Rendhagyó megoldást választott a hagyományosan a legfontosabb irodalmi portálnak tekintett Litera, hogy beszámoljon a Tokaji Írótáborról. Tavalyi tudósításunk alapján nagyjából elképzelhető, milyen hangulat uralkodott az írók, értelmiségiek és a sztárvendégnek számító fideszes politikusok találkozóján. Az is kijelenthető, hogy idén is bőven hangoztak el vitára, kommentárra ösztönző kijelentések. A Litera azonban nem küldött saját tudósítót, hanem azt a kényelmes és konfliktusmentes megoldást választotta, hogy a tábor prominens és kevésbé prominens szervezőinek, résztvevőinek engedte át a felületét. Ezekből az írásokból szemezgetünk, kommentár nélkül.
| ||
Előre hangsúlyozzuk, hogy a kiragadott részleteket érdemes szövegkörnyezetükben olvasni, hiszen a nyelvi megformáltság esztétikai hatása és a gondolatok meggyőző ereje csak a teljes cikkek olvasásakor érvényesülhet igazán.
„Még szinte véget sem ért, már kezdődik az újabb Tokaji Írótábor. Közben elrohant egy év. Persze nem az év rohant, hanem mi térben és időben, jól ismert csapásokon és úttalan utakon, mikor miért. Hajtott minket a munka, a feladat, kisebb-nagyobb gondjaink megoldási vágya vagy kényszere, nagy kérdés, hogy magunkra szenteltünk-e elég időt. Bolyongtunk-e eleget a lélek ösvényein, mint afféle önjelölt nyomolvasók, hogy kifürkésszük magunkban a tartalékot, megtaláljuk a csendet – ellensúlyozva ezzel a világ zaját, az idegrendszerünk sínpályáin átzakatoló időt?”
Szentmártoni János költő, az Írószövetség elnöke, a Tokaji Írótábor elnökségének elnöke: Talpalatnyi föld
„Mindig is kerestem a helyemet, hiszen igazán még sehol nem vetettem meg a lábam. A hajdúböszörményi tanulmányaim révén 2014-ben kapcsolatba kerültem a Kertész László Hajdúsági Irodalmi Körrel és Papp-Für Jánossal, majd beléptem a Körbe. Mindjárt el is vállaltam a Mezsgye című kulturális programsorozat beszámolóinak megírását. A rám bízott feladat és a felelősségem idővel egyre nőtt. Szervezőként vettem részt a IV. Hajdúböszörményi Írótáborban, amelynek csapatára Tokajban is számítani kezdtek.
A feladataink már május végén körvonalazódtak. A kezdeti káosz lassan eloszlott, és egyre ritkábban fordult elő, hogy értetlenül néztem a titkár úrra. Az volt a feladatom, hogy az előadókat hivatalosan felkérjem, a meghívókat kiküldjem, a jelentkezéseket fogadjam, valamint a portán dolgozókat segítsem.”
Ványai Anita, ha jól értjük, a tábor titkárának asszisztense: Előkészületek
„Jókai Anna Goethét idézve (előbb megkülönböztetni kell a dolgokat, majd összekötni őket) a magyarság identitásbeli megerősítésének fontosságáról beszélt az 1925-ös páneurópai gondolatot igazoló újabb kori népvándorlás közepette. A magyar nemzet missziójaként az élőbb, szervesebb keresztény életvitelt és a szabadság kitartó gyakorlatát jelölte meg.”
Bíró Gergely prózaíró, a Magyar Napló szerkesztője, az Emberi Erőforrások Minisztériuma időseknek kiírt pályázatának nyertes pályaműveit bemutató kötetek szerkesztője: A prés után
„A számítógép uralma pedig emberségünket is kétségbe vonja; az alaposság helyett a rikkancsság felé terel. A globális tudatipar az orwelli negatív utópiára is ráver.”
Csontos János író, újságíró, korábban a Magyar Nemzet, jelenleg a Napi Gazdaság munkatársa: Szarvas és béka
„Szomorúnak találom, hogy délben, a díjátadást követő fogadáson tizenkilenc és fél perc alatt lecsupaszodik a díszes svédasztal, majd a több száz résztvevő irgalmatlanul szétspriccel a szélrózsa minden irányában, határon innenre és túlra.
(…)
E melankolikus sétámig viszont még maradt néhány óra – egyelőre ott tartunk, hogy reggel kilenc óra van, és várjuk a kulturális minisztert, akarom írni az Emberi Erőforrások Minisztériuma vezetőjét, Balog Zoltánt. A Tokaji Írótábort legutóbb tizennégy éve tisztelte meg jelenlétével miniszter, ezért e mostani látogatásnak kiemelt jelentősége van. Jövetele számomra egy jóleső meglepetéssel indul. Tegyük a kezünket a szívünkre: az évtizedek során kevés olyan állami vezetőt láttunk, aki pontosan érkezett egy vidéki programra. (…) Nos, a rossz példákkal ellentétben Balog Zoltán pontosan érkezik, gondolatban meg is emelem előtte a kalapom. Az is elismerésre méltó, hogy miniszterként végig közvetlen, emberi.
| ||
Amikor a gimnázium nagytermében szót kap, hogy Horkay Hörcher Ferenc és Oláh János után megtartsa előadását, lekerekítve a háromnapos tanácskozást, lelkiismeretesen elkészített jegyzeteire támaszkodva is oldottan és improvizatívan beszél. A téma persze az idei tábor mottója: a nemzeti kultúra és a globalizáció összehangolása. Néhány gondolata különösen megfog, például: »Önmagában nincs egész. Részek vannak, amelyekből végül összeáll az egész. A rész feladata, hogy felismerjük benne az egészet.« Továbbá: »Az irodalomtól azt várom, hogy azt is mondja el nekem, amit nem tudok magamról.«”
Zsille Gábor költő, műfordító, az Új Ember munkatársa: A zárás költészete
„Mindennapos gyakorlat ez, még az olyan könnyen lefordítható kifejezéseket is, mint hogy »I like it« – kézenfekvő magyar megfelelőjének (»tetszik« / »kedvelem«) használata helyett inkább a »lájkolom«-mal váltjuk ki. Miért? Semmiképpen sem azért, amire hivatkozni szoktak, hogy a magyar nyelvben nincs, vagy hosszabb volna a megfelelője. Egyszerű, gyerekes sznobizmusból: így szeretnénk – eltorzított angol szavak segítségével – modernebbnek vagy műveltebbnek (?) látszani. Mert ezek a nevetséges kifejezések másra nem jók.”
Mezey Katalin költő, szerkesztő, a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának vezetője, a Tokaji Írótábor elnökségének tagja: Nyelvében él az ember is
Ha valakinek ezek a beszámolók sem tették átélhetővé a tábor szellemiségét, ajánljuk még a Tokaji Írótábor saját készítésű videoriportjait:
