többet - s az ítélet kimerítő értékelése előtt tanácsos annak leírt szövegét is megvárni. Ám az már most jól látszik, hogy a bírói mérlegelés minden egyes vitatott ponton a vádlott javára billent.

Vasárnap a Jobbik - Gyöngyöspatán, az előző polgármester lemondása miatt kiírt időközi választáson - "történelmi" győzelmet aratott a Fidesz fölött. Kedden már páros lábbal ugrált is kinyúlt ellenfelén, amikor nyilvánosságra hozott egy hangfelvételt, amin Balázs József, a Fidesz gyöngyösi országgyűlési képviselője hosszan, s minden különösebb skrupulus nélkül fenyegeti az akkor még csak gyöngyöspatai polgármester-jelölt jobbikos Juhász Oszkárt, mert az "gyakorlatilag kritizálni" merészelte őt.

Lehet-e nem jogállami módon megvédeni a jogállamot? Végső soron erre az elég nehéz kérdésre adott jogtörténeti jelentőségű választ az Alkotmánybíróság 2011. július 12-én hozott határozatában. A testület véleménye szerint a válasz: nem. Ám ezt a nemet a tíz tagból nyolcan részleteiben már részben másképpen értik - ezt bizonyítja a három párhuzamos indoklás (melyből kettőhöz még egy-egy bíró csatlakozott), illetve a három különvélemény.

Vásárhelyi Júlia cikkében (Ki a bűnös?, Magyar Narancs, 2011. július 7.) a Nemzetközi Valutaalap volt vezetője, a szexuális erőszak elkövetésével meggyanúsított Dominique Strauss-Kahn ügyét taglalja, különös tekintettel a média szerepére. A szerző megközelítését okító szándék és értékalapúság jellemzi, az érvelés viszont olyan tévedéseken, tévképzeteken és önellentmondásokon alapul, amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül.

A Moody's hitelminősítő több fokozattal, ahogy a hírügynökségek fogalmaztak, durván leminősítette Portugáliát arra hivatkozva, hogy az ország a következő két-három évben nem lesz képes a piacról megújítani esedékessé váló államadósságát. A lépést elemi erejű felháborodás fogadta - elsősorban politikusi körökben.

Mit tehet a sértett a névtelenül vagy álnéven inszinuáló cikkeket közlő honlapok ellen? Kaphat-e elégtételt a jog révén? A munkatársunkkal megesett alábbi történet nemcsak a hétköznapi aljasságra, hanem a fenti dilemmára is példa.

Hosszú éveken át, havonta százmilliárd forint nagyságrendben öntik ránk nagyvonalú uniós polgártársaink a pénzüket, hogy abból fejleszszük a hont. Kézenfekvő lenne, hogy a mezőgazdasági nagyvállalkozók támogatása, a McDonalds fejlesztése, a diákhiányban amúgy hamarosan bezárandó iskolák tatarozása után megmaradt néhány tízmilliárdot a szegények kapják.