A kormánypropaganda már ki is hirdette az ítéletet: a holnap tüntető diákok meg akarják buktatni Orbánt

  • - gm -
  • 2018. január 18.

Villámnarancs

Nagyon készülnek a demonstrációra a kormányzati harsonánál.

Nem késlekedett sokáig a kormányzati média, és már a múlt hét elején beleállt a holnapi diáktüntetés ügyébe: akkor még csak azt sérelmezték, hogy milyen dolog már az, hogy valaki nem megy iskolába, meg tüntetni jár, amikor éppen órán lenne a helye. Most viszont eggyel magasabb fokozatra kapcsoltak: a Magyar Idők ugyanis olyan leleplező anyagot jelentetett meg a péntek délutáni demonstrációval kapcsolatban, hogy az iskolák omladozó fala adja a másikat.

Képünk egy korábbi tüntetésen készült

Képünk egy korábbi tüntetésen készült

Fotó: MTI/Mohai Balázs

Az irományban nem is az a legelkeserítőbb, hogy mindent és mindenkit összemos, még csak nem is az, hogy „CEU-n kiképzett aktivistákról” írnak benne. Sokkal ijesztőbb, hogy miközben a tüntetést szervező diákok lassan naponta elmondják, hogy nem kormányt akarnak buktatni, nem pártpolitikai rendezvényt szerveznek, csak egyszerűen jobb oktatást szeretnének, a cikk mégis úgy állítja be őket, mint akik holnap nekiiramodnak, és megpróbálnak kormányt dönteni, ha esik, ha fúj. Ami nyilvánvaló ostobaság, de pontosan erre van szüksége a kormányzatnak: elhitetni, hogy ezek a magukért és egy normális oktatási rendszerért kiálló fiatalok nem is a mindenki által tapasztalható problémák miatt mennek utcára, hanem azért, mert külföldről pénzelik őket.

Izgatottan várjuk tehát, hogy mi lesz a holnapi tüntetés után, mert emelni kell a tétet, az biztos. Vajon kiderül, hogy Soros György repülővel utaztatta a tüntetőket? Vagy leleplezik, hogy az egész mögött a baloldal áll? Netán Szrgya Popovics képezte ki a diákokat? Ja, várjunk csak, ezek már mind megvoltak!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.