Gyermekszállítás biciklin - Apa kerékpárt hajt

Nyugat-Európában régóta természetes, hogy a kerékpározó szülő a gyermekét is hozzászoktatja a tekeréshez. De amíg a gyerek nem tud bicajozni, addig anya vagy apa kénytelen őt valahogy a kerékpárhoz "csatlakoztatni". A gyerekszállításra rengeteg megoldás kínálkozik csecsemőkortól alsó tagozatig, de melyiket válasszuk?

Kapásból egyiket se. Ha esünk, a gyerek velünk esik, ha be van kötve a biztonsági öv, a fejét töri be, ha nincs, elrepül. Szerencsére ennél azért árnyaltabb a kép. A KRESZ szerint "csomagtartón utast szállítani nemcsak tilos, hanem veszélyes is, mert a fékút meghosszabbodik, továbbá az utas lába beleakadhat a kerékpár küllői közé, ezzel balesetet okozva". E jelenséget a legegyszerűbb gyerekülések is kiküszöbölik a lábtartóval. Nyugaton viszont már ebben az egyszerű kérdésben is rugalmasabbak az előírások. Létezik például három gyerek szállítására is alkalmas kerékpár: a legkisebb elöl ül, a kormánynál, a két nagyobb gyerek pedig a hosszított csomagtartón egymással szemben foglalhat helyet egy-egy, a méretéhez igazodó ülésben. Nálunk az ilyenért büntetés jár, a KRESZ ugyanis kimondja: "Kétkerekű kerékpáron egy 16. életévét betöltött személy legfeljebb egy, 10 évesnél fiatalabb gyermeket szállíthat a megfelelő gyermekülésen. Kettőnél több kerekű kerékpáron legalább 17 éves személy szállíthat utast". A Taga nevű triciklivel - ami egyszerre baba- és bevásárlókocsi - viszont azért nem találkozunk, mert az ára csaknem félmillió forint, és nincs az a bolond, aki ilyet forgalmazna. De ugyanez a helyzet a GMG nevű holland cég (Gebroeders Melkert Gouda) termékeivel, pedig az immár 80 éve gyárt kerékpárhoz gyereküléseket, előre és hátulra szerelhetőt, több korosztály számára.

 

Hátra, előre

A hazai piacon nem ennyire fantáziadús a kínálat. Az interneten le lehet vadászni egy-egy GMG-ülést vagy más különlegességet, a magyar szülők általában a legolcsóbb megoldást választják: amit a szomszédnál vagy a barátoknál láttak, tőlük örököltek meg. Tulajdonképpen mindent visz a csomagtartóra szerelhető, fröccsöntött műanyag ülés, merev, egyenes háttámlával, lábtartóval, rosszabb esetben rugózás nélkül, rondábbnál rondább színekben. Noha ezek általában ötpontos biztonsági övvel felszerelt ülések, kényelmesnek egyáltalán nem mondhatók. Ha elalszik a baba, a fejét és a gerincét nem tartja semmi, zötykölődik jobbra-balra, ezért egyévesnél kisebb gyerekkel nem is érdemes nekivágni, mivel egy hirtelen mozdulat többet árthat, mint amekkora élményt okozhat maga az utazás. Egy fokkal jobb a vázhoz adapterrel rögzített, rugalmas vagy dönthető háttámlájú, tehát alváshoz is megfelelő ülés, oldalsó fejtámasszal. Ám itt már jócskán átléphetjük a bűvös tízezer forintos határt. Városban, rövid távolságra szinte tökéletes, de egy túra alkalmával már gondolnunk kell mindenre, esővédő, nyakpárna, kapaszkodó szükséges, ami pluszkiadás. Igaz, hogy a gyermek a táj helyett a szülő hátát látja majd, de legalább viszonylag biztonságos helyről. A német autóklub, az ADAC már jó ideje kerékpár-gyereküléseket is tesztel. Minden kategóriában vannak kiváló, kevésbé jó és kifejezetten veszélyes konstrukciók, a felhasznált anyagok, alkalmazott technikák függvényében, de figyelembe veszik azt is, hogy az ülés mennyire kényelmes, milyen könnyen kezelhető, mennyire tartós. A csomagtartóra szerelhető ülések elsősorban a hátulról és oldalról jövő becsapódás esetén kell, hogy védjenek, ilyenkor számít a megfelelő méretű és rugalmasságú támla, a megfelelő anyagú és jól beállított biztonsági övek. Árulkodó adat, hogy a "jó" besorolású modellekből van a legkevesebb, 10 modellből mindössze kettő kap ilyen minősítést.

Az idősebbek még emlékezhetnek arra az apró, vasból készült, rugós ülésre, amit a kormányra szereltek: a gyerek alsó madárfogással kapaszkodott a kormányba, és ha szerencséje volt, nem akadt a lába a küllők közé. Ma már előre szerelhető gyerekülések tekintetében is változatos a felhozatal: a legjobb az előrenyúló lábtartós, ami nem engedi a kicsi lábát kalimpálni. A súly eloszlása miatt az első ülések valamivel jobbak, mint a hátsók, ilyenkor ugyanis a szülő karjai közt ül a gyerek, védelemben, és a kommunikációra is több lehetőség nyílik.

 

Utánfutó, ufó

Pár éve jött divatba a gyerekhordó utánfutó, ami igencsak ellentmondásos konstrukció. Túrázáshoz, csomagszállításra ideális, de nagyon veszélyes. A gyerekek alacsonyan, a kipufogók magasságában ülnek, egy himbálózó csatolmányban, a szülő nem látja, mi történik hátul, a ponyva alatt, csak reméli, hogy nem kezdenek hadonászni vagy ugrálni, ne adj' isten verekedni a csemeték. Igaz, hogy a drágább modellek (100 ezer Ft-tól) csatlakozása biztosítja, hogy balesetnél, amikor a bicikli felborul, az utánfutó ne boruljon vele, csakhogy a legnagyobb veszélyt nem az esés jelenti. Többen említették, hogy a gyerek ezt is ki tudja nőni, és egy idő után minden zöttyenésnél beveri a fejét a tető rúdjába. Az ára csökkent - a babakocsiként is funkcionáló hibrid 40 ezer forint körüli áron fut használtan -, de a népszerűsége is. A KRESZ szerint "tilos a kerékpárhoz oldalkocsit (külföldön ilyet is látni), illetve egyéb vontatmányt kapcsolni a kerékpár-utánfutó kivételével". Ám arról nem találtunk információt, hogy vajon ebben az esetben is csak egy gyereket szabad-e szállítani.

 

Ugyancsak hátulról közelítenek az egyre népszerűbb tandem-ufók, azaz tandemutánfutók és a tandemrúd. Az ufó tulajdonképpen egy fél bicikli, míg a rúd egy hosszú kar, mellyel a gyerek saját biciklijét lehet a felnőttéhez csatlakoztatni, ilyenkor a gyerek is tekerhet hátul, de a felnőtt tartja őt biciklistül. Mindkét változat harmincezer forint körüli áron szerezhető be, és nincs túl nagy választék. Barkácsolni viszont nem érdemes, mert nagyon fontos, hogyan kapcsolódik egymáshoz a két jármű, együtt borulnak-e, vagy külön. Amennyiben az a cél, hogy a gyerek majdan önállóan is képes legyen kerékpározni, a tandembot ideális megoldásnak tűnik, ám a tesztek szerint ez a legveszélyesebb.

Dobozos kiszerelés

A fagylaltoskocsi továbbfejlesztett változata nemcsak három, de két keréken is működő szállítóeszköz, és már nem csak teherszállításra alkalmas. Külföldön egyre népszerűbb a dobozos kerékpár kifejezetten gyerekszállításra konstruált változata: fellépős, esővédős, pados, párnás, biztonsági öves modellek is készülnek. Magyarországon viszikli néven próbál hódítani az efféle megoldás, létezik két gyerek szállítására alkalmas, rövid, három gyerekhez hosszabb, nagyobb terű, kétkerekű változatban, sőt négy gyerek szállítására alkalmas tricikli formájában - 170-300 ezer forint közötti áron. A városban ideális lehet autó helyett, hiszen megoldható vele a bevásárlás, egy nagycsaládospiknik a parkban, a bölcsi-ovi-suli körutak. A gyerekek testsúlyától független, feltűnő, biztonságos jármű a két- és a háromkerekű változat is, a forgalomban az autósok jól látják, mivel testesebb, feltűnőbb egy átlagos kerékpárnál, ugyanakkor stabil és kényelmes - még az ADAC tesztelése szerint is. Azonban szinte kizárólag olyanok használhatják, akik valamiféle garázzsal vagy tárolóval rendelkeznek, hiszen egy ilyen jármű a legtöbb pesti ház kapuján sem fér be, nemhogy a lakásba.

"Betettem a pajtis zsákba" -Szülők a gyerekülésről

Terhesen is bicikliztem az utolsó előtti hétig, aztán három hónaposan, már előrekötve magamra a gyereket, újra bringáztam. Mikor elkezdett stabilan ülni, akkor első ülésen vittem hároméves koráig - olyan volt, mint egy kis rádió, folyton csacsogott. Aztán megszületett a lányom, akkor mind a kettőt vittem, az egyiket elöl, másikat hátul - csak azt kellett belőni, hogy épp hová esik a súlypont. A kettővel együtt nagyon jó volt haladni, de megtartani nem volt egyszerű, főleg a padkáknál. (Kovács "Bringangyal" Zsuzsa futárfeleség, kétgyerekes anya)

Másfél éves volt a fiam, amikor elkezdtünk együtt biciklizni. Hátsó üléssel. A második gyereknél ennek egy jobb fajtája kellett, mert ő mindig elaludt - be kellett szereznünk egy dönthetőt. A harmadik gyereknél vettem előre tehető ülést, de az nem jött be. Lehet, hogy a biciklim váza volt kicsi hozzá, de nekem nagyon kényelmetlen volt annak ellenére, hogy szerettem, hogy a karjaim között van a gyerek. (Dobay Eszter fotós, exfutár, háromgyerekes anya)

Betettem a pajtis zsákba. Azt hiszem, a városban senki nem hordta így a gyerekét biciklin. Egyébként hátsó gyerekülésünk volt először, nem a legjobb fajta, és négyéves lehetett a legnagyobb gyerek. Később kinéztem a neten egy utánfutót, ami az egyik legjobb volt akkor, egy ismerős hozta haza a felét Amerikából, aztán később jött a másik fele hajón, három hónap alatt lett meg. Azt nagyon nem bírtam benne, hogy nem láttam a gyerekeket. Kényelmetlen is volt, mert ha esett, felvertem rájuk a sarat, ha pedig lehúztuk a ponyvát, akkor a gyerekek levegő nélkül maradtak. Másfél évig használtuk, de egyszer csak eltört. Pedig jó volt, belső rugózás meg ilyesmi. Nem javíttattam meg, épp vége volt az ovinak, és szeptemberre vettük a visziklit, azt használjuk azóta is. (Kürti "Kükü" Gábor, a Magyar Kerékpárosklub alelnöke, háromgyerekes apa)

A feleségem használt hátsó ülést, de ő nem egy gyakorlott kerékpáros, így nem lett belőle rutin, én meg a kormányra tehető első ülést favorizáltam, mert a hátam mögött lévő dolgokban soha nem bízom meg. De még a második gyerek előtt jött az ötlet, akkor láttam a tévében az Amazing Race Hollandiában játszódó részét, hogy hozzunk haza ilyen gyerekhordó bicikliket, amivel ott versenyeztek. (Marosvölgyi Máté viszikliértékesítő, kétgyerekes apa)