Tizenöt-húsz évvel ezelőtt még annak örültünk, ha hozzájutottunk egy nagy szériaszámban legyártott, alsó középkategóriás mountain bike-hoz. Ám a jelenleg is tomboló bringamánia beindulásával igencsak kiszélesedett a kereslet és a kínálat. Megnéztünk néhány műhelyt, nos, ők biztosan nem konkurálnak egymással.
Retró és fixi
Vidákovich István egyedül viszi az Izabella utcai műhelyét. Saját bevallása szerint nyolcéves korában vált bicikliépítővé, amikor édesanyja bánatáraleszerelte a sárhányót újdonsült Csepel Tacskójáról. Öt éve nyitotta meg az üzletét, kényszerből, mert megszűnt a munkahelye. "Láttam, hogy szétválik a piac, az egyre növekvő városi kerekezőréteg más jellegű, olcsóbb bicajokat és alkatrészeket igényel, mint a hobbi- vagy sportbringások. A régi technikákat menet közben szerettem meg, mert bár kevesebbet nyújtanak, ami a működési pontosságot illeti, de sokkal tovább tartanak. Az ipar letűnt korának emlékét őrzik, amikor még mindenki egyre jobbat akartcsinálni." István a retróra tette fel a lapjait, és úgy tűnik, bejött neki, ráadásul a nála kapható bringák és alkatrészek nemcsak réginek látszanak, hanem valóban régiek. "Ma a nagy többség egy utcán hagyható gépre maximum 50-60ezer forintot áldoz. A kínálatot eszerint próbálom kialakítani" - mondja István.
| ||
Beszélgetés közben ötpercenként jön be valaki alkatrészért, tanácsért. "Az országból mindenhonnan keresnek, jönnek a határon túlról is. Az itt tanuló külföldi diákok szintén megtalálnak. Én vagyok az alkatrészbázis. Megkeresem a legolcsóbb, már működő alternatívákat, és azokat árulom. Csepel Royal custom név alatt a magyar márka vázaira is építek új bicajokat 110-130ezer forint között, az alkatrészeket az ügyféllel együtt válogatjuk össze. Persze bármi másból is szívesen építek, ha reális a terv. Nagyon szerettem legózni, így most ez a kedvencem."
Kiss Árpád Kopi két alkalmazottjával profi pályabicikliket épít, fő specialitásuk a fixi és az egysebességes kerékpárok. "2006-ban indultunk a Bajnok utcában, de a pincében kialakított szervizből átköltöztünk ide, a Szív utcába, mert meg akartam nyitni az első olyan üzletet, ami fixikre és single-speed, azaz egysebességű bringákra szakosodott, ehhez pedig egy utcára néző bolt és műhely kellett. Eredetileg futárszolgálatot üzemeltettem, majd megnyitottam a szervizt, de eleinte nem is gondoltam, hogy az épített pályabiciklik ennyire népszerűek lehetnek. Kezdetben mindenféle bicajt javítottunk, mi magunk pedig jó minőségű, használt pályabiciklikkel jártunk. Tényleg nem hittük, hogy az igénytelen, de szívós, a bringás futárok által használt pályabicikli lesz a menő. Ezekkel a sportegyesületek által fillérekért eladott bicajokkal eleinte nem is foglalkoztunk üzletszerűen, el sem lehetett volna őket adni jó áron."
Kopi szerint a kerékpározás élvezetéhez jó kerékpár kell, vevőkörük jellemzően azokból áll, akiknek van annyi tapasztalatuk, hogy pontosan tudják, milyen az a bicikli, amire szükségük van. "2006-ban az embereknek 60-70ezer forintja volt egy jó gépre, ma simán ott hagynak 150 ezret. Ez alatt mi sem szívesen adunk ki munkát a kezünkből. Minőségpolitikánk szerint ennyibe kerül egy megbízható, strapabíró bicikli." Kopiék is foglalkoznak alkatrészekkel. "Az nincs, hogy valaki 'csak úgy' beállhatna eladónak. Komoly szaktudás szükséges, legalább egy év tapasztalat. Tudni kell, mihez milyen alkatrészt ajánljunk, tudni kell, melyik alkatrésznek milyen paraméterei vannak, a személyes igényt milyen termék elégíti ki a legjobban. Velem együtt hárman vagyunk, egyszerre dolgozunk a bolt és a műhely részlegben. Nem szeretném, ha tovább bővülnénk. Nem szeretnék nagyüzemet, így is van mit csinálnunk télen-nyáron."
Fontos a stílus
Horváth Gallo Árpádék Rumbach Sebestyén utcai üzletükben a stílusra hajtanak. "Hobbinak indult a dolog, ez nőtte ki magát a Budapest Artcycles 'mozgalommá', aminek az a lényege, hogy egyedi tervezésű alkatrészeket és kiegészítőket gyártsunk és forgalmazzunk. Saját márkánk, a Pannica új építésű városi bicikli, emellett dizájnerek, iparosok által megálmodott üléseket, markolatokat, bandázsokat, kiegészítőket szeretnénk árulni. Ezek előállításához infrastruktúra kell, ezért lassú a gyártás beindítása. Konkrét elképzeléseim vannak a Pannica látványvilágáról, de persze a megrendelővel együtt alakítjuk ki a végső változatot, 140ezer forint körüli összegért már építünk."
| ||
A munkamegosztás miatt a vállalkozás nem csak itthoni viszonteladónak gyárt. Bécsből már több megrendelés érkezett, oda kis szériaszámban, de rendszeresen szállítanak. "Külön pénzügyes és külkereskedelemmel foglalkozó szakember dolgozik nálunk, ez nagyban előremozdította a dolgot, már alakul a kapcsolat Londonnal is, reméljük, lesz is belőle valami. Ráadásul a saját márka nem lehet rossz minőségű, ha hosszú távú működésben gondolkodsz. Emiatt dolgozik nálunk olyan szervizes, összeszerelő, aki iskolában tanulta az anyagismeretet és egyéb szakismereteket, ehhez jön a gyakorlat. Különben milyen alapon adhatnánk garanciát?"
Épp az ellenkező utat járja Csányi Janó a Dessewffy utcában. Először arra gondolt, hogy Indiából meg Kínából importál biciklit, lévén külkereskedő, de olyan akadályokat kellett volna leküzdenie, hogy inkább másfelé fordult. "Kitaláltuk, hogy használt, régi bringákat fogunk felújítani, átépíteni és értékesíteni, mellette szervizelünk. Megfordult a dolog, munkánk 90 százalékát a javítás teszi ki, a maradék 10-ben új bringákat is értékesítünk. Bár most az egysebességes és a fixi is menő, a vásárlóink java inkább legalább 3 sebességet szeretne. Elég széles közönségünk van, sokan szeretnének egyedi, régi gépet." Csakhogy nem elég egy ilyet találni például egy vidéki pajtában.... "Az embereknek meg kellett ismerkedniük a használt biciklikkel - mondja Janó. - Azok, akik korábban megvásárolták a tömegtermelésben legyártott olcsó tucatárut, idővel rájöttek, hogy már akkor vacak volt a bringájuk, amikor kitolták a boltból. Persze a használt bicikliknél is oda kell figyelni minden kis részletre, fel kell göngyölíteni a bicikli előző 20-30 évét."
A vázépítés nem halt ki
| ||
Merényi Dániel grafikus (lásd: "Kollektív hülyeség", Magyar Narancs, 2009. január 15.,), egykori art director Miskolcon alakította ki bicikliváz-készítő manufaktúráját. Reklámügynökségi emberként kreatívnak ment ki Milánóba, de csakhamar egy bringaboltban találta magát. Itt ismerte meg az Európa-szerte híres vázkészítő mestert, Dario Pegorettit. "A főnököm, a cimborám a vázáért ment Darióhoz, én meg elkísértem. Egyből megtetszett a vázépítés. Hazajöttem még egy évre, majd 2007 júliusában visszamentem Pegoretti mellé, és ott maradtam 2011 augusztusáig. A kinti műhelyben a mesterrel együtt négyen évente 250-300 vázat készítettünk."
Itthon kizárólag megrendelésre gyártanak két kollégájával, üzlettársával. Dani a vázépítő, Szentpétery Mátyás felel a fényezésért, alkatrészbeszerzésért, míg Somló Iván az ügyfélkapcsolatokat kezeli. "Így nézett ki a kapacitásnövekedés az elmúlt években: 3, 5, 7, 17... Idén már 25 megrendelés. Jövőre jó volna 50 vázat is megépíteni, de ahhoz már kellene egy inas, annál viszont több profitot kellene termelni, hogy bejelentett alkalmazottam legyen - mondja Merényi. - Noha egy az egyben visszaforgatok minden bevételt a manufaktúrába, mivel hazánkban nem támogatják a kézműves kisvállalkozásokat. Kikopott a kézzel készített termékek hagyománya, pedig szerintem a minőségi helyi áru országos szinten is jó dolog. Nálam egy személyre szabott, épített váz villával, fényezve, örök garanciával 280-390ezer forint. Azok rendelnek tőlem, akik jó ideje szeretnek bringázni, mára jól menő vállalkozók, jól kereső szakemberek lettek, és rászánnak 500ezer forintot egy kerékpárra."
