A tavasz beköszöntével elővennénk a pókhálós biciklit nagymama pincéjéből? Nagyon helyes! És ha pár dologra odafigyelünk, az egész szezont balesetmentesen végigbringázhatjuk.
A Velencei-tó körbetekerését elsősorban azoknak ajánljuk, akik nem vasemberi babérokra pályáznak, ám szeretnék maguknak bebizonyítani, hogy többre is képesek, mint a Margit-szigetre vagy a Kopaszi-gáthoz kimenni, majd fröccsözés közben úgy viselkedni, mintha a Giro legnehezebb szakaszán lennének túl.
A napokban festették újra a Margit híd „vörös szőnyeges” kerékpárútjának egyes szakaszait – a munkanap kellős közepén, minden megoldási javaslat helyett egyszerűen a gyalogosok közé terelve a bringával közlekedőket.
Kerékpározás közben - akár tudunk róla, akár nem - rengeteg élettani, egészségügyi, sőt ravasz mechanikai-fizikai probléma lép fel. Pedig mi csak tekerni szeretnénk a pedált.
A kerékpárral közlekedők egyik legnagyobb bánata, hogy a közlekedés nem kevés többi résztvevője előszeretettel adja jelét feléjük irányuló gyűlöletének. Ez a gyűlölet többnyire teljesen ok nélküli. De vannak, akik mindent megtesznek, hogy rászolgáljanak.
Noha a kerékpározás nem igényel sem speciális tudást, sem különleges felszerelést, sokan annak ellenére sem mernek biciklire ülni, hogy nyakunkon a közbringa, zajlik a Bringázz a Munkába! kampány, és már a szomszéd vezérigazgató is félretette a kocsiját. A kedvükért gyűjtöttünk össze néhány kedvcsináló jó tanácsot.
Nyugat-Európában régóta természetes, hogy a kerékpározó szülő a gyermekét is hozzászoktatja a tekeréshez. De amíg a gyerek nem tud bicajozni, addig anya vagy apa kénytelen őt valahogy a kerékpárhoz "csatlakoztatni". A gyerekszállításra rengeteg megoldás kínálkozik csecsemőkortól alsó tagozatig, de melyiket válasszuk?
"Gyilkosok vagytok, igen, gyilkosok!" - fakadt ki Octave Lapize francia kerékpárversenyző a Col d'Aubisque meredekjén 1910. július 21-e forró délutánján. Akkor már 160 kilométer volt mögötte - s még ugyanannyi előtte -, és éppen a negyedik goromba emelkedőn kaptatott felfelé.